2016. október 6., csütörtök

Quantum Break - Teszt

Ezt kell tenni, ha elromlott az idő...

Emlékszem, hogy még valamikor tinédzserkorom hajnalán a kezembe került egy játékmagazin, amiben egy bőrkabátos figura, pisztollyal a kezében vigyorgott rám. Valahogy rögtön megragadott a kép, és el is olvastam a játékról írt tesztet, ami rögtön iszonyatosan kíváncsivá tett, hiszen nem igazán láttam még olyan akciójátékot, amely engedte, hogy az időt szabadon belassítva irtsam az ellenséget. A velem egykorúak már bizonyára már mosolyognak, hiszen tudják, hogy a Max Payne-ről beszélek. A játék hatalmasat robbant, ami egyrészt az időlassításnak köszönhető, hiszen akkor még mindenki Mátrix-lázban égett, valamint a remekbeszabott neo-noir történetére a mai napig emlékszik mindenki.


Nem is lepődött meg senki azon, hogy két évre rá, 2003-ban érkezett a folytatás, ami játékmenetében már nem hozott forradalmi újítást, azonban a történet talán még az előző résznél is jobban sikerült, valamit az első epizódból átemelt mechanika továbbra is elég élvezetes volt ahhoz, hogy ne zavarjon senkit a dolog.


Teltek az évek, majd megtörtént a bejelentés, hogy a Remedy új játékon dolgozik, ami az Alan Wake címet viseli. Újból izgalom lett úrrá rajtam, hiszen eddig nem csalódtam a munkáikban, azonban az idő egyre csak telt, és telt, azonban nem érkeztek túl biztató hírek a játékról. A stúdió igencsak nagy bajba került, és ha a Microsoft nem karolja fel a projektet, akkor lehet, hogy el is tűntek volna a süllyesztőben, így tehát a projekt biztonságban volt, de a játék Xbox 360-exkluzív lett. Konzol híján szomorúan néztem végig a megjelenést, és a játékról közölt videókat, és belül reménykedtem, hogy egyszer talán én is játszhatok vele. Szerencsére 2012-ben rám mosolygott a szerencse, így még abban az évben kezembe vehettem a programot, amelynek ismételten sikerült magába szippantania. Az már csak hab volt a tortán, hogy pár hónappal később az American’s Nightmare-t is játszhattam PC-n. A fenti sorokat elolvasva gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy milyen nagy elvárásaim is voltak a Remedy új játékával, a Quantum Breakkel szemben, a most következő bekezdésekből kiderül, hogy mennyire volt képes a program felnőni azokhoz.


A játék főszereplője Jack Joyce (most is egy beszélő név, a Joyce a choice szóra hasonlít), akit régi barátja Paul Serene hív meg Riverside egyetemének egyik kutatólaborjába, hogy a segítségét kérje. Kiderül, hogy Paulnak egy időgép teszteléséhez van szüksége Jackre, aki segít is régi barátjának, ám ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a tesztelés balul sül el, az idő megrongálódik, hősünk szuperképességeket kap, és megjelenik a Monarch nevű cég magánhadserege is. Innentől kezdve két fő feladatunk lesz: kideríteni, hogy mi is történt pontosan, valamit megakadályozni az idő (és egyúttal a világ) végét, mindezt természetesen úgy, hogy a Monarch emberei folyton a sarkunkban loholnak.


A Quantum Break az Alan Wake-hez hasonlóan sorozatszerű történetvezetést használ, ami azt jelenti, hogy a történet öt nagyobb, nagyjából másfél-, kétórás epizódra van felbontva, amelyek között most már nem csak a töltőképernyőt nézhetjük, hanem kapunk négy, egyenként körülbelül húszperces, élőszereplős sorozatrészt is. De hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Minden egyes epizód végén kapunk egy mini epizódot, amelyben Paul felett vesszük át az irányítást, és választanunk kell, hogy a Monarch hogyan reagáljon az adott részben történtekre. Például hogy eltüntessük a szemtanukat, ezzel magunkra haragítva a közvéleményt, vagy felhasználjuk őket, és ezzel a cég mellé állítsuk a várost. A döntéseink mind a sorozatra, mind pedig a játék történéseire kihatással vannak, ám túlságosan hatalmas változásokra nem kell számítanunk, maximum pár mellékszereplő sorsa múlik a dolgon, és a befejezésen sem változtat a dolog. A koncepció ennek ellenére kifejezetten érdekes.


Játékmenet tekintetében a Quantum Break egy mezei TPS lenne, ha nem lennének az időmanipulálós képességeink. Jack három fegyvertípust cipelhet magával: egy pisztolyt, egy gépfegyvert, valamint egy sörétes puskát, tehát semmi extra. Maguk a képességek már érdekesebbek, hiszen Jack képes bizonyos távolságon belül egy szemvillanás alatt egy másik helyre vetődni, amiből ellenfeleink csak annyit észlelnek, hogy eltűntünk a szemük elöl. Később képesek leszünk egy rövid időre megállítani az időt, és közben szaladni, amivel könnyedén ellenfeleink hátába kerülhetünk, vagy egy jól irányzott ütéssel le is teríthetjük őket. De tudunk rövid időre pajzsot húzni magunk köré, vagy egy kis területen megállítani az időt. Olyankor a csapdába esett ellenfél nem képes mozogni, mi pedig rálőhetünk egy egész tárat is, és ilyenkor az összes golyó a képesség lejárta után egyszerre csapódik az áldozatba, sokkal nagyobb sebzést okozva.


Képességeink egyébként nem csak úgy vannak, hanem fejleszthetjük is őket, a pályán található chronon részecskéket összeszedve, ám ezek legtöbbje jól el van dugva a pályán, és a nagy keresgetés bizony ki tudja zökkenteni a játékost a történet folyásából, valamint maguk a fejlesztések sem jelentenek olyan hatalmas pluszt.


A játékmenet tehát kifejezetten élvezetes, úgy nagyjából a játék feléig, ugyanis addigra már megszereztük az összes képességet, és harcoltunk mindegyik ellenféltípussal, és onnantól semmiféle újdonságot nem tartalmaz a játék, így a harcok is kissé monotonná válnak. Valamint, ha már itt tartunk, normal nehézségi fokozatok az igazi kihívást az jelenti, hogy meghaljunk, ami nekem a harcokban egyedül csak a játék legvégén sikerült. Persze azon kívül is sikerült párszor elhaláloznom, mégpedig a kissé sutára sikerült, és igazából felesleges platformer részeknél. Mindezen negatívumok ellenére egyszer sem bosszankodtam a végigjátszás során.


Ha a képekre néztek, gondolom, látjátok, hogy a Quantum Break remekül néz ki. A környezet szépen kidolgozott, valamint a pályadizájn is remek, valamint az időbeakadások is rendkívül látványosra sikeredtek. A játék szereplői mind színészek, akiket már mindenki láthatott valamilyen filmben, vagy sorozatban, így biztosan sokaknak lesz ismerős a Jacket alakító Shawn Ashmore (X-men filmek), valamint a Paul Serene-t alakító Aiden Gillen (Trónok Harca), akiket sikerül szépen bedigizni a játékba. Ha már a külsőségeknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a játék zenéje is remekül sikerült, ám az mindenképpen szomorú, hogy most nem került be egyetlen egy Poets of the Fall szám se a repertoárba.

Review score
 8.0
Mindent összegezve a Quantum Break egy remek játék/interaktív sorozat, amely bár játékmenetében és történetében se annyira erős, mint a Remedy eddigi játékai, mégis egy figyelemre méltó darabja az életműnek. Játsszátok!