2015. április 21., kedd

THE CHARNEL HOUSE TRILOGY - TESZT ÉS VIDEOTESZT



Teszteltük a The Charnel House Trilogy nevű játékot...


Idén már teszteltük az általam csak szerényen az év legjobb kalandjátékának kikiáltott The Book of Unwritten Tales 2-t, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem jelenhetnének meg ehhez hasonló jó kalandjátékok. Így van ez jelen esetünkben is, mivel a minap jelent meg a Steam kínálatában a The Charnel House Trilogy, ami talán nem ér fel az előbb említett játékhoz, de azért tettünk vele egy próbát.


A nyúlfarknyi történet középpontjában egy Alex nevű fiatal lány áll, aki nem éppen élete legjobb szakaszát éli át. Nevelőapja a napokban hunyt el, szakított a barátjával, egy rejtélyes hívó hetek óta zaklatja és az Augur Peak-be történő utazása sem zajlik zökkenőmentesen. A 3 epizódból álló történetben többnyire Alex személyében leszünk az egyre inkább furcsább történések szemtanúi, de egy epizód erejéig Dr. Harold Lang szemszögéből is megtapasztalhatjuk az egyre inkább különösebb történéseket, amelyek az öreg vonaton zajlanak. Ennél többet sajnos nem lehet elmesélni a történetről, mivel a játék így is nagyon rövid, bevezetésképp legyen elég ennyi belőle.


A játékmenetben nem fogunk újításokat találni. Egy tipikus point ’n click kalandjátékkal van dolgunk, ami egy viszonylag jól megírt horror sztorit foglal magában. A tárgygyűjtögetés itt is fellelhető, olykor kombinálnunk kell bizonyos dolgokat egymással, vagy a környezetünkkel, és ezek a feladványok egyáltalán nem igényelnek 120-as IQ-t a játékostól. Mivel a játéktér nagyon kicsi, így könnyen kikövetkeztethető, mit is akar tőlünk a játék éppen. Vagy maguk a karakterek is hasznos tippeket adnak, ha jól odafigyelünk.


Ami a grafikát illeti, a fejlesztők megmaradtak a retro stílusú, pixeles grafikánál, ami végül is nem zavaró. Nyílván kevesebb pénz is állt a rendelkezésükre, így inkább a szinkronhangokra fordították azt, amelyek között található egy-két ismertebb név is, például Jim Sterling. Ettől függetlenül a szinkron nem kiemelkedő. A szereplők többnyire monotonul, egyhangúan beszélnek, a kalauz folyamatos Aye ismételgetésétől én a falra tudtam volna mászni, de összességében megérdemel egy piros pontot. Nincsenek a játékot megtörő bugok, bár kisebb hibák néha előfordulnak. Ilyen például az egér lomhasága, a karakterek teleportálása, vagy az a roppant idegesítő jelenség, amikor a párbeszédeket egy másodperc alatt áttekeri a játék, és emiatt újra kell indítani az egész játékot. A sztori egyébként nagyon lassan indul be, és a cselekmény is csak a második fejezet vége felé kezd beindulni, viszont érdemes megvárni a végkimenetelt, mert a harmadik fejezetben rendesen megkavarják a történéseket. Ez nem új keletű, láthattunk már ilyet pár filmben is, de nekem tetszett. Ami még a játék ellen szól, hogy habár a címében szerepel a Trilógia szó, az egész nem tart tovább 2-3 óránál, a mit akár egy ülőhelyben is végigkattintgathat az ember. A hangulat olykor feszessé válik, ami remekül fokozza a hangulatot, főleg, ha éjszaka játszik vele az ember, és nem tartalmaz jumpscare-ket, aminek én kifejezetten örültem.


Végül is a The Charnel House Trilogy nem rossz játék, bár kicsit amatőrnek tűnik, és az árát eltekintve nem nyújt hosszú távú szórakozást, viszont egy érdekes történetet oszt meg velünk. Nem bántam volna, ha hosszabb, de ha az ember egy igazi kalandélményre vágyik, én személy szerint inkább a fent említett kalandjátékot ajánlanám nektek.



Pro:
+ Érdekes történet
+ Borzongat, nem pedig megrémít
+ Könnyű, de gondolkodtató fejtörők

Kontra:
- Kisebb idegesítő bugok
- A szinkron unott, monoton
- Nagyon rövid
- Lassan beinduló történet


Értékelés
 7Játékmenet:

Nem vonultat fel műfajbeli újításokat, bár jól operál a kalandjátékokra jellemző eszközökkel. Kissé bugos is, de ezeken túl lehet tenni.
 8 Hangulat: 

A sztori csak lassan kezd beindulni, viszont a játék második felében igazán fordulatossá és izgalmassá vállnak a történések. Sokszor megborzongat, és nem használ idióta kliséket.
 7Grafika: 

Tipikus pixeles, retro feeling. Bár nem látok rá bizonyítékot, miért kellett ilyennek lennie. Talán a kicsi költségvetés miatt. Ettől függetlenül csak helyenként zavaró, amikor egy apró tárgyat kellene észrevennünk.
 7.5Hangok: 

A háttérzajok és a zene rendben van, bár a szinkron túl monoton és egyhangú. Ez viszont nem ront az élményen, csak hozzá kell szokni.
 7Szavatosság:

Nagyon-nagyon rövid, és mivel nem is túlságosan bonyolult, ezért egy ülőhelyben, 3 óra alatt végig lehet futni rajta. Utána már nem fog sok újdonsággal kecsegtetni.
Review score
 7.3A The Charnel House Trilogy nem egy rossz játék, bár műfaját tekintve ennél találhatunk hosszabb és bővebb játékokat is. A sztori lassan indul be, viszont a végjáték miatt érdemes kipróbálni.