13 év telt el a Grand Theft Auto V óta, és ez alatt a Rockstar következő nagy dobása szinte önálló legendává nőtt: kiszivárgott felvételek, két halasztás, a Sensor Tower becslése szerint több mint 17 millió előrendelt digitális példány, és egy egész iparág, amely a saját naptárát is a november 19-i dátumhoz igazította. Őszintén bevallom, a sorozat rajongótáborában mi inkább a hátsó sorokban ülünk, a részeken mégis mindig végigmegyek, kitartóan és alaposan, az utolsó mellékszálig. Talán épp ez a higgadt távolság adja most a legjobb nézőpontot, amikor a Metacritic 99 pontos átlaga már az Ocarina of Time mellé emelte a játékot az oldal csúcsára. Engem az érdekelt, mi marad a nagy felhajtás után, amikor csak én ülök a kontroller mögött, és Leonida napfénye meglepően hamar elvégezte a meggyőzés munkáját.
Sztori – Narcos-hangulat a napfényállamban
A történet legnagyobb erénye az, ahogyan két ember útját összefűzi. Lucia és Jason megismerkedését követjük nyomon, és már ez az első találkozás is izgalmas, hiszen két ösztönös bűnöző talál egymásra egy olyan pillanatban, amikor mindketten ugyanarra a zsákmányra pályáznak. Egy bizonyos autólopás után aztán felpörögnek az események, és a játék kíméletlenül megmutatja, mennyibe kerül egy rossz döntés Leonidában: Lucia 9 hónapot kap a tetteiért, és a rácsok mögül kell újrakezdenie mindent. Jason sorsa közben sokáig homályban marad, aztán kiderül, hogy a Keys szigetvilágában tengődik, kisstílű megbízásokból él, és egy jobb élet ígérete helyett inkább csak sodródik. A Bonnie és Clyde ihlette páros a franchise legemberibb főszereplőivé válik, és a Rockstar először írt fősorozatbeli GTA-történetet Dan Houser nélkül, a Red Dead Redemption 2 mintájára fejezetekre tagolva.
Ennél többet szándékosan elhallgatok, mert a sztori ereje a felfedezésben rejlik, és kár lenne elvenni bárkitől. Annyit mégis elárulok, hogy az egész elképesztő Narcos-hangulatot áraszt, mintha a Netflix legjobb bűnügyi sorozatának egy új évadát irányítanám: a napfényes utcák mögött ott lapul a drogkereskedelem, a pénz és a hatalom sötét hálója, a feszültség pedig fejezetről fejezetre épül. A mellékszereplők is erősen hozzátesznek ehhez, Jason paranoiás haverja, Cal Hampton, vagy Dre'Quan Priest és Boobie Ike lemezkiadója, az Only Raw Records olyan karakteres arcokat ad a kampánynak, akikre napokkal később is emlékszem. A kezdés lassú és türelmet kér, a forgatókönyv a vége felé néha többet markol a kelleténél, ám amikor a tét elkezd nőni, onnantól nehéz letenni a kontrollert.
Játékmenet – a bűnözés mint életforma
Biztos vagyok benne, hogy rengetegen elsőre szabadon kóborolnak majd, és a főküldetések helyett inkább Leonida felfedezésébe vetik bele magukat, és ezt teljesen megértem, mert ez a világ valóban él. A boltok nyitnak és zárnak, a forgalom a napszakhoz igazodik, a járókelők a saját dolgukat intézik, mi pedig bármelyiküket megszólíthatjuk vagy beszólhatunk nekik. Ezt a rendszert a fejlesztők a Red Dead Redemption 2-ből hozták át, és őszintén szólva ugyanolyan maradt, kidolgozatlanabb és felszínesebb annál, mint amit egy ekkora világban várnék. Sebaj, mert a lényeg máshol van: a játékmenetben, a fejlődés ívében és a nyitott világ szabadságában. A kampány fokozatosan adagolja az eszközöket, és egy sarki bolt kasszájától jutunk el a milliós rablásokig: eleinte csak a nyers erő marad, később csendben feltörjük a hátsó ajtót, gumimaszkot húzunk, kiiktatjuk a riasztót, töröljük a kamerafelvételeket, végül robbanóanyaggal nyitjuk a zárt termeket. A rendőrség a tanúk bejelentése és a személyleírás alapján keres minket, ezért ruhát, autót és fegyvert cserélve tűnhetünk el, a parkoló autók egy része pedig nyomkövetővel vagy kulcs nélküli nyitással védett, így a lopás is előkészületet kíván.
A játék igazi sava-borsa Jason és Lucia kettőse. Jason a laza, egyszerű életre vágyó volt katona, Lucia a hajtóerő, aki többet akar kettejüknek, és ez a két karakter tökéletesen kiegészíti egymást. A történet előrehaladtával szabadon válthatunk köztük, néhány küldetés pedig kifejezetten egyiküket kéri. A kapcsolatuk játékmechanika is: az üzenetváltások, a közös edzés vagy egy vacsora erősíti a köteléket, a rendőrök elől menekülve cserben hagyott társ viszont rontja. A Criminal Profile szereplőnként követi, milyen bűnözők vagyunk, a tiszta munka a Professional, az erőszak a Hardened, majd a Psychopath felé visz, a legvégén álló Irredeemable besorolás pedig visszafordíthatatlan, és a két profil hatással van egymásra. A fősztoriban is egymás nélkül elveszettek: a sorsuk a kezdetektől összefonódik, és a kampány minden nagy pillanata arra épül, mennyire bízhatnak a másikban. A szabadidőben pedig edzőterem, horgászat, vadászat, golf, roncsbúvárkodás, utcai és terepversenyek, árkádgépek és már az első naptól elérhető fotómód vár, a fősztori és a mellékes tartalmak együtt bőven 60 óra fölé nyújthatják az első végigjátszást.
Grafika és hangok – a Rockstar mesterműve
Látványban a Grand Theft Auto VI ma egyedül áll a csúcson. A játékot a Rockstar saját motorja, a RAGE (Rockstar Advanced Game Engine) hajtja, és ez az első alkotásuk, amelyet kizárólag a mostani konzolgenerációra építettek, a végeredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta. A környezet, a karakterek és az animációk veszettül részletesek: a járókelők több mint 600 ezer egyedi animációval mozognak, ami a Red Dead Redemption 2 háromszázezres és a GTA V 55 ezres készletéhez mérve döbbenetes ugrás. Az újraírt időjárás helyi záporokat és trópusi viharokat zúdít Leonidára, eső után tócsák maradnak, a háztetőkről csorog a víz, Vice City éjszakai neonjai alatt pedig nehéz bámészkodás nélkül továbbhajtani. A konzolokon a játék stabil 30 képkocka/másodperccel fut, és bele se merek gondolni, mi lesz itt PC-n, amikor DLSS vagy TAA simítja tökélyre ezt a hihetetlen részletgazdagságot.
A hangzás ugyanezen a magaslaton áll. A szinkronszínészek egyértelműen profi, magas szintű munkát végeztek, Lucia megformálója, Manni L. Perez pedig a játék egyik legnagyobb felfedezése. A zenék is ezt a színvonalat hozzák: a francia Justice duó három órányi eredeti zenét komponált, a rádiókban visszatér a V-Rock, a Flash FM, az Emotion 98.3 és a Vice City FM, a műsorvezetők között pedig Lana Del Rey, Morgan Wallen, Bad Bunny és Robyn neve is felbukkan. Az effektek szintén kiválóak, a motorok bőgése, a fegyverek dörrenése és a vihar morajlása testes, kristálytiszta és zsigeri, az egész hangkép pedig gazdag, aprólékos és lélegzetelállítóan élő.
Kiknek ajánljuk a Grand Theft Auto VI-t?
Mindenkinek. A kóborlóknak, akik egy élő világban szeretnek elveszni, a történetimádóknak, akik Jason és Lucia útjában egy felnőtt bűnügyi drámát kapnak, és a maximalistáknak, akiknek Leonida hónapokra elegendő titkot rejt. A PC-sek egyelőre várnak: a számítógépes változatról hivatalos bejelentés még várat magára, iparági források 2027 első negyedévére teszik a megjelenést, a Take-Two vezérigazgatója, Strauss Zelnick pedig korábban jelezte, hogy a cég játékai idővel minden platformra eljutnak. Amikor ez megtörténik, az NVIDIA szeptemberben, az NBA 2K27-tel bemutatkozott DLSS 5-je kézenfekvő társ lesz a konzolos 30 képkockás korlát lebontásához, a DLSS és az AMD FSR támogatása pedig a mai nagy PC-s kiadások gyakorlata alapján szinte biztosra vehető. Az igazi kérdőjel az NVIDIA mélyebb neurális renderelése, amely a fényeket és az anyagokat mesterséges intelligenciával építené újra: erről a Rockstar egyelőre hallgat, és könnyen lehet, hogy Leonida végül ezt a csomagot kihagyja. Én addig visszaülök Lucia mellé az anyósülésre, letekerem az ablakot, felhangosítom a Flash FM-et, és hagyom, hogy Vice City még egy éjszakára elnyeljen.



