A Sony vezetése évek óta ugyanazt a mantrát ismétli: a jövő a live service játékokban van. Folyamatos bevétel, hosszú távú elköteleződés, microtransactionök, battle passok, szezonális tartalmak. Szép elmélet. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a PlayStation-házban ez a stratégia egyelőre inkább rombol, mint épít. A játékosok pedig egyre világosabban látják, miről van szó valójában: a cég mindenáron a felhasználók zsebére hajt, és ehhez a live service formátumot tekinti a leghatékonyabb eszköznek.
A sorozat magáért beszél. A Concord két hét alatt tűnt el a boltokból és a szerverekről. A Fairgames most esett áldozatul a gyenge playtest-eredményeknek és a gyatra retention-számoknak. A Marathon indítása óta kínlódik a saját lábán. A Horizon live service spin-offját át kellett dolgozni, mert a tesztelők nem fogadták el. Közben sorra zárták be vagy ürítették ki a stúdiókat, amelyek ezeken a projekteken dolgoztak. Bluepoint, Firewalk, London Studio, Dark Outlaw – a lista hosszú, és mindegyik mögött ugyanaz a kényszeres törekvés áll: olyan játékot szállítani, amely nem egyszer eladja magát, hanem hónapokon, éveken át fej fej mellett szívja a játékosok pénzét.
A Sony nem azért erőlködik ennyire a live service-szel, mert a játékosok ezt kérik. Azért teszi, mert a vezetés úgy számol, hogy a single-player exkluzívok már nem elegendőek a kívánt növekedéshez. A folyamatos monetizáció vonzóbb a részvényeseknek. Ezért hajlandóak stúdiókat feláldozni, projekteket a béta előtt eltemetni, és újabb és újabb kísérleteket indítani, még akkor is, ha a piac már többször megmutatta, hogy a PlayStation-közösség jelentős része nem akar mindenáron előfizetős, battle passos, FOMO-ra épülő élményt.
A játékosok nem hülyék. Látják a mintát. Látják, hogy a cég a legértékesebb IP-jeit is hajlandó lenne live service formába kényszeríteni, ha úgy gondolja, hogy abból több pénz jön. Látják a stúdiók bezárását, a félbehagyott projekteket, a kényszeres ismétléseket. És egyre hangosabban mondják el, hogy ez nem az, amiért a PlayStationt szeretik.
Ugyanakkor van egy pont, ahol a kritika is megáll. Ha a Sony egyszer tényleg olyan live service játékot rakna le, amely erős világépítéssel, karakterekkel és játékmenettel rendelkezik, és nem csupán a pénzkihúzás eszköze, akkor a közösség nagy része valószínűleg adna neki esélyt. A Helldivers 2 megmutatta, hogy létezik olyan forma, ahol a multiplayer és a szolgáltatás-jelleg együtt működhet anélkül, hogy a játékosokat folyamatosan átverve éreznék magukat. A probléma az, hogy a Sony jelenlegi vezetése túl sokáig és túl erőltetetten próbálta ráerőltetni a piacra a saját elképzelését, ahelyett hogy a játékosok valódi igényeiből indult volna ki.
A live service erőltetése látványos, költséges és eddig nagyrészt sikertelen. A kérdés már nem az, hogy a Sony képes-e stabil live service játékot szállítani. A kérdés az, hogy hajlandó-e felismerni: a PlayStation-bázis nem végtelen türelemmel és pénztárcával rendelkező fogyasztói tömeg, hanem olyan játékosok közössége, akik pontosan tudják, mikor próbálják őket kizsebelni.
