Az Assassin’s Creed Shadows megjelenésével az Ubisoft egy új korszakot hirdetett meg: a modern AC HUB‑rendszert, amely elvileg egyetlen központi menüben fogja össze a franchise meghatározó korszakait. A koncepció első pillantásra erős: egy olyan főmenü, ahol a játékos lapozhat a különböző történelmi érák között, és egyetlen felületen érheti el a Mirage, Valhalla, Odyssey és Origins tartalmait. A Shadows ezt a struktúrát emelte új szintre, és a modern AC HUB‑élmény első valódi formáját adta. A menü vizuális identitása egységes, a korszakok közötti lapozás pedig olyan érzést kelt, mintha a franchise egyetlen nagy, összekapcsolt univerzummá vált volna.
A gyakorlat viszont más ritmust mutat. A HUB‑rendszer jelenleg nem képes arra, amit a koncepció ígér: a játékok közötti azonnali váltásra. Ha a játékos például már betöltötte a Mirage‑ot, és a HUB‑ból elindítja a Shadows‑t vagy a Black Flag Resyncedet, a rendszer nem vált át zökkenőmentesen. Ehelyett teljes kilépést hajt végre, újraindítja az egész AC HUB‑felületet, majd elindítja a kiválasztott részt. Ez a folyamat megtöri azt a lendületet, amely a modern AC HUB egyik legfontosabb gyakorlati értéke lenne: a gyors, kényelmes, korszakok közötti átjárást. A játékos így nem egy univerzumban mozog, hanem minden váltásnál visszakerül a klasszikus „kilépés–betöltés” struktúrába.
A helyzet azért különösen érdekes, mert a HUB‑rendszer mögött egyértelműen látszik az Ubisoft hosszú távú terve. A modern AC‑korszak célja, hogy a franchise egységes platformmá váljon, ahol a játékosok egyetlen felületen kezelik a különböző érákat, DLC‑ket, frissítéseket és új részeket. A Mirage, Valhalla, Odyssey és Origins már technikailag is kompatibilis ezzel a struktúrával, és a Shadows ezt a koncepciót emelte új szintre. A HUB vizuális identitása, a korszakok közötti lapozás és a központi AC‑profil mind azt mutatja, hogy a rendszer hosszú távon egy olyan platformmá válhat, amely a franchise teljes történelmi ívét egyetlen felületen kezeli.
A probléma azonban jelenleg a gyakorlati működésben rejlik. A HUB nem képes megtartani a memóriát, nem kezeli a „játékból játékba” váltást, és minden indításnál újraépíti a teljes menürendszert. Ez nem csupán kényelmi kérdés, hanem a koncepció lényegét érinti: a modern AC HUB‑nak az lenne az ereje, hogy a játékos egyetlen univerzumban mozog, ahol a korszakok közötti váltás ugyanolyan természetes, mint egy fejezetváltás. A jelenlegi struktúra viszont még nem tudja ezt a ritmust adni, így a HUB egyelőre inkább vizuális keret, mint valódi platform.
A modern Assassin’s Creed HUB tehát egy erős koncepció, amely hosszú távon meghatározhatja a franchise jövőjét. A Mirage, Valhalla, Odyssey és Origins már részei ennek az új korszaknak, a Shadows pedig megmutatta, milyen lehet a rendszer, ha teljesen kiforrja magát. A gyakorlati működés viszont még várja a finomhangolást, és a játékosok egyelőre nem kapják meg azt a zökkenőmentes élményt, amely a HUB valódi erejét adná. A koncepció erős, a jövő ígéretes, de a rendszer még nem érte el azt a szintet, amelyet a modern AC‑platform ígérete sugall.