A kiadó hosszú időn át azt állította, hogy mindkét játék fejlesztése zajlik, halad, és „jó kezekben van”. Ehhez képest a valóság az, hogy egyik címről sem láttunk sem prezentációt, sem gameplayt, sem in‑engine képet, sőt még egy koncepciószintű bemutató sem került elő. A videojáték‑iparban ez nem titkolózás, hanem egyértelmű jelzés: nincs olyan állapotú termék, amelyet meg lehetne mutatni.
A Prince of Persia remake 2020-as bejelentése óta eltelt több mint négy év, és a projektből egyetlen új részlet sem került nyilvánosságra. A Splinter Cell esetében még ennél is nagyobb volt a csend: a bejelentés után teljes információs vákuum következett, amelyet most a törlés ténye töltött ki. A szakma számára ez egyértelmű: ha egy AAA‑játék több év után sem mutatható be, akkor a fejlesztés nem jutott el arra a szintre, ahol már érdemi tartalom létezne.
A Ubisoft kommunikációja szerint ezek a projektek „folyamatosan fejlődtek”, ám a bemutatható anyag teljes hiánya mást sugall. Egy AAA‑kategóriás cím esetében a fejlesztés korai szakaszában is szoktak készülni prototípusok, belső demók, vagy legalább olyan részletek, amelyekből a közönség képet kaphat az irányról. Itt azonban semmi nem történt. A törlés így nem egy kész játék elkaszálása, hanem annak beismerése, hogy a projektek valójában nem jutottak el a valódi gyártási fázisig.
A helyzetet tovább árnyalja a Tencent megjelenése a Ubisoft tulajdonosi körében. A befektetői nyomás, a gyenge eladások és a folyamatos átszervezések olyan környezetet teremtettek, amelyben a kreatív projektek könnyen elvéreznek. A kiadó az Assassin’s Creed Shadows óta nem tudott új, stabilan teljesítő címet piacra dobni, és a belső káosz egyre látványosabb. A mostani „major reset” során több játékot töröltek, két stúdiót bezártak, és további leépítések várhatók.
A Ubisoft az utóbbi években többször is piacra dobott félkész termékeket, így ha a Prince of Persia vagy a Splinter Cell valóban előrehaladott állapotban lett volna, aligha vártak volna éveket a megjelenéssel. A kiadó jelenlegi működése alapján minden jel arra utal, hogy nem volt mit kiadni, és a projektek törlése inkább egy kommunikációs buborék kipukkanása, mintsem egy kész játék elkaszálása.
A helyzet így nemcsak üzleti, hanem bizalmi kérdés is. A rajongók és a szakma joggal teszik fel a kérdést: hogyan fordulhat elő, hogy két ikonikus franchise remake‑je mögött ennyire kevés valós tartalom állt? A válasz valószínűleg egyszerűbb, mint gondolnánk: a Ubisoft évek óta próbálja fenntartani a látszatot, miközben a belső problémák miatt a fejlesztések nem jutnak el a bemutatható szintig.
A törlések tehát nem egy korszak lezárását jelentik, hanem annak beismerését, hogy a Ubisoft jelenlegi formájában képtelen stabilan működni. A következő hónapokban várhatóan további leépítések és átszervezések következnek, és a kérdés már nem az, hogy lesznek‑e újabb törlések, hanem az, hogy mi marad a Ubisoftból, mire ez a válság lecseng.