A szezon másik nagy dobása a Scavenger invázió, amely olyan ritka, gyors és agresszív ellenfeleket hoz, amelyek tényleg meg tudják szakítani a rutin futásokat. Ha valaki még több kihívást akar, ott vannak a Scalpels nevű nehezítők, amelyek úgy növelik a nehézséget, hogy közben nem foglalnak Compass slotot. Ez a döntés egyértelműen a lootvadászoknak szól: több elit, több megszakítás, több esély a nagy értékű zsákmányra. A szezon ritmusa így sokkal élőbb, sokkal kiszámíthatatlanabb, és sokkal inkább arra ösztönöz, hogy még egy kört fuss, még egy csapatot kipucolj, még egy Scavengert levadássz.
A Grafting rendszer viszont az, ami igazán megváltoztatja a játékot. Ez a Torchlight: Infinite eddigi legszabadabb craftingja, amely lehetővé teszi, hogy olyan statokat kombinálj, amelyek normál esetben soha nem kerülhetnének egy tárgyra. A Vorax Limbs crafting alapok teljesen új build‑irányokat nyitnak, miközben a legendás tárgyak szétszedése és a Core Organ modok kinyerése olyan mélységet ad, amelyet eddig hiányolt a közösség. Két legendás mod egyetlen tárgyon, slotkorlát nélkül – ez az a fajta szabadság, amely tényleg megbolondítja a loot‑metát. A szezon így nem csak új tartalom, hanem egy új filozófia is: a játék engedi, hogy tényleg a saját stílusodra építs.
A frissítés végére pedig ott a vizuális és minőségi ráncfelvarrás, amely sokkal többet jelent egyszerű UI‑tuningnál. A főmenü, a trade house, az inventory, a netherrealm és a skillrendszer mind tisztább, élesebb, átláthatóbb lett. Rehan, Carino és Gemma új modelljei frissebbek, modernebbek, a szörnyek animációi pedig látványosabbak, mint valaha. A harci effektek is új életre keltek, ami különösen fontos egy olyan játékban, ahol a vizuális visszajelzés a játékmenet része. A Vorax szezon így nem csak tartalmat hoz, hanem lendületet is, és ez az a pont, ahol a Torchlight: Infinite újra megmutatja, hogy még mindig képes meglepni a saját közönségét.