Személyes vallomással kell indítanom ezt a beszámolót, hiszen gaming hobbi-újságírói vénám ellenére is rajongok a zsigeri élményekért, és piszkosul szeretem a felülnézetben játszható akció-roguelike játékokat, ahol minden egyes kör egy újabb lehetőség a dicsőségre vagy a megalázó bukásra. Ilyen volt legutóbb a Deep Rock Galactic Survivor játék is. A Devil Jam esetében pontosan ez a bizsergés fogott el már az első percekben, hiszen imádom, amikor run-okat kell túlélnünk, miközben zseniális karakterünket javító buffok és módosítók irányítják a kaotikus játékmenetet, állandó alkalmazkodásra kényszerítve a játékost. Amúgy a grafikailag stílusos, már-már képregényesbe hajló látványvilág miatt kifejezetten örültem, hogy megkaphattam tesztelésre a játékot, mert bár első blikkre talán nem tűnik egy tipikus AAA kategóriás, csili-villi címnek, ez a visszafogottság másképpen szebb az én szememben. Rohadt jó stílussal, egyfajta mocskos eleganciával kezelik a grafikai atmoszférát, és bátran kijelenthetem, hogy a játék legnagyobb erőssége ezúton a vizuális identitásában rejlik, amely azonnal beszippantja az embert. A fejlesztők érezhetően értik, hogy a stílus sokszor fontosabb a nyers poligonszámnál, így a Devil Jam egy olyan atmoszférát teremt, ahol a neonfények és a pokoli sötétség találkozása adja meg az alaphangot a mészárláshoz. Ez a fajta esztétika kiválóan alapozza meg a hangulatot, elhitetve velünk, hogy egy véres, mégis művészi akciófilm főszereplői vagyunk, ahol minden mozdulatnak és minden kilőtt lövedéknek súlya van.
A történetmesélés terén a játék egy meglehetősen sötét, mégis szórakoztató világba kalauzol minket, ahol a pokol nem csupán egy helyszín, hanem egy lüktető, élő ökoszisztéma, tele groteszk lényekkel és cinikus humorral. Ebben a kifacsart dimenzióban találjuk magunkat, ahol főhősünk, egy láthatóan sokat látott és még többet tűrt harcos, próbál utat törni magának a szabadság vagy legalábbis a túlélés felé, miközben a lore apró morzsákból áll össze a szemünk előtt. A fő motiváció viszonylag egyszerűnek tűnhet, hiszen a puszta létfenntartás hajtja karakterünket, ám a háttérben felsejlik egy nagyobb összeesküvés, amely a pokol hierarchiájának megdöntésére irányulhat. A játék világa tele van rejtett utalásokkal és környezeti történetmeséléssel, amelyekből lassan kibontakozik a Devil Jam univerzumának sötét mitológiája, ahol minden legyőzött boss és minden felfedezett terület újabb kérdéseket vet fel a hely természetével kapcsolatban. A játék mondanivalója valahol a kitartás és a dac környékén keresendő, azt sugallva, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben, a démoni hordák gyűrűjében is van lehetőségünk felülemelkedni a sorsunkon, feltéve, ha elég lőszerrel és elszántsággal rendelkezünk. Ez a narratív réteg, bár nem tolakszik az arcunkba, kellemes mélységet ad a darálásnak, éreztetve, hogy küzdelmünknek van tétje ebben a szürreális purgatóriumban.
Térjünk rá a leglényegesebb elemre, vagyis a játékmenetre, amely a Devil Jam igazi motorja, és ahol a fejlesztők igazán szabadjára engedték a kreativitásukat a pusztítás terén. A karakterünk irányítása reszponzív és dinamikus, minden mozdulatunk azonnali reakciót vált ki, ami elengedhetetlen egy ilyen gyors tempójú akciójátékban, ahol a másodperc töredéke alatt kell döntéseket hoznunk. A harcrendszer mélyreható ismeretet igényel, hiszen a különféle fegyverek és képességek kombinálása adja a túlélés kulcsát, miközben a ránk zúduló ellenséges hullámok folyamatosan tesztelik a reflexeinket és a taktikai érzékünket. A kártyabuffok rendszere különösen izgalmas réteget visz a játékba, ugyanis minden egyes szintlépésnél vagy sikeres szakasz teljesítésénél döntési lehetőség elé állít minket a program: választhatunk a sebzésnövelés, a gyorsabb újratöltés vagy valamilyen speciális, területi hatású képesség között. Ezek a választások alapjaiban határozzák meg a run kimenetelét, így érdemes alaposan átgondolni, hogy milyen buildet szeretnénk építeni, hiszen a szinergiák megtalálása jelenti a különbséget a győzelem és a korai halál között. Bár klasszikus értelemben vett XP fejlődés és skillpont-osztogatás a run-ok között korlátozottabb, a hangsúly inkább a felszerelések és eszközök gyűjtésén, valamint azok fejlesztésén van, amelyek egyedi gameplay mechanikákat nyitnak meg. A különféle eszközök, mint például a gránátok vagy a védelmi drónok, drasztikusan megváltoztathatják a harcmodorunkat, lehetővé téve, hogy a saját stílusunkra szabjuk a mészárlást, legyen szó távolsági harcról vagy közelharci darálásról.
A küldetések felépítése és szerkezete a következő kritikus pont, ahol a játék megmutatja, hogyan képes fenntartani az érdeklődést hosszú távon is, elkerülve az unalom csapdáját. Általában véve a missziók nem csupán arról szólnak, hogy eljussunk A-ból B-pontba, hanem közben különféle mellékfeladatokat is meg kell oldanunk, mint például túszok kiszabadítása vagy bizonyos objektumok megvédése a támadó hordáktól. Ez a fajta kalandozás kifejezetten élvezetes, mivel a pályadizájn kellően változatos ahhoz, hogy ne érezzük a repetitivitást, minden zóna sajátos kihívásokat és környezeti elemeket tartogat a számunkra. Az egyes arénák felépítése taktikus helyezkedésre ösztönöz, kihasználva a fedezékeket és a magasságbeli különbségeket, miközben folyamatosan mozgásban kell maradnunk a túlélés érdekében. A küldetések során a felfedezés is fontos szerepet kap, hiszen eldugott ládák és titkos átjárók rejthetnek értékes nyersanyagokat vagy ritka fegyvereket, amelyek nagyban megkönnyíthetik a későbbi összecsapásokat a főellenségekkel. A játék ritmusa kiválóan van eltalálva, a pörgős akciórészeket rövidebb, nyugodtabb szakaszok váltják, ahol rendezhetjük sorainkat és felkészülhetünk a következő rohamra, így a feszültség folyamatosan, hullámokban éri a játékost. Ez a struktúra biztosítja, hogy minden egyes nekifutás frissnek és izgalmasnak hasson, miközben a véletlenszerűen generált elemek gondoskodnak arról, hogy soha ne tudjuk pontosan, mi vár ránk a következő sarkon.
Vizuális téren úgy vélem, ebben a kategóriában bőven korrekt a játék, hiszen a látványvilág egészen elképesztő, már-már művészi magasságokba emeli a vérengzést. A textúrák iszonyat szépek és részletesek ebben a képregényszerű vibe-ban, a fény-árnyék hatások pedig olyan mélységet adnak a környezetnek, ami ritkaságszámba megy az indie szcénában, és egy viszonylag jól optimalizált motor hajtja ezt a csodát a háttérben. Dicsérjük szanaszéjjel a fejlesztők munkáját, mert a karakterek kinézete és az animációk folyamatossága első osztályú, minden egyes mozdulat és robbanás élményszámba megy a képernyőn. A grafikai stílus, ez a cel-shaded beütésű, mégis realisztikus elemekkel operáló egyedi comicbook-szerű látványvilág kifejezetten karakteressé teszi a Devil Jam univerzumát, kiemelve azt a tucatjátékok tengeréből. A környezet rombolhatósága és a különféle effektek, mint a füst, a tűz és a vérfröccsenések pluszt adnak a kaotikus, mégis gyönyörű összképhez, ami miatt nehéz levenni a szemünket a monitorról. Bár ez a stílus sokaknak eltántorító lehet, akik a fotorealizmust keresik mindenben, véleményem szerint pont ez adja a játék lelkét és egyediségét, egy olyan atmoszférát teremtve, ami egyszerre nyomasztó és lenyűgöző. A hangok terén is hasonlóan jó színvonalat kapunk, a fegyverek ropogása, a szörnyek hörgése és a háttérben dübörgő zene tökéletes elegyet alkot, ami garantáltan felviszi az adrenalinszintünket a maximumra.
Természetesen egyetlen alkotás sem lehet tökéletes, így az általános hibákat is össze kell szednünk, részben a saját tapasztalataim, részben a Steam fórum visszajelzései alapján. Sokan, és köztük én is, úgy érezhetjük, hogy a játék tartalma jelenlegi formájában kissé karcsú, a végigjátszás viszonylag közepes, de inkább rövid idő alatt abszolválható, ami hagyhat némi hiányérzetet maga után az emberben. A játék egyszerűsége is kétélű fegyver, mert bár könnyen tanulható, a hardcore réteg hamar kiismerheti a mechanikákat, és hiányolhatja a mélyebb taktikai lehetőségeket a későbbi szakaszokban. Technikai fronton is akadnak kisebb döccenők, egyes konfigurációkon előfordulhatnak frame-rate zuhanások, különösen akkor, amikor a képernyőt teljesen elárasztják az ellenségek és az effektek. És ez nem ritka. A felhasználói felület néha kissé átláthatatlan lehet a csata hevében, ami okozhat kellemetlen pillanatokat, amikor gyorsan kellene váltanunk a felszerelések között vagy áttekinteni a státuszunkat. A Steam közösség felvetette továbbá a balanszolás kérdését is, bizonyos fegyverek és képességek érezhetően erősebbek a többinél, ami beszűkítheti a játékosok választási lehetőségeit a hatékony haladás érdekében. Ezek a problémák ugyan nem teszik játszhatatlanná a programot, de mindenképpen rányomják a bélyeget az összképre, és remélhetőleg a fejlesztők a jövőbeli frissítésekkel orvosolni fogják ezeket a hiányosságokat.
Végezetül, elérkeztünk az utolsó gondolatmenethez: kiknek is ajánljuk tiszta szívből a Devil Jam nevű alkotást? Elsősorban azoknak, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól és szeretik, ha egy játék próbára teszi a reflexeiket, miközben vizuálisan is lenyűgözi őket. Bátran ajánlom azoknak a gamereknek, akiknek a játékmenet pörgése és az atmoszféra fontosabb, mint a végeláthatatlan, epikus történetfolyam, és akik értékelik az egyedi művészeti stílust a sablonos megoldásokkal szemben. Ha szereted a roguelike elemekkel fűszerezett akciójátékokat, ahol minden menet más és más élményt nyújt, akkor ebben a címben biztosan megtalálod a számításodat hosszú órákra. Ugyanakkor azoknak is érdemes tenniük vele egy próbát, akik csak egy gyors levezetésre vágynak munka vagy tanulás után, hiszen a küldetések struktúrája lehetővé teszi a rövidebb játékalkalmakat is anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. A Devil Jam egy ígéretes, stílusos és szórakoztató darab, amely bár küzd némi gyermekbetegséggel, a benne rejlő potenciál és a hangulat bőven kárpótol minket a kisebb hibákért cserébe. Így tehát, ha a pokolba vezető út ilyen látványos és élvezetes, akkor én készséggel váltok rá jegyet bármikor, és javaslom, tegyél így te is, ha egy kis adrenalinfröccsre vágysz a szürke hétköznapokban.
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| A Devil Jam egy vizuálisan lehengerlő, mocskosul stílusos mészárszék, amely technikai szeplői és viszonylagos rövidsége ellenére is pazar atmoszférát teremt, így a zsigeri akcióra és egyedi látványvilágra vágyóknak egyértelműen megéri a befektetett időt a pokoli darálóban. | 7.5 |