A tények makacs dolgok, és ha az ember egy kicsit is beleássa magát a játékipar aktáiba, azonnal feltűnik a Crate Entertainment neve, akik a kiváló Grim Dawn után egy egészen más, kockázatos terepre merészkedtek. Őszintén szólva, mint aki a napi taposómalom és a világmegmentő akciók közepette is rajong a városépítős menedzsment stratégiai játékokért, elmondhatatlanul vártam a pillanatot, hogy végre a kezem közé kaparinthassam a Farthest Frontier tesztverzióját. A bejelentés óta rajta tartottam a szemem a projekten, hiszen egy akció-szerepjátékokban edződött csapattól átnyergelni a komplex gazdasági szimulációk világába olyan merész húzás, ami vagy hatalmas bukást, vagy zseniális újítást hoz. A fejlesztők korábbi munkássága garancia volt a minőségre, a sötét, atmoszférikus világépítésre, de a szkepticizmusom azért ott motoszkált legbelül, vajon képesek lesznek-e átültetni ezt a szakértelmet egy lassabb, megfontoltabb műfajba. Azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egy ilyen váltás emberpróbáló feladat, egyfajta fejlesztői "Semper Fi" művelet, ahol a hűség a minőséghez elengedhetetlen. Személy szerint imádom azt az érzést, amikor a semmiből kell felépíteni egy működő civilizációt, és bevallom, a Farthest Frontier ígérete, miszerint ötvözi a túlélést a mély stratégiával, azonnal felkeltette a videojátékos kíváncsiságomat, így alig vártam, hogy a gépemre telepítve végre kiderítsem az igazságot.
Meglepő módon, bár egy városépítő játékról beszélünk, ahol a narratíva gyakran másodlagos, itt egy egészen erős, emberi motivációt kapunk a kezdéshez, ami azonnal beszippantja a játékost. A történet alapja, ha kicsit is belegondoltok, rohadtul aktuális és szívbemarkoló: egy csoport telepesről van szó, akiknek elegük lett a zsarnoki uralomból, a kizsákmányolásból, és úgy döntöttek, a biztos nyomort a bizonytalan szabadságra cserélik. A cél nem csupán házak felhúzása, hanem a puszta túlélés egy könyörtelen vadonban, ahol a természet és az emberi kapzsiság egyaránt ellenség. A játék elején kapott intró és a folyamatosan felbukkanó kihívások egyértelművé teszik a konklúziót: ez nem egy vidám piknik, hanem egy kétségbeesett küzdelem a megmaradásért. Szerintem egyetértetek velem abban, hogy ez a fajta "menekülés a szabadságba" motívum ad egy olyan érzelmi töltetet a stratégiának, ami miatt minden egyes lakos halála súlyosabbnak érződik, mintha csak egy statisztikai adat lenne. A fő motiváció itt a remény, egy új otthon megteremtése a semmiből, távol a civilizáció romlott központjától, a Farthest Frontier – a legtávolabbi határvidék – pedig tökéletes színtere ennek a drámának.
A játékmenet tekintetében a Crate Entertainment nem viccelt, egy olyan mélységű menedzseri rendszert raktak le elénk, ami még a legedzettebb stratégákat is megizzasztja. A kampány helyett inkább egy sandbox jellegű túlélésre kell készülni, ahol a nehézségi szint testreszabása bámulatosan részletes; a békés építkezéstől a "Vanquisher" szintig, ami gyakorlatilag egy öngyilkos küldetés, mindenki megtalálja a számítását. Az építkezési lehetőségek tárháza lenyűgöző, de ami igazán kiemeli a játékot a tömegből, az a mezőgazdasági rendszer komplexitása. Képzeljétek el, hogy nem elég csak lerakni egy farmot, hanem figyelni kell a talaj minőségére, a vetésforgóra, a hőmérsékletre és a kártevőkre is. Ez a fajta mikro-menedzsment, ahol a trágyázástól kezdve a kövek eltávolításáig mindennel foglalkozni kell, egy valósághű, logisztikai hadműveletté változtatja az élelemszerzést. A játékmenet gerincét a folyamatos erőforrás-menedzsment és a védelem kiépítése adja, hiszen a portyázók nem kegyelmeznek. Én személy szerint imádtam azt a taktikai mélységet, ahogy a városomat kellett tervezni: a lakóházak, az ipari épületek és a védművek elhelyezése élet-halál kérdése lehet egy keményebb télen vagy egy váratlan támadás során.
Most pedig vegyük elő a technikai nagyítót, és beszéljünk a látványról, amit egyszerűen muszáj szanaszéjjel dicsérnünk, mert megérdemli. A textúrák részletessége, a környezet kidolgozottsága egészen elképesztő egy ilyen típusú játéktól; ahogy a hó lassan befedi a háztetőket, vagy ahogy a szél fújja a gabonát, az valami pazar. A látványvilág textúrái élesek, az épületek dizájnja autentikus és "használt" hatást kelt, ami tovább erősíti a realisztikus hangulatot. Ugyanakkor, ha teljesen őszinte akarok lenni veletek – és miért ne lennék, hiszen a tények az elsők –, be kell vallanom, hogy bár a művészeti stílus és a hangulatvilág csillagos ötös, a grafika technikai értelemben lehetne egy fokkal szebb is. Néhol érezni, hogy a motor határait feszegetik, és bár az összkép gyönyörű és kimért, hiányzik belőle az a bizonyos "next-gen" csillogás, amit a legnagyobb AAA címeknél megszoktunk. De ez legyen a legnagyobb bajunk! A környezet bemutatása, az évszakok váltakozásának vizuális reprezentációja annyira hangulatos, hogy ezek az apróbb technikai hiányosságok eltörpülnek az élmény mellett. A játék vizuális nyelve tökéletesen szolgálja a funkciót, és a részletekben rejlő szépség – mint például a szekerek nyomai a sárban – kárpótol mindenért.
Viszont nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett sem, és itt muszáj egyetértenem a Steam vélemények hangos kórusával, mert sajnos én magam is tapasztaltam ezeket a bosszantó jelenségeket. A legnagyobb probléma, ami mellett nem lehet elmenni, az az optimalizáció hiánya a játék későbbi szakaszaiban. Amikor a városod eléri a több száz fős lélekszámot, a képkockaszám hajlamos drasztikusan beesni, ami rohadtul frusztráló tud lenni egy precíziót igénylő menedzselés közben. A másik, gyakran felrótt és általam is tapasztalt hiba az AI útkeresése; a lakosok néha teljesen logikátlan útvonalakat választanak, vagy egyszerűen beragadnak a textúrákba, ami egy éles helyzetben, például egy portyázás során, katasztrofális következményekkel járhat. Láttam olyat, hogy a parasztom inkább éhen halt, mert nem találta meg az utat a teli raktárhoz, ami lássuk be, elég illúzióromboló. Ezek a technikai malőrök, bár nem teszik játszhatatlanná a Farthest Frontier-t, azért érezhetően rontanak az összképen, és remélhetőleg a fejlesztők a jövőben ezeket prioritásként kezelik majd. A közösség visszajelzései jogosak, és ezek a hibák emlékeztetnek minket arra, hogy még a legígéretesebb projekteknek is vannak gyerekbetegségei.
Végezetül, kinek is ajánljuk ezt a keményvonalas, de gyönyörű alkotást? Nos, ha te azok közé tartozol, akik szeretik a gyors sikereket és a könnyed kikapcsolódást, akkor jobb, ha továbbállsz, mert ez a játék megesz reggelire. Ezt a címet azoknak a fanatikus városépítő rajongóknak ajánlom tiszta szívből, akik nem riadnak vissza a mikromenedzsmenttől, a komplex rendszerektől és a lassú, megfontolt építkezéstől. Azoknak, akik élvezik, ha a játék büntet a hibákért, és akik hajlandóak órákat tölteni a tökéletes vetésforgó megtervezésével. A Farthest Frontier egy rétegjáték a javából, de annak a rétegnek egy igazi gyémánt. Ha van türelmed, és szereted a Banished vagy az Anno szériák mélységét, de vágysz egy sötétebb, túlélősebb hangulatra, akkor ez a te játékod. Szerintem egyetértetek velem abban, hogy a Crate Entertainment ismét letett valamit az asztalra, ami bár nem hibátlan, de van benne szív, lélek és rengeteg kihívás.
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| A Farthest Frontier egy zseniális, de kíméletlen stratégiai csemege azoknak a kitartó rajongóknak, akik a túlélés legapróbb részleteit is imádják; bátran vágj bele ebbe a komor hadműveletbe, de készülj fel rá, hogy a legszebb győzelmeket a komplex rendszerek mellett a késői játék optimalizációs hibái is szüntelenül fenyegetik. | 8.2 |