A Silent Hill f körül kialakult pontszámcunamit nehéz figyelmen kívül hagyni. A mainstream szaksajtó úgy dobálta rá a 9-es és 10-es értékeléseket, mintha egy új korszak nyitánya lenne, pedig ha lehántjuk róla a marketingréteget, egy egészen más játék rajzolódik ki. A VR Pisti is kimondta, amit sokan gondolnak: ez nem az a cím, amit a horror műfaj új etalonjaként kéne ünnepelni. Mi is így látjuk. A Silent Hill f egy korrekt, sőt sok szempontból kimagasló alkotás, de a 8/10-es szintnél magasabbra emelni már torzítás.
A játék atmoszférája működik. A vizuális világ, a groteszk testhorror és a japán folklórból táplálkozó elemek valóban képesek beszippantani. A hangdizájn precíz, a zenék jól adagoltak, és a feszültségépítés is tudja, mikor kell visszafogni, mikor kell rátenni még egy lapáttal. Ezek a részek erősek, és nem vitás, hogy a játék technikai oldalról is stabilan teljesít. De ettől még nem válik mesterművé.
A narratíva viszont darabos. A sztori nem húz be úgy, ahogy egy Silent Hill-játéknak illene. A karakterek motivációja sokszor homályos, a világépítés pedig inkább hangulatban működik, mint logikában. A játékmenet sem újít nagyot: a mechanikák ismerősek, a küldetések lineárisak, és bár van benne néhány emlékezetes pillanat, ezek nem emelik ki a játékot a mezőnyből. A horror itt inkább esztétikai, mint pszichológiai – és ez egy olyan sorozatnál, amely korábban a belső démonokkal való szembenézést tette középpontba, nem kis hiány.
A reviewerek egy része mintha nem ugyanazt a játékot játszotta volna. A pontszámok mögött sokszor nem látni a konkrét érveket, csak a hangulatot, amit a franchise neve és a vizuális csomagolás generált. Ez a fajta értékelés nem segíti a játékosokat, sőt: félrevezet. Aki a klasszikus Silent Hill-élményt keresi, csalódni fog. Aki viszont egy stílusos, jól összerakott, de nem különösebben mély horrorjátékra vágyik, az megtalálja benne a számítását.
A Silent Hill f tehát nem bukás, de nem is forradalom. Egy erős, de nem kiemelkedő cím, amit a közösségnek nem hype alapján, hanem tapasztalat alapján kell megítélnie. A pontszámok mögé kell nézni, mert ott van az igazi játék – és ott már nem minden olyan fényes, mint ahogy a reflektorok mutatják.