Van valami különösen megtévesztő abban, ahogy a Windows USB telepítő viselkedik mostanában. Elindul. Mindig. Bootol, villog, betölti a logót, és a felhasználó már dörzsöli a tenyerét, hogy na, ez most végre simán megy. A BIOS engedelmesen átadja a stafétát, az USB pendrive dolgozik, és a telepítő menüje úgy tárul elénk, mintha minden rendben lenne. A gép engedi az eredeti CD kulcsbevitelt, a partíciók törlését és az ezzel járó automatikus formázást, és a „Telepítés” gomb is ott virít, mintha csak egy új korszak kezdetét jelentené.
Aztán jön a 47%. Vagy a 71%. És a hibaüzenet, ami nem magyaráz, csak közöl: valami nem stimmel. "Telepítési hiba". És ennyi. A telepítés megszakad. A rendszer nincs többé. A régi Windows sincs már. Csak az üres képernyő van, és a felismerés, hogy a telepítő, ami olyan magabiztosan indult el, valójában nem volt teljes. Ez nem csak technikai hiba — ez egy tervezési csapda, amibe újra és újra beleesünk.
A Windows telepítő nem előre ellenőrzi magát. Nem nézi meg, hogy az install win fájl ép-e, hogy a fájlrendszer stabil-e, hogy a pendrive nem túlmelegszik-e. Nem dob figyelmeztetést, nem állít meg, nem kérdez vissza. Csak enged. Engedi a formázást, engedi a törlést, engedi a kulcsbevitelt, és ezzel elhiteti, hogy minden rendben van. Pedig nem. És mire kiderül, már késő. Higgyétek el, számos gépet telepítettem most az elmúlt napokban, de ami most folyik, valami nincs rendben a Microsotf Windows háza táján, legalábbis, ami az USB Windows 11 elő-telepítési előkészítését illeti.
Ez a fajta működés nem csak bosszantó — hanem marha veszélyes. Mert a felhasználó nem technikus. Nem fejlesztő. Nem hibakereső. Ő csak egy működő rendszert akar, egy újrakezdést, egy tiszta lapot. És amikor a telepítő elindul, azt hiszi, hogy ez az újrakezdés már meg is történt. De a rendszer nem gondolkodik így. A rendszer nem védi meg a felhasználót a hibás telepítőtől. A rendszer csak végrehajtja, amit mondanak neki — akkor is, ha az utasítás hibás.
Pedig lehetne másképp. Lehetne úgy, hogy a telepítő már az elején ellenőrzi magát. Hogy ha hibás fájlt talál, akkor nem engedi a formázást és a kulcs beírást sem. Nemde? Hogy ha a pendrive nem stabil, akkor nem engedi a telepítést. Hogy ha bármi gyanús, akkor visszadobja a felhasználót a BIOS-ba, és azt mondja: „Figyelj, ez most nem biztonságos. Ne töröld a régi rendszered. Inkább ellenőrizd az USB-t, töltsd le újra, és próbáld meg később.” Az USB-vel az ég világon semmi baj nincs.
Ez nem marketing. Ez nem PR. Ez nem „egyszerűbb, gyorsabb, okosabb Windows”. Ez csak józan ész. És mégis, valamiért nincs benne. Valamiért a telepítő úgy van megírva, hogy mindig elindul — de nem mindig visz végig. És ez az, ami igazán fáj.
Mert a gép nem csak hardver. A gép emlékeket tárol, munkát, játékot, zenét, képeket, projekteket. A gép nem csak bitek halmaza — hanem digitális élet. És amikor egy hibás telepítő miatt ez az élet eltűnik, az nem csak technikai veszteség. Az személyes. Nagyjából, mintha a mobilos zombitársadalomban, ha az illetőnek egy rossz mobilfrissítés hazavágná a rendszert. És persze, hogy sírna, hogy nem tud facebookolni, instázni, és így tovább.
A megoldás nem bonyolult. Egy előellenőrző modul. Egy hash-ellenőrzés. Egy figyelmeztetés. Egy biztonsági zár, ami nem engedi a formázást, ha a telepítő nem teljes. Egy visszaút a BIOS-ba, egy lehetőség a régi rendszer visszatöltésére. Nem kell hozzá mesterséges intelligencia, nem kell hozzá felhőalapú gépi tanulás — csak egy kis emberség a kódsorok között. Halljátok, Microsoft? Tippeket adok, hogy tanuljatok belőle. A saját hibátokból.
És amíg ez nincs meg, addig minden USB telepítés egy dobókocka. Egy „vagy bejön, vagy nem” típusú játszma, ahol a tét nem csak egy operációs rendszer — hanem a felhasználó ideje, türelme, és bizalma.
A telepítő mindig elindul. Ez a poén benne. De hogy végigmegy-e, az már nem vicces. És talán egyszer eljön az idő, amikor a rendszer nem csak engedelmes lesz — hanem okos is. Addig viszont marad a rutin: C-ről futtatni a Media Creation Toolt, tesztelni az USB-t, és remélni, hogy most nem jön a 11%, a 47% vagy a 71%. Mert ha jön, akkor már nincs visszaút. Csak újraindítás. És egy újabb esély, hogy a gép ne csak működjön — hanem meg is értsen minket.
Egyelőre ne telepítsétek újra a Windows 11-et, persze, ha fontos, akkor mindenképpen kapjátok elő a régebbi windows 11-es USB telepítőt.