Néha az ember belefut olyan játékokba, amiknek a látványa egyszerűen letaglóz. Amikor az állad leesik, és perceken át csak nézed a képernyőt, mert el sem hiszed, amit látsz. Na, a Death Stranding 2: On The Beach pont ilyen. Komolyan mondom, vitán felül ez a generáció legszebb játéka, és ha valaki azt mondja, hogy nem, akkor valószínűleg vakon játszik, vagy nem nézett elég alaposan körül.
A Death Stranding 2-nek tényleg van egy titkos fegyvere, ez pedig a Decima Engine. Ez a motor már az első részben is megmutatta, mire képes, de most, a folytatásban valami egészen elképesztőt műveltek vele. A karaktermodellek, az animációk, a részletgazdagság – minden milliméter pontosan kidolgozott. A pórusokat, az apró ráncokat, a bőr textúráját, még a hajszálakat is látni lehet. És ami a legdurvább, hogy mindez mozgásban is ugyanolyan lenyűgöző. Ahogy Sam Porter Bridges lépdel a kietlen tájon, ahogy a ruhája lobog a szélben, ahogy a fény megtörik a felszínen, az egyszerűen hihetetlen. Ez a fajta vizuális mélység, a látványvilág elképesztő pontossága, az apró részletektől a grandiózus tájképekig, tényleg párját ritkítja.
Persze, te is tudod, hogy a Death Stranding 2-nek volt egy bizonyos "könnyítéssel" induló előnye. A bejárható világ nagy része kopár, száraz, sivatagos területekkel van tele. Ez vizuálisan más kihívásokat jelent, mint egy buja esőerdő vagy egy zsúfolt nagyváros. Nincs annyi növényzet, amit renderelni kell, nincsenek bonyolult városi épületek tömegével. De éppen ez az, amiért a Decima Engine zsenialitása még inkább megmutatkozik. A sivatag, ami a képernyőn megjelenik, nem egy üres, élettelen tér. Minden homokszemnek, minden kőnek súlya van. A napfény, ahogy leég a tájra, a porfelhők, amiket Sam maga után húz, a szél, ami a homokot szállítja – ezek mind-mind plusz löketet ad egy olyan atmoszférához, ami egyszerűen beszippant. Látod a hőt remegni a távolban, érzed a szárazságot a levegőben. Ez a kopárság valami egészen elképesztő szépséget rejt magában, és a játék képes arra, hogy ezt a szépséget maximálisan kihasználja.
És akkor ott van az Assassin's Creed Shadows. Bár PC-n még szebb, és igen, mérföldekkel részletesebb környezettel bír – gondoljunk csak a sűrű erdőkre, a nyüzsgő városokra, a gazdag növényzetre és a komplex épületekre, amik Japánban várnak ránk. Ezeket mind-mind meg kell jeleníteni, és ez egy teljesen másfajta technikai kihívás. A Ubisoft, a saját motorjaival, szintén elképesztő munkát végez a vizualitás terén. Ha a Shadows hozza azt a szintet, amit az előzetesek ígérnek, akkor tényleg felveheti a versenyt a Death Stranding 2-vel a "generáció legszebb játéka" címért, de egy teljesen más megközelítéssel. Az egyik a letisztult, minimalista, mégis elképesztően részletes sivatagi tájban találja meg a szépséget, a másik a buja, élettel teli, komplex világban.
Szóval, összegezve, a Death Stranding 2 vizuálisan egy mestermű. A Decima Engine zsenialitása, a kopár táj, ami mégis vibrál az élettől, mindezek együtt egy olyan fotorelasztikus látványvilágot alkotnak, ami a mai napig a legszebb, amit konzolon és később PC-n látni lehet majd a mindenfélem Frame Gen és Nvidia feature opciókkal. Lehet, hogy az AC Shadows a maga módján felveszi majd vele a versenyt a részletgazdagság terén, de a DS2 az a játék, ami miatt elfelejtesz pislogni majd, és Photo módnak hála, készíted magadnak a szebbnél szebb valós gameplay által legenerált tájképeket benne.