A videojátékok világa egyedi alkotóműhely, ahol a programozók, grafikusok és történetmesélők közös erővel keltenek életre interaktív élményeket. A brit indie fejlesztőcsapat, amely a The Precinct mögött áll, kétségkívül ambiciózus vállalkozásba fogott. Averno City megalkotása, ez a fiktív, 1980-as éveket idéző város, egy komplex játszótérré válik a játékosok számára, ahol elvileg soha nem fogy el a procedurálisan generált bűnesetek sora, mindezt egy felülnézetes perspektívából, amely a klasszikus Grand Theft Auto játékok hangulatát idézi. A játékos Nick Cordell, a zöldfülű rendőr szerepét ölti magára, akit szerethetően klisés karakterek vesznek körül, a keménykötésű nyomozóktól a komikusan gonosz bűnözőkig. Nicket személyes motiváció is hajtja: apja gyilkosainak nyomában jár, ám a nyomozás egyetlen útja Averno City utcáin vezet keresztül. Fontos azonban leszögezni, hogy a The Precinct nem a mélyenszántó történetével kívánja megfogni a játékost. A cselekmény statikus, portrés dialógusokon keresztül bontakozik ki, és bár a szövegek néhol szellemesek és szórakoztatóan hatásvadászok, a narratív feszültség nem a játék fő erőssége.
A fő történet darabokban halad előre, új küldetések akkor válnak elérhetővé, ha a járőrözések során elegendő bizonyítékot gyűjtünk össze. Ez a struktúra jól illeszkedik a járőrözések dinamikus jellegéhez, azonban a bizonyítékokért való "grindolás" – ami véletlenszerűen hullik a feladatok teljesítése után – a körülbelül tíz órás kampány vége felé kissé monotonná válhat. Mindazonáltal a játék igazi vonzereje a nyílt világú sandbox jellege. Minden játékon belüli nap azzal kezdődik, hogy Nick és járőrtársa, Kelly kiválasztanak egy útvonalat, és az adott területen oldanak meg bűneseteket. Ezek a bűncselekmények is procedurálisan generáltak: egy percben parkolási bírságot szabunk ki, a következőben fegyveres bankrablókat üldözünk. A The Precinct világa egy olyan nyüzsgő metropolisz képét festi elénk, ahol a neonfények alatt a bűn árnyai is megbújnak. Ebben a dinamikus városban a mi kezünkbe kerül a törvény képviselőjének szerepe, egy olyan rendőrtiszt bőrébe bújhatunk, akinek nem csupán a bűnelkövetőkkel kell szembenéznie, hanem a város szövevényes utcáival és a saját lelkiismeretével is. A játékmenet gerincét a mindennapi rendőri munka adja, de ez korántsem merül ki a rutinfeladatokban.
Képzeljük el, ahogy a hajnali eligazítást követően a rádión beérkező hívásokra reagálunk. Lehet ez egy egyszerű garázdaság, egy betörés, de akár egy súlyosabb bűncselekmény, egy rablás vagy éppen egy emberrablás is. A helyszínre sietve a mi feladatunk felmérni a helyzetet, tanúkat kihallgatni, nyomokat rögzíteni, és ha szükséges, intézkedni a gyanúsítottakkal szemben. Ez a nyomozói munka adja a játék egyik legfőbb vonzerejét: a bűntények felgöngyölítése, a részletek összeillesztése, a tettes kézre kerítése. Azonban a The Precinct nemcsak a bűnügyi helyszínek statikus szemrevételezéséből áll. A város él, lélegzik, és folyamatosan történnek benne események. Lehet, hogy járőrözés közben futunk bele egy spontán utcai verekedésbe, vagy éppen egy autós üldözés közepébe csöppenünk. Ezek a dinamikus szituációk azonnali reakciót és döntéshozatalt követelnek tőlünk. Vajon erőszakkal lépünk fel, vagy megpróbáljuk szóval rendezni a helyzetet? Minden döntésünknek súlya van, és befolyásolhatja a város lakóinak hozzánk való viszonyát, sőt, akár a karrierünk alakulását is.
Ami a főhős fejlődését illeti, a The Precinct nem a klasszikus értelemben vett szintlépésre és XP-gyűjtésre épül. Itt a tapasztalat a valódi valuta. Ahogy egyre több esetet oldunk meg sikeresen, ahogy egyre jobban megismerjük a várost és annak lakóit, úgy válunk hatékonyabbá a munkánkban. Ez a fejlődés nem feltétlenül materiális javakban vagy új képességek azonnali feloldásában nyilvánul meg, hanem inkább a rutinban, a helyzetfelismerésben, a kapcsolataink mélyülésében. Persze, a játék kínál lehetőségeket a fejlődésre a felszerelésünk terén is. Bár a lootolás nem a szó klasszikus értelmében vett elem, a játékmenet során hozzájuthatunk újabb és jobb eszközökhöz. Lehet ez egy hatékonyabb fegyver, egy strapabíróbb védőmellény, vagy éppen olyan speciális felszerelés, amely egy-egy konkrét helyzetben nyújthat segítséget. Ezek az új eszközök nem csupán a harci hatékonyságunkat növelik, hanem új taktikai lehetőségeket is megnyitnak előttünk.
A fejlesztés tehát a The Precinct-ben sokrétű. Egyrészt ott van a mi személyes fejlődésünk, ahogy egyre tapasztaltabb rendőrré válunk. Másrészt pedig a rendelkezésünkre álló eszközök bővülése és cseréje is folyamatosan zajlik. Ez a kettő együttesen teszi lehetővé, hogy egyre összetettebb kihívásokkal is sikeresen megbirkózzunk. A város, amiben szolgálunk, nemcsak szimplán egy díszlet. A lakosok reakciói, a különböző frakciók közötti viszonyok mind-mind befolyásolják a dolgainkat. Lehet, hogy egy informátor segít egy nehéz ügy felgöngyölítésében, vagy éppen egy befolyásos személy megpróbálja akadályozni a nyomozásunkat. Ezek a dinamikus kapcsolatok tovább mélyítik a játékélményt, és azt az érzést keltik, hogy valóban egy élő, lélegző város részesei vagyunk.
A hangulat és az atmoszféra áthatja Averno City neonfényes éjszakáit és a nappali nyüzsgését egyaránt. A látványvilág a 80-as évek stílusát idézi, a felülnézet ellenére is érezhető a város karaktere, a jellegzetes épületekkel és járművekkel. A sziréna hangja, a rádiózások és a lövöldözések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy elmerüljünk ebben a korrupt, de izgalmas világban. Bár a grafika nem a legmodernebb, a stílus egységes és jól illeszkedik a játék koncepciójához.
A The Precinct szerencsére nem csak a játékmenetével, hanem a vizuális megjelenítésével is azonnal magával ragadja az embert. A képernyőn elénk táruló város egyenesen a 80-as (nekem amúgy a 90-es évek filmjeit is idézi az összkép, de értem én a lore-t) évek neonfényes, vibráló világába repít minket. A grafikai motor neve talán nem azonnal ugrik be, de a látvány, amit produkál, az valóban lélegzetelállító. A textúrák élesek, szinte tapinthatóak, legyen szó a nedves aszfaltról, a téglafalak érdességéről vagy a fényesen csillogó autókról. A házak, a város épületei nem csupán díszletek, hanem részletesen kidolgozott elemei ennek a lüktető metropolisznak. Minden ablak mögött sejteni lehet egy történetet, minden utcasarkon egy újabb kaland várhat ránk. A környezet pedig maga a vizuális gyönyör. A fejlesztők mesterien teremtették meg a 80-as évek nagyvárosainak atmoszféráját. A naplemente arany fényében fürdő felhőkarcolók, az éjszaka neonfényei által megvilágított utcák, a graffitikkel teli sikátorok mind olyan részek a játéknak, amik kiemelik. A látvány meglehetősen erősen a szemünket gyönyörködteti, hiszen egy igazi hangulatbombaként hat a játékélményre. Szinte érezzük a nyüzsgő város lüktetését, a levegőben vibráló izgalmat, és emiatt nehéz letennünk a kontrollert. És ami talán még lenyűgözőbb, hogy ebből a vizuális kavalkádból árad a tiszta, hamisítatlan 80-as évek stílusa, amit már számtalanszor kiemeltem. Olyan érzésünk támad, mintha kedvenc akciófilmjeink elevenednének meg a monitorunkon. A stílusos autók, a korra jellemző öltözetek, a graffitikkel teli falak mind-mind ezt az érzést erősítik. Ez a vizuális stílus nem csupán egy hangulati elem, hanem a játék identitásának szerves része.
A hangok terén sem marad adós a The Precinct. A város zaja, a szirénák éles visítása, a rádióból érkező bejelentések mind hozzájárulnak az immerzív élményhez. Amikor egy autós üldözés közepén találjuk magunkat, a motorok bőgése és a kerekek csikorgása azonnal a képernyő elé szegez minket. Amikor pedig egy csendes éjszakai utcán járőrözünk, a távolból beszűrődő zene és a lépteink halk koppanása teremti meg a megfelelő atmoszférát. Külön kiemelendő a szinkronhangok minősége is. A karakterek hangja, a párbeszédek tónusa mind-mind hitelessé teszik a játék világát. Amikor egy tanút hallgatunk ki, a hangján érezhető a félelem vagy a bizonytalanság. Amikor pedig egy bűnözővel konfrontálódunk, a hangjában ott van a fenyegetés vagy a kétségbeesés. Ez a hangzásbeli kidolgozottság tovább mélyíti a beleélésünket a játékba.
A The Precinct egy olyan digitális játszótér, azaz sandbox, amely különösen azok szívét fogja megdobogtatni, akik nosztalgiával tekintenek a Grand Theft Auto sorozat klasszikusabb, letisztultabb stílusára. Ha valaki a bűnnel átszőtt városok szabad felfedezésének élményét keresi, ahol a történetmesélés és a játékos szabadsága egyaránt fontos szerepet kap, akkor ebben a játékban aligha fog csalódni. Azok számára, akik a káosz szélén táncolva, a törvény két oldalán egyensúlyozva szeretnék átélni egy rendőr mindennapjait, a The Precinct egy izgalmas és magával ragadó élményt kínál. A játék látványvilága önmagában is egy hívogató erő. Aki fogékony az eszméletlenül gyönyörű, stílusos grafikai megoldásokra, azt ez a neonfényes, 80-as éveket idéző metropolisz azonnal rabul ejti majd. A részletgazdag kidolgozás, az éles textúrák és a hangulatos fények olyan vizuális orgiát teremtenek, amely nem csupán a szemet gyönyörködteti, hanem mélyen befolyásolja a játékélményt is. Ha valaki olyan játékra vágyik, amely nem csak szórakoztat, hanem vizuálisan is lenyűgöz, akkor a The Precinct egyértelműen a radarján kell, hogy legyen. És persze, nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik szeretik a dinamikus, eseménydús játékmenetet. A The Precinct tele van váratlan helyzetekkel, spontán akciókkal és izgalmas nyomozásokkal. Ha valaki a monoton rutintól mentes, folyamatosan kihívások elé állító játékot keres, ahol minden döntésnek súlya van, akkor itt megtalálja a számítását. A bűnügyi helyszínek felderítése, a gyanúsítottak kihallgatása, az autós üldözések mind-mind olyan elemek, amelyek garantálják az adrenalindús szórakozást.
"A stílus maga az ember." A The Precinct stílusa pedig magával ragadó, és garantáltan sokak szívébe belopja magát.
| Review score | |
| 8.5 | A The Precinct egy vizuálisan lenyűgöző, neonfényes stílusban tündöklő 80-as évekbeli hangulatbomba, amely a klasszikus GTA szellemiségét idézi meg a képernyőn. |