Az Empyreal világa egy tizenkét fős angol csapat, a Silent Games debütáló alkotásának köszönhetően tárul elénk. Ez a tény önmagában is lenyűgöző, hiszen egy ilyen kis létszámú gárda hozott létre egy ennyire ambiciózus akció-RPG-t, amely Xboxon, PlayStationön és PC-n is megjelent, rögtön az indie szcéna élére pozicionálva magát. A fejlesztők láthatóan szívüket-lelküket beletették ebbe a projektbe, és ez a szenvedély már a játék első pillanataitól érezhető. A kaland egy meglepően részletes karakteralkotással veszi kezdetét, amelyet azonnal egy háttértörténet-választó követ, így zsoldos főhősünk múltjának néhány szeletét mi magunk formálhatjuk meg. A kezdeti képességek és fegyverek kiválasztása után az Expedíció Központjában ébredünk, ahol azonnal a Monolit felé terelnek minket – ahhoz a monumentális építményhez, amely a játék borítóján is díszeleg. Az első tizennyolc óranyi játékidő után bennem is ambivalens érzések kavarogtak, de egy dologban biztos vagyok: a Silent Games ezzel a bemutatkozással egyértelművé tette prioritásait és kétségtelen tehetségét.
A küldetések felépítése a Quadráns rendszerre épül. A történet során különböző NPC-k négy fő Quadránst jelölnek ki számunkra felfedezésre, egy ötödik pedig a végjáték során válik elérhetővé. Ezek a Quadránsok a játék különböző helyszíneiként funkcionálnak. A haladás úgy történik, hogy szobáról szobára küzdjük át magunkat az adott Quadráns főellensége felé, miközben ládákból felszerelés és a Quadránsok véletlenszerűen generált variációi esnek. A fő Quadránsok teljesítése és felszerelésünk fejlesztése lehetővé teszi, hogy az NPC-k újabb Quadránsokat ajánljanak fel a történet előrehaladásához.
A játékmenet központi eleme természetesen a harc. Az ellenségek csoportokban támadnak, gyorsan körülvéve a játékost, ami arra kényszerít, hogy okosan használjuk a választott fegyverosztály által kínált képességeket és védekezési lehetőségeket. A bőségesen hulló, véletlenszerű zsákmánynak és annak köszönhetően, hogy a Quadránsok újrajátszásakor a főellenségektől specifikus lootot szerezhetünk, a kezdeti inventorynk hamar egy kielégítően pörgő felszerelés-körforgássá válik, hasonlóan a Diablo vagy a Borderlands világához, mielőtt megtalálnánk a számunkra ideális darabokat.
Az Empyreal komoly hangsúlyt fektet a karakterépítésekre. Három különböző fegyvertípus áll rendelkezésünkre, mindegyik tucatnyi felszerelhető képességgel. A Glaive a gyors támadásokra és a dinamikus mozgásra épít, hárításokkal és warp-ütésekkel kiegészítve. A Mace pajzs használatát teszi lehetővé, amivel védekezhetünk és elkábíthatjuk az ellenfeleket. A Cannon pedig egy harmadik személyű lövöldözővé alakítja a játékot, ahol a lőszertípusok közötti váltogatás kulcsfontosságú a harc dinamikájához. Mindhárom fegyver radikálisan eltérő játékstílust kínál, és mindegyik a harcok során szerzett zsákmányból származik, amelyet a Központ kovácsánál finomíthatunk tovább. A fegyverek mellett az ellenségek speciális statisztika-növelőket is dobnak, amelyekkel a fegyvereink másodlagos tulajdonságait módosíthatjuk. Minden felszerelés véletlenszerűen generált másodlagos statisztikákkal érkezik, de az ellenségektől szerzett gömbök segítségével a magasabb szintű zsákmányok statisztikáit könnyedén áthelyezhetjük, így bármilyen elképzelt karakterépítést megvalósíthatunk. A nyers sebzés, a különböző elemi hatások és a tömegkontroll lehetőségei arra ösztönöznek, hogy kísérletezzünk, mielőtt megtaláljuk a számunkra leginkább passzoló játékstílust.
A játékmenet mechanikai elemei jól átgondoltak. Bár az Empyreal alapvetően sajnos egyjátékos élményt nyújt, számos "aszinkron multiplayer funkcióval" is rendelkezik, amelyek finoman kapcsolják össze a játékosokat. A felemelkedésünk során elesett játékosok árnyait találhatjuk meg, akiknek felajánlhatjuk a saját feltámadásainkat, látszólag ellenszolgáltatás nélkül. Hasonlóképpen, a főellenség-csaták után megnyílhat egy portál, amelyen keresztül felajánlhatjuk felszerelésünket. Ezzel elveszítünk egy tárgyat, cserébe viszont jelentős statisztika-növekedést kapunk a nagylelkűségünkért és az együttműködésért. Ezek az önzetlen lehetőségek egy egyébként magányos kalandban a NieR: Automata világát idézhetik meg, emlékeztetve arra, hogy a segítségnyújtás önmagában is érték, még akkor is, ha soha nem találkozunk azokkal, akiknek segítettünk. Mindenesetre érdekes aspkektusa a játéknak.
Ami a technikai megvalósítást illeti, a játék grafikája illeszkedik a futurisztikus hangulathoz. A világok, amelyeket a játék Quadránsoknak nevez, mindegyike egyedinek érződik látványban és játékmenetben is - habár grafikailag látványosan alulmarad korszakalkotó társaitól A hangkulissza pedig rendkívül erős, tökéletesen kiegészítve a látványt, és külön megdicsérve a szinkront. Minden idegen terület sajátos hangzással rendelkezik, ami tovább mélyíti az atmoszférát. Bár az ellenségdizájn eleinte kissé sablonosnak tűnhet, a negyedik Quadránstól kezdve már igazán egyedi és narratív szempontból is érdekes ellenfelekkel találkozhatunk. Ugyanakkor a játék technikai oldala nem hibátlan. Előfordulnak akadozó animációk és szaggatott képkockasebesség, ami néha kizökkentheti a játékost. Bár a karakterek kidolgozottak és a világépítés gördülékeny, a történetmesélés nagy része statikus kereskedőkön keresztül történik.
Az Empyreal egy szilárd indie stílusú akció-RPG, enyhe rogue-like elemekkel, amely ott nyújt kiemelkedőt, ahol igazán számít, de azért akadnak még csiszolásra váró részei. A játék ettől függetlenül élvezetes és rengeteg újrajátszhatóságot kínál, beleértve egy titkos befejezést is, amely csak egy New Game Plus végigjátszás során érhető el. A Silent Games bemutatkozása ígéretes, egyértelműen látszik, hogy a csapat tudja, mit akar alkotni. Ha olyan játékokat keresel, ahol a saját játékstílusod erősségeit maximalizálhatod, miközben a gyengeségeidet minimalizálod, akkor az Empyreal neked való. Ahogy egy régi bölcsesség tartja: "Ad astra per aspera" – a csillagokhoz vezető út rögös. Az Empyreal is tartogat néhány akadályt, de a ragyogás, amit nyújt, kétségkívül megéri a fáradságot. Főleg akkor, ha egy második rész is el fog készülni, mert akkor biztos vagyok benne, még jobb akció-kaland elé nézhetünk majd.
| Review score | |
| 7.6 | Az Empyreal egy meglehetősen hangulatos és érdekes akció-RPG mély karakterépítéssel és egyedi mechanikákkal, amelyet sajnos grafikai látványbeli dolgok és a coop mód hiánya árnyékol be. |