Képzeljük csak el, ahogy a digitális tér kapuja megnyílik, és egy új világ tárul elénk, hívogatón, mégis sejtelmesen. Ma éppen egy ilyen pillanatnak lehettünk tanúi, amikor a Steam platformján debütált a Chains of Freedom, egy körökre osztott taktikai játék, amely már a puszta létével is megdobogtatta a műfaj iránt rajongó szívemet. A fejlesztők stílusa, az a bizonyos megközelítés, ahogyan a játékot elénk tárták, azonnal rezonált bennem, hiszen a wasteland és az xcom világa mélyen beivódott a taktikai játékok iránti szenvedélyembe. Persze, a tapasztalat óvatosságra int, így nem a legnagyobb elvárásokkal vetettem bele magam a tesztelésbe, de a kíváncsiság hajtott, hogy feltárjam, vajon mit tartogat ez az új kihívó. Mielőtt azonban a csatába indulnánk, érdemes egy pillantást vetni a Nordcurrent csapatára, arra a kreatív erőre, amely ezt a játékot megalkotta. Bár talán nem hallottunk róluk eddig a taktikai játékok monumentális alkotói között, munkásságuk mégis figyelemre méltó. A stúdió, amelynek gyökerei mélyen a játékfejlesztés talajában eredeznek, sokszínű portfólióval büszkélkedhet, olyan projektekkel, amelyek különböző platformokon és műfajokban bizonyították rátermettségüket. Lehet, hogy nem egy gigantikus, évtizedes múltra visszatekintő cégről van szó, de az eddigi munkáikban már felsejlett az a gondosság és kreativitás, amely most talán a Chains of Freedomban teljesedik ki igazán. Éppen ezért izgalmas elindulni ezen az ismeretlen terepen, tudva, hogy egy olyan csapat áll a háttérben, amely már bizonyította, hogy képes érdekes és lebilincselő élményeket teremteni.
A Chains of Freedom világa egy olyan atmoszférában bontakozik ki előttünk, amely egyszerre idézi meg a szabadságért vívott harcok patinás hangulatát és egy sötétebb, elnyomó rendszer árnyékát. A játék történetének középpontjában egy olyan konfliktus áll, ahol a zsarnokság láncai megfojtják a reményt, és egy maroknyi elszánt hős az egyetlen szikra a szabadságért folytatott küzdelemben. Nem csupán egy egyszerű jó-rossz szembenállásról van szó, hanem egy komplex narratíváról, amelyben a motivációk mélyen gyökereznek a karakterek múltjában és a jelenlegi elnyomás súlyában. A fő mozgatórugó talán éppen ez az elnyomás, az a kézzelfogható igazságtalanság, amely a hősöket cselekvésre készteti. Mindannyian a rendszer áldozatai vagy tanúi voltak, és a szabadság iránti vágyuk, a bosszú szomja vagy éppen a jövő generáció iránti felelősségérzetük kovácsolja őket egyetlen, eltántoríthatatlan egységgé. A mi osztagunk pedig nem csupán arctalan katonák halmaza, hanem egyedi személyiségek olvasztótégelye, ahol minden egyes karakternek megvan a maga története, képessége és motivációja. Van köztük talán a megkeseredett veterán, akinek a múlt árnyai kísértik lépteit, de harci tapasztalata felbecsülhetetlen értékű a csatatéren. Ott van a fiatal idealista, akinek a szíve még tele van reménnyel és igazságérzettel, és aki a csapat lelkierejét adja. Megismerhetünk egy ravasz taktikust, akinek éles elméje és előrelátása a legreménytelenebb helyzetekből is kiutat talál, vagy egy karizmatikus vezetőt, aki szavaival és tetteivel képes egységbe kovácsolni a legkülönbözőbb egyéniségeket is. Ezek a hősök nem csupán a mi irányításunkra váró bábuk, hanem olyan karakterek, akiknek a sorsa összefonódik a mi döntéseinkkel, és akiknek a személyes drámái mélyebb rétegeket adnak a játékélménynek. Ahogy egyre jobban megismerjük őket, úgy érezzük majd, hogy nem csupán egy küldetést teljesítünk, hanem egy olyan közösségért harcolunk, amelynek minden egyes tagja számít.
A Chains of Freedom küldetéseinek szövevényes hálózata a narratíva szerves részét képezi, nem csupán egymástól elszigetelt feladatok sorozata. A fejlesztők láthatóan arra törekedtek, hogy minden egyes küldetés egyedi történettel, sajátos célokkal és kihívásokkal rendelkezzen, így a játékos sosem érezheti azt, hogy rutinfeladatokat végez. A felépítésük általában úgy indul, hogy egy világosan megfogalmazott cél elé állítanak minket, amely szorosan kapcsolódik a fő történet szálához vagy éppen egy-egy mellékszereplő sorsához. Ez a cél lehet egy fogoly kiszabadítása a fogságból, egy fontos információ megszerzése az ellenséges vonalak mögött, egy létfontosságú létesítmény megsemmisítése, vagy éppen egy veszélyben lévő csoport védelme a túlerővel szemben. A küldetések szerkezete ritkán lineáris. Gyakran előfordul, hogy a fő cél eléréséhez több kisebb, egymással összefüggő feladatot kell teljesítenünk. Ezek a mellékcélok nem csupán időhúzó elemek, hanem olyan kiegészítő kihívások, amelyek mélyítik a játékmenetet és lehetőséget adnak a világ jobb megismerésére, vagy éppen extra jutalmak megszerzésére. Például egy fogoly kimentéséhez először fel kell térképeznünk az őrök útvonalát, kiiktatnunk a riasztórendszert, vagy éppen megkerülnünk a megerősített őrjáratokat. Ezek a kisebb feladatok nem csupán a taktikai gondolkodásunkat teszik próbára, hanem a döntéseink súlyát is hangsúlyozzák, hiszen egy rossz lépés könnyen veszélybe sodorhatja az egész küldetést. A játék érezhetően arra ösztönöz minket, hogy ne csak a közvetlen célra koncentráljunk, hanem a tágabb képet is figyelembe vegyük, hiszen a környezet, az ellenséges erők elhelyezkedése és a rendelkezésünkre álló erőforrások mind-mind befolyásolják a sikerünket. A küldetések végén pedig, a cél sikeres elérése után, gyakran egy újabb narratív szegmens következik, amely továbbviszi a történetet, új karaktereket mutat be, vagy éppen új konfliktusokat vetít előre, így biztosítva a folyamatosan fenntartott érdeklődést és a játék világába való mélyebb elmerülést.
A Chains of Freedom játékmenetének mélyére ásva egy olyan taktikai élmény tárul elénk, ahol a tervezés, a körültekintés és az erőforrásokkal való okos gazdálkodás kulcsfontosságú szerepet játszik a siker elérésében. Már a kezdeti pillanatokban érezhető, hogy a fejlesztők a pragmatikus megközelítést helyezték előtérbe, amikor a túlélés és a harc eszközeinek megteremtéséről van szó. A craftolás rendszere szinte azonnal a figyelem középpontjába kerül, egy olyan mechanizmus, amely áthatja a játékmenet szinte minden aspektusát. Képzeljük csak el, ahogy a csata hevében kifogy a lőszer, vagy egy súlyos sérülés éri egyik hősünket. Ilyenkor nem egy varázslatos képesség vagy egy hirtelen előkerülő utánpótlás menti meg a helyzetet, hanem a mi előrelátásunk és a rendelkezésünkre álló nyersanyagokból okosan elkészített tárgyak. A craftolható elemek széles skálán mozognak, a létfontosságú medikus dobozoktól és kötözőfelszerelésektől kezdve a különböző típusú lőszereken át, egészen a gránátokig, Molotov-koktélokig, sőt, akár ideiglenes fedezékeket vagy speciális taktikai eszközöket is létrehozhatunk. Ez a rendszer arra ösztönöz minket, hogy folyamatosan gyűjtsük a környezetben fellelhető alapanyagokat, és előre gondolkodjunk a lehetséges veszélyekre és szükségletekre.
Ami a karakterek fejlődését illeti, a Chains of Freedom valóban egy érdekes irányt képvisel. Bár a hagyományos értelemben vett szintlépés és képességfa nem dominál a játékmenetben, ez nem jelenti azt, hogy hőseink statikusak maradnának. A fejlődés itt sokkal inkább a megtanult leckékben, a harci tapasztalatokban és az általunk elkészített felszerelés minőségében és sokféleségében materializálódik. Úgy tűnik, a fejlesztők szándékosan helyezték a hangsúlyt a craftolásra, mintha azt sugallnák, hogy a túlélés és a győzelem kulcsa nem a velünk született vagy megszerzett különleges képességekben rejlik, hanem abban, hogy mennyire hatékonyan tudjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat és mennyire kreatívan tudjuk alkalmazni a megalkotott eszközeinket a harcmezőn. Ez a megközelítés egyfajta nyers realizmust kölcsönöz a játéknak, ahol a siker nem a hősök egyéni erejétől, hanem a csapatmunkától, a taktikai érzéktől és a logisztikai felkészültségtől függ. Így, bár elsőre úgy tűnhet, hogy a képességek hiánya korlátozó tényező, valójában egy olyan dinamikus rendszert hoz létre, ahol a kreativitás és a leleményesség válik a legfontosabb "képességeinkké". Azonban, hogy ez a megközelítés valóban maradéktalanul működik-e a játék teljes egészében, és nem hiányzik-e idővel a karakterek egyedi specializációjának mélysége, az még a további tesztelés és a játékmenet alaposabb feltárása során fog igazán kiderülni.
A Chains of Freedom technikai megvalósítása egy olyan terület, ahol a lelkesedés és a korlátok érdekes kölcsönhatásával találkozunk. Első pillantásra a grafikai megjelenítés valóban magával ragadó, szinte elképesztő, különösen annak tudatában, hogy a legmodernebb, erőforrás-igényes technológiák, mint a ray tracing vagy az RTX effektek, nem képezik részét a látványvilágnak. Valahogy mégis azt érzem, hogy a fejlesztők a rendelkezésükre álló eszközökkel a maximumot hozták ki a képi világból. A játék kinézete egyfajta letisztult szépséget sugároz, bár kétségtelenül érezhető rajta egy indie csapat munkájának a kézjegye, ami semmiképpen sem negatívum, csupán egy sajátos stílust kölcsönöz a játéknak. A bejárható terek általában nem a hatalmas, nyílt világok szabadságát kínálják, inkább lineárisabb felépítésűek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőségünk felfedezni a környezetet, eldugott zugokat kutatni értékes zsákmány után. A terek kidolgozottsága, a textúrák minősége, a karaktermodellek részletessége mind-mind azt sugallja, hogy a vizuális élményre komoly hangsúlyt fektettek. A textúrák kellően részletesek, a karakterek animációi megfelelő minőségűek, összességében egy koherens és hangulatos látványvilág tárul elénk.
Áttérve a hangokra, itt is egy korrekt, megbízható munkával találkozunk. Külön öröm, hogy a játékban minden fontosabb karakter és NPC megszólal, szinkronhanggal ellátva. Számomra ez mindig egy pozitívum egy játék megítélésénél, hiszen a szinkronizált hangok jelentősen hozzájárulnak a beleéléshez és a narratíva átéléséhez. Bár talán nem a szakma legelismertebb színészei kölcsönözték a hangjukat a karaktereknek, vagy legalábbis érezhető egyfajta "nem profi gárda" jelenléte, ezt a tényt eltekintve elismerésem a fejlesztők felé, hogy időt és energiát fektettek a szinkronizálásba. Az effektek – a fegyverropogás, a robbanások, a környezeti zajok – mind a helyükön vannak, megfelelően alátámasztják az eseményeket. A zenei aláfestés is illeszkedik a játék hangulatához, nem tolakodó, de kellően atmoszférateremtő. Ebben a szegmensben összességében egy iparosmunkának nevezhető teljesítményt látunk, ahol nincsenek kiugróan rossz elemek, minden a célnak megfelelően funkcionál, hozzájárulva a játékélmény egységéhez.
A Chains of Freedom világa és játékkoncepciója egy olyan metszéspontban helyezkedik el, amely vonzó lehet mindazok számára, akik a taktikai kihívások mélyebb rétegeit keresik egy videojátékban. Ha valaki a körökre osztott stratégia műfajának elkötelezett híve, és olyan címek bűvöletében élt, mint a Wasteland vagy az XCOM, akkor ebben a játékban egy ismerős, mégis frissítő élményre találhat. Az a hangsúly, amelyet a fejlesztők a taktikai tervezésre és kraftolásra, a csapat tagjainak egyedi képességeinek összehangolására és a környezet és felszereléstárgyak okos kihasználására fektettek, garantáltan leköti majd azokat, akik szeretik a gondolkodást igénylő, stratégiai döntésekkel teli játékmenetet. Ugyanakkor a Chains of Freedom nem csupán a veterán stratégák számára kínál izgalmas perceket. Az a történetmesélési stílus, amely a szabadságért folytatott küzdelem drámáját és a karakterek személyes sorsát állítja a középpontba, azokhoz is szólhat, akik egy lebilincselő narratívát keresnek a taktikai elemek mögött. A hősök egyedi motivációi, a rendszerrel szembeni ellenállásuk és az egymáshoz fűződő kapcsolataik olyan érzelmi mélységet adnak a játéknak, amely túlmutat a puszta csatározásokon. Így azok is megtalálhatják benne a számításaikat, akik szeretik a karakterközpontú történeteket és a morális dilemmákkal teli döntéseket.
| Review score | |
| 8.0 | A Chains of Freedom taktikai mélységével, érdekes történetével és a craftolásra épülő egyedi játékmenetével a körökre osztott stratégia rajongóinak kihagyhatatlan élményt nyújt. |