A The Last of Us világa olyan, mint az égbolt, amely egy pusztító vihar után végre megnyílik; egyszerre csendes és harsogó, reményt és fájdalmat hordozva. Az a fajta történet ez, amely belefér a hűtőszekrény analógiájába – Troy Baker, Joel szinkronhangja szerint ugyanis a The Last of Us a narratív szórakoztatás kulcspontja lett. Képzeljük el egy pillanatra, ahogy ez a metafora életre kel: egy hely, amely a minőséget és történetmesélést hivatott fenntartani, időtálló stílusban.
Amikor 2013-ban először bemutatták a játékot, senki sem sejtette, hogy Joel és Ellie kalandjai megváltoztatják a videojáték-ipar arculatát. Ez a történet képes volt könnyeket csalni, szíveket összetörni, de egyúttal reményt is adni. Ellie és Joel mély kapcsolata nemcsak az iparág határait tágította ki, hanem új éra kezdetét is jelezte. Amikor 2023-ban a Video Game Hall of Fame dicsőségfalára kerültek, az elismerés úgy tűnt, mintha megpecsételné a játékipar kulturális örökségét.
Troy Baker az Entertainment Weekly-nek adott interjújában elmondta, hogyan látja ezt az örökséget. „Olyan lett, mint a Kleenex,” jegyezte meg – egy név, ami a minőségi történetmesélés szinonimájává vált. Ugyanakkor elismerte azok hatását is, mint David Cage és a Heavy Rain, valamint Sam Lake Alan Wake-címei, akik megágyaztak a történetvezérelt élmények sikerének. Ami viszont a The Last of Us-t igazán különlegessé tette, az a nyers és emberi történetmesélés.
A játék karakterei a szinkron- és mozgásrögzítési munka forradalmasításával életre keltek. Abubakar Salim szerint a The Last of Us „megragadta azt a finomságot, amit általában csak filmekben és sorozatokban látunk.” Neil Newbon a BAFTA díjak felé való elmozdulást nevezte meg mérföldkőnek.
A The Last of Us nemcsak egy játéknak tekinthető, hanem egy új művészeti kifejezésformának is. A narratívájának ereje túlmutat a képernyőn, tovább élve az emlékeinkben. Hasonlóan hat rám az Assassin's Creed Black Flag egyik jelenete, ahol Edward a barátait látja a mólón ülni, annak ellenére, hogy csak a múlt árnyékai. Ezek azok a pillanatok, amelyek bizonyítják, hogy a videojátékok sokkal többek, mint egyszerű szórakoztatóeszközök.
Ahogy a történetek egyre mélyebb rétegeit érjük el, visszhangot talál bennünk egy ismerős gondolat: „A történetek nem csupán szavak, hanem a szívünk visszhangjai.” És, ahogy Joel és Ellie visszhangja tovább zeng, emlékeztet arra, hogy néha a csend beszél a legmélyebben.