Az Assassin’s Creed Shadows nem csupán egy újabb fejezet a Ubisoft történetében, hanem egy technológiai mérföldkő is, amely megmutatja, hogyan alakítható a nyílt világú játékok látványvilága a jövőben. Egy olyan korszakba lépünk, ahol a grafikai fejlődés már nem pusztán a nyers teljesítmény növekedéséről szól, hanem arról, hogy hogyan érzékeljük a világot, amit a játék elénk tár.
A nyílt világú játékok mindig is egyfajta digitális bűvészmutatványként működtek. A fejlesztők mesterei annak, hogyan rejtsenek el komplex mechanizmusokat a háttérben, hogy mi, játékosok, gondtalanul bolyonghassunk a hatalmas térképeken, felfedezve minden apró részletet. Ám ezeket a részleteket egyensúlyban kell tartani a hardver korlátaival. Egy játék nem képes végtelen mennyiségű adatot egyszerre betölteni – minden fűszál, minden apró porszem, minden távoli hegycsúcs bizonyos kompromisszumokat kíván.
A Ubisoft Montreal ennek a kihívásnak a leküzdésére egy teljesen új módszert vezetett be az Assassin’s Creed Shadows világában: a Micropolygon-rendszert. Ez a virtuális geometrián alapuló technológia újradefiniálja, hogyan jelennek meg a tárgyak a játékban, és hogyan őrzik meg részletességüket függetlenül attól, hogy a játékos távolról szemléli őket, vagy épp az orruk hegye előtt áll. Ahelyett, hogy az eddig megszokott módon egy tárgynak több különböző, eltérő részletességű verzióját hoznák létre, ez az új rendszer dinamikusan alakítja az objektumok poligonszámát attól függően, hogy milyen távolságból figyeljük őket.
A technológiai áttörés lényege abban rejlik, hogy a rendszer valós időben finomhangolja a megjelenítést. Ha egy festményt szemlélünk a falon – mondjuk Sōami híres tájképeit, amelyek finom ceruzavonásokkal ábrázolják a természetet –, az új rendszernek köszönhetően közelebbről vizsgálva is minden apró részlet megmarad. Az eddigi megoldásokkal a játék gyakran egy alacsonyabb részletességű változatot jelenített volna meg először, hogy spóroljon az erőforrásokkal. Most azonban az SSD és a modern konzolok teljesítménye lehetővé teszi, hogy a részletek fokozatosan bontakozzanak ki a játékos szeme előtt, anélkül, hogy a látványba belerondítana egy hirtelen előtűnő, alacsony poligonszámú modell.
Ez a fajta technológia különösen fontos a jelenlegi konzolgeneráció számára. Az Assassin’s Creed Shadows az első olyan rész a sorozatban, amely kizárólag az új generációs konzolokra készült, vagyis teljes mértékben kihasználja az Xbox Series X|S és a PlayStation 5 hardveres adottságait. A Ubisoft fejlesztői számára külön kihívást jelentett az Xbox Series S, hiszen ezen a platformon a játékot alacsonyabb, 1080p felbontásban kell futtatni, míg az erősebb konzolokon akár 4K UHD látványt is elérhet. A Micropolygon-rendszer viszont lehetővé teszi, hogy a vizuális élmény ne csupán a natív felbontástól függjön – a dinamikus poligonmenedzsment révén a grafikai minőség az adott hardver képességeihez igazodik, így a gyengébb teljesítményű PC-k sem veszítik el teljesen a vizuális részletességet.
A grafikai fejlődés az elmúlt években egyre kevésbé volt drasztikus. A PS3 és PS4 közötti ugrás még szembeötlő volt, de a PS4 és PS5 közötti különbség már finomabb. Az Assassin’s Creed Shadows esete is megmutatja, hogy a technológiai előrelépések már nem feltétlenül abban rejlenek, hogy több poligont és nagyobb textúrákat pakolunk a világba, hanem abban, hogy hogyan manipuláljuk a játékosok érzékelését. Az új generáció nem csupán arról szól, hogy több minden fér bele a képernyőre, hanem arról is, hogy az, amit látunk, hogyan válik valóságosabbá a szemünk előtt.
Talán az igazi technológiai forradalom nem is a hardverben rejlik, hanem abban, hogyan értelmezzük a valóságot – és hogyan tudjuk ezt a látványt új szintekre emelni. Ahogy egy híres bölcs mondaná: „Az igazság ott van előttünk – csak meg kell tanulnunk látni.”