Stellar Blade - Teszt

A Stellar Blade a legtöbb esetben pontosan az, amire számítottam: egy jó akció-RPG, amelyet számos probléma ellenére nagyon élveztem. Néhol talán kicsit ügyetlen, de elegáns és a „formai” világa szemet gyönyörködtető, tele izgalmas boss harcokkal, megnyerő karakterekkel és lenyűgöző környezetet biztosít. Kellemes keveréke az érdekfeszítő történetnek, valamint a lineáris és a nyitott világú dizájn kombinációjának, amely néhány dolgot hihetetlenül jól kezel, másokat azonban súlyosan megbabrál.

A gépekkel továbbfejlesztett harcos, Eve az égből száll alá a Földre, az emberiség utolsó bástyájaként működő, orbitális pályán keringő kolóniából, hogy a naytiba nevű szörnyfajjal küzdjön a felszínen. Egy Adam nevű helyi túlélővel és Lilyvel a kolóniamérnökkel karöltve, vadászik a naytibákra, és ezzel egyidejűleg megvédi a Föld utolsó városát, Xiont. Ez négy fő területen játszódik le, ahol a Xion küldetésközpontként működik.

Amikor éppen nem a Devil May Cry és a Dark Souls szerelemgyerekeként harcokkal töltjük az időt, akkor a Stellar Blade jobban tükrözi az Uncharted vagy a Tomb Raider akció-kaland képletét hegymászással és környezeti rejtvények megoldásával. Két nagy terület, a Wasteland és a Great Desert, nyílt világú, amelyet szabadon fel lehet fedezni, és bár lebilincselő homokozók, kiábrándítóan hasonlóak. Szerettem volna egy nagy teret, több mint sivataggal és romos épületekkel, de hát remélem szeretitek a homokot. Más területek is vannak az tény, viszont ezek szűkebbek, és nincs térképük.

Mind a lineáris, mind a nyitott területeket élveztem, részben azért, mert érdemes felfedezni. Fejlesztések, testreszabható alkatrészek és kozmetikai dolgok vannak a világ peremén eltemetve. Kellemes akár újra és újra végig kalandozni ezeken a helyszíneken, mert hangulatosak és magával ragadó az egésznek az atmoszférája. Ebben nagy segítség, hogy a játék fantasztikusan néz ki. A Stellar Blade az elsöprő hatalmasság és a részletgazdagság feltűnő kombinációját üti meg, a futurisztikus technológia lenyűgöző vízióival.

A Stellar Blade-et a harc és meglepően bőséges platform elemek keveréke ragasztja össze. Eve kardot használ könnyű, nehéz és speciális támadásokhoz, valamint fegyvert többféle lőszerrel. A fegyvert gyenge célpontok, kisebb csoportok elporlasztására a legalkalmasabb használni, esetleg bosszantó ellenségekkel való összetűzéseknél, vagy gyengepontok sebzésére alkalmas még, de az biztos, hogy szórakoztató a használata! A sörétes golyók, irányított rakéták, mini-RPG-k és a feltöltött lézer közötti váltogatás  Ratchet és Clank érzetet kölcsönöz néhány harcnak, de vannak kifejezetten fegyver specifikus részek is.

Ennek ellenére a közelharc van a középpontban, és hihetetlen jó érzés, amikor minden összeáll. A különféle sebzések kivédése, hárítás és visszatámadás, a megfelelő kombó használata és a Béta speciális támadások láncolása, a blokkolhatatlan ütések tökéletes kikerülése, ezek mind egy virágzó akciójátszóteret hoznak létre. Eve akrobatikusan vág, tapintható erővel döfköd és szúr, anime-minőségű AoE támadásokat pedig ütős lassítással idéz meg. A Stellar Blade egy olyan látványt nyújt, amit nem akartam letenni. De ezt tompítják a túlzottan újrahasznosított ellenségek.

Bármilyen szórakoztató is lehet a harc, a dodge szívás. Az egyedi kék és lila jelzésű támadásoknak könnyű speciális kitérésük van, és a hárítás sziklaszilárd, de bármi más, amit nem lehetett hárítani, az biztos fájdalom volt. Gyakorlással egy kicsit jobb lettem, de soha nem éreztem magam magabiztosnak. Az ellenőrző pontok mindenhol megtalálhatók, rengeteg gyógyító elemet kapsz, amelyeket sprintelés közben is használhatsz, egy olcsó fogyóeszköz lehetővé teszi, hogy egyszer újraéledj, és gyakorlatilag nincs halálbüntetés. Nagyon kedvesek a játékoshoz.

A Stellar Blade boss harcai közül mindössze háromnak kellett egy-két próbánál többet szentelnem, ebből kettő volt a végső harc. Kiderült, hogy a speciális támadások lerombolják az ellenséget. Különösen akkor hatékonyak, ha a képességfán kimaxoljuk őket, és a két elsődleges és négy másodlagos felszerelési helyet ezek erősítésére használjuk.

A legtöbb halálom a platform elemek miatt volt. A Stellar Blade nem egy precíziós platformer, de úgy tűnik, hogy neki nem szólt erről senki. Eve nem olyan apró és óvatos mozdulatokra készült, mint például a komikusan apró emelvényeken való áthaladás, vagy a kötélen való hintázás. Meglököm az analóg kart, vagy megérintem az ugrás gombot, és néha csak úgy szárnyal egy nem kívánt irányba, például egyenesen abba a lyukba vagy veszélybe, amelyet elkerülni próbáltam. Ráadásul gyakran nem világos, hogy a gyakori láthatatlan falak között mely felületek mászhatók meg. Sok platform van, ezért ez visszatérő probléma. Maga a mászás és ugrás nem vészes, mert a különféle felületeket automatikusan megfogja Eve, inkább egyik platformról a másikra ugrás, ami fejfájást okoz. Ez a nő egy tank, ha óvatosan is próbálunk mozogni, a hosszú lábaival nagyobb ívben mozog, mint szeretnénk.

Stellar Blade egy érdekes világot mutat be, ráadásul gyönyörű, de inkább elméletben, mint kivitelezésben. Spoilerek nélkül nehéz sokat elárulni, de ez egyike azoknak a történeteknek, amelyeket gyengít a következő fordulat folytonos hajszolása. Kiszámíthatóvá válik, néhány hatalmas leleplezés csekély hatással esik le. Eve kezdeti célja a méhkirálynőhöz hasonló Naytiba prime (és vele együtt az egész faj) leküzdése, de ahogy a cselekmény egyre sűrűsödik és egyre ritkul, motivációja is kopik. A kaland mozgatórugójaként a történet dinamikus és tele van ügyes díszletekkel, de az írás nem különösebben emlékezetes vagy kemény.

Eve maga is úgy áll a világhoz, mint egy ember aki embernek tanul, üres jelleme lassan – de nem teljesen – elhalványul. Nem sok szó esik a kolónián eltöltött életéről, de identitása az érzelemmentesen élő fegyver és a gondolkodó, érző emberi nő – vagy gép-ember nő – között ingadozik. Emlékeztetni kell arra, hogy az RPG-oldal leginkább a harci stílusodnak van fenntartva; csak néhány döntést hoztam az egész történetben, és csak egyet éreztem jelentősnek, ami összességében kissé csalódás volt.

A mellékküldetések a legérdekesebb karaktereket rejtik el. Egy hentes, aki ragaszkodik a régimódi ételek főzéséhez, egy fodrász, aki karbantartja Eve frufruját, egy éles nyelvű információ kereskedő művégtagokkal, egy tragikus mackógyűjtő és egy amnéziás énekes, aki a legtöbbet veszítette el hús-vér testéből. A kedvencem egy édes, fiatal lány, Kaya, egy kereskedő, aki elragadtatva beszélget Evevel, a kolónia által küldött "angyallal". Az ehhez hasonló karakterek segítettek abban, hogy szinte minden mellékküldetést teljesítsek, ami 26 órára növelte a játékidőmet.

Mindennek elkerülhetetlen háttere Eve karakterének kezelése, és az, hogy szexuálisan túlzó dizájnja ütközik azzal a makacs tónussal, amelyet a történet felépíteni próbál.  A főszereplő a végtelenségig túl van fűtve, de ez csak a kinézetében mutatkozik meg. Nehéz olyan ruhát találni rá, ami többet takarna, mint a teste 40% része. Formás az tény, de én valahogy indokolatlannak tartottam, hogy csöcsben kell háborúznom. Az egyik pillanatban a kamera komolytalan szextárgyként kezeli a játékosok számára, a következőben pedig a történet komoly szereplőjeként mutatja be.

Soha nem zavart igazán Stellar Blade szexuális vonzereje, bár meglettem volna nélküle is. Nem tudom ki hogy van vele, de talpig formás páncélban egy ilyen típusú karakter szerintem hatásosabban néz ki, mint a sivatag közepén szörnyek körül nyuszijelmezben. A játék sok elismerést érdemel az általa nyújtott élmények széles skálája miatt. Izgalmas harcok és vizuálisan lebilincselő boss harcok és környezetek várnak felfedezésre. A játék ezekben szárnyal, de az ismétlés eltompítja a világot, és a néhány szerethető karakter nem tudja megakadályozni, hogy a történet elveszítse a lendületet, és a leglényegesebb mechanikájának bosszantó következetlenségei visszatartják a Stellar Blade-t az igazi nagyszerűségtől.

Review score
 7.5Stellar Blade hamar rabul ejti a játékost a látvánnyával. Mind Eve, mind pedig maga az atmoszféra lebilincselő. A harcoknak kellemes és rendkívül élvezhető dinamikája van, az erős kontraszt viszont, a történet komolysága és a főszereplő túlszexualizálása között sokat ront az összképen.

Összes oldalmegjelenítés