Hát hol is kezdjem? Azzal kezd a játék Steam oldala, hogy ez
egy 1-2 órás sztori orientált játék, ami konkrétan egy metál album is, ugyanis
nem mások írtak hozzá számokat, mint Ron ”Bumblefoot” Thal (ex Guns N’ Roses),
Rob van der Loo (Epica) és Ruud Jolie (Within Temtation). Ez eddig jól hangzik,
és bár nem áll tőlem messze a stílus, ezek a számok még is annyira gyengék,
hogy úgy tetszik, a szerzők nem kifejezetten a játékhoz írták őket, hanem csak
előkotortak némi kezdetleges riffet a fiók aljából, vagy éppen jammeltek egyet
és szégyenszemre a nevüket is adták hozzá. Nem mindegyik szám rossz, és ez is
ízlés kérdése, nekem a nagyja nem jött be, de néhány jó dal nem menti meg az Of
Bird and Cage-et. A rossz minőségű zene és a rosszul megtervezett játékmenet
frusztráló kombinációja ez.
A Capricia Productions fejlesztői olyan videojáték-élményt
hoztakt létre, amely semmihez sem hasonlítható az Of Bird and Cage játékkal. Ez
az first person interaktív thriller félig videojátékból és félig kísérleti
rockalbumból áll, tele intenzív témával. Míg maga az alapkoncepció érdekes és
egész jól indul, a végtermék olyan, mintha ezer ötletet dobnának egyszerre a
falba, hogy lássák, melyik ragad meg, de a nagyja lepereg.
Az Of Bird and Cage elbeszélése azzal kezdődik, hogy a
főszereplő Gitta Barbot tanúja lesz, ahogyan alkoholista apja bántalmazza
édesanyját. A játék ezután ugrik egyet, és megmutatja, ahogy Gitta pincérnőként
dolgozik egy étteremben, ahol folyamatosan szexuálisan zaklatja a főnöke,
miközben egy drága dizájner drog rabja. A küzdelmek mellett otthon él
bántalmazó apjával, meg kell találnia a módját, hogy kifizesse drogkereskedő
barátját, és végül elrabolja egy Bres Lupus nevű férfi, aki úgy tűnik, többet
tud a múltjáról, mint ő maga. Ahogy a játékos halad a történetben, olyan döntéseket
kell hozni, amelyek befolyásolják a történetet, és meghatározzák, hogyan
alakulnak a dolgok.
Az Of Bird and Cage játékmenete jellemzően a közvetlen környezet
felfedezésére összpontosul, ami annyit tesz, hogy bejárhatunk egy bizonyos
nagyságú területet és interakcióba léphetünk tárgyakkal vagy emberekkel. Ez a
feltárás jellemzően minden szinten egy átfogó célhoz kötődik, de alapos
vizsgálattal különböző mellékcélokat vagy gyűjthető relikviákat lehet találni.
A trükk az, hogy minden pályán elkezdődik egy dal (amiket a fentebb említett
zenészek írtak) és a játékosnak csak a zene végéig van lehetősége elvégezni
minden műveletet, amin ügyködik. Ha nem tudjuk befejezni, az aktuális
cselekménnyel lépünk tovább a következő jelenetbe. Szóval mikor megtámadnak, vagy
megtudunk szökni, vagy nem.
Ez elméletben érdekes ötlet, de a gyakorlatban hamar
bosszantóvá válik. Az Of Bird and Cage igyekszik a környezet felfedezésére
ösztönözni, miközben hallgatjuk a változatos zenéket, de minden annyira
hektikus, hogy lehetetlenné válik hatékonyan megcsinálni. A dalok szövege is
számít, hozzátesz a sztorihoz, hiszen gyakran Gitta érzéseiről van szó, de elég
nehéz az énekre is figyelni és a feladatokra, arról nem is beszélve, hogy
nagyjából 3-4 percünk van mindenre.
A legjobb dolog a játékban a területek puzzle feladványai,
amelyeket meg kell oldani, de a többi játékelem zavarónak vagy oda nem illőnek
tűnik. A játék utolsó részei tele vannak például rosszul megtervezett harci
elemekkel: drogdílerek elleni kemény közelharcba kényszerüülnk, zsaruk
lövöldöznek ránk ritmusra, mintha a GTA 5-öt játszanák rosszabb grafikával. Az
Of Bird and Cage-ben több olyan rész is található, ahol Gittának autót kell
vezetnie, és ezek a járművek éppoly bugyuták mint a harc, ami sokkal jobban
okoz frusztrációt, mint bármi más.
A játék fő vonzereje a zenéje, de a dalok telitalálatosak
vagy értékelhetetlenek. A számok egy része heavy metal, amelyek energikus
elemet adhatnak a történethez, míg mások lelkes balladák, amelyek megrángatják
a szív húrjait. Amikor a zene működik, jól működik a játék is, de legtöbbször
nem sikerül elérni a célt. A játék közepén szereplő dalok közül sok olyan van,
ami arról énekel, amit csinálunk, vagy bizarr dolgokat mesélnek énekes hangon.
A történet egyik szereplője valójában bevallja, hogy meggyilkolta a feleségét,
miközben a zene üvöltve énekli: "Igen, megöltem", de az előadás
annyira furcsa és oda nem illő, hogy érzelmesség helyett megrázóan humoros
lesz. Tucatnyi más ilyen eset van, amikor egy dal szövege furcsa vagy nevetsége,
és összezavarja egy olyan narratíva üzenetét, amely túl gyakran görbül meg a
témáinak súlya alatt.
Az Of Bird and Cage valószínűleg az egyik leginkább kísérletező
videojáték, amelyet az utóbbi időben kiadtak, de attól, hogy egy játék egyedi,
még nem feltétlenül érdemes vele játszani. A heavy metal rajongók jobban
járnak, ha elővesznek egy albumot kedvenc bandájuktól, az interaktív
történetjátékok kedvelői pedig ragaszkodjanak a Telltale játékok legjavához és
hozzájuk hasonlókhoz. Jelenleg Steam-en nagyon pozitív a játék értékelése, de ez csalóka lehet, ugyanis 106 felhasználói értékelésről beszélünk, amik jöhettek a fejlesztőktől és családtagjaiktól is.
Review score | |
5.0 | Az Of Bird and Cage lehetett volna egy forradalmi sztori orientált játék, amiben mi játszuk végig a cselekményt, de az érzéseket és hangulatot dalok és énekesek adják elő. Ez viszont nem sikerült, így egy igen gyenge és sokszor bugyuta metál albumot kapunk, hol tényleg jó, de leginkább zavaró játék elemekkel. |