Of Bird and Cage - Teszt

 

Hát hol is kezdjem? Azzal kezd a játék Steam oldala, hogy ez egy 1-2 órás sztori orientált játék, ami konkrétan egy metál album is, ugyanis nem mások írtak hozzá számokat, mint Ron ”Bumblefoot” Thal (ex Guns N’ Roses), Rob van der Loo (Epica) és Ruud Jolie (Within Temtation). Ez eddig jól hangzik, és bár nem áll tőlem messze a stílus, ezek a számok még is annyira gyengék, hogy úgy tetszik, a szerzők nem kifejezetten a játékhoz írták őket, hanem csak előkotortak némi kezdetleges riffet a fiók aljából, vagy éppen jammeltek egyet és szégyenszemre a nevüket is adták hozzá. Nem mindegyik szám rossz, és ez is ízlés kérdése, nekem a nagyja nem jött be, de néhány jó dal nem menti meg az Of Bird and Cage-et. A rossz minőségű zene és a rosszul megtervezett játékmenet frusztráló kombinációja ez.

A Capricia Productions fejlesztői olyan videojáték-élményt hoztakt létre, amely semmihez sem hasonlítható az Of Bird and Cage játékkal. Ez az first person interaktív thriller félig videojátékból és félig kísérleti rockalbumból áll, tele intenzív témával. Míg maga az alapkoncepció érdekes és egész jól indul, a végtermék olyan, mintha ezer ötletet dobnának egyszerre a falba, hogy lássák, melyik ragad meg, de a nagyja lepereg.

Az Of Bird and Cage elbeszélése azzal kezdődik, hogy a főszereplő Gitta Barbot tanúja lesz, ahogyan alkoholista apja bántalmazza édesanyját. A játék ezután ugrik egyet, és megmutatja, ahogy Gitta pincérnőként dolgozik egy étteremben, ahol folyamatosan szexuálisan zaklatja a főnöke, miközben egy drága dizájner drog rabja. A küzdelmek mellett otthon él bántalmazó apjával, meg kell találnia a módját, hogy kifizesse drogkereskedő barátját, és végül elrabolja egy Bres Lupus nevű férfi, aki úgy tűnik, többet tud a múltjáról, mint ő maga. Ahogy a játékos halad a történetben, olyan döntéseket kell hozni, amelyek befolyásolják a történetet, és meghatározzák, hogyan alakulnak a dolgok.

Az Of Bird and Cage játékmenete jellemzően a közvetlen környezet felfedezésére összpontosul, ami annyit tesz, hogy bejárhatunk egy bizonyos nagyságú területet és interakcióba léphetünk tárgyakkal vagy emberekkel. Ez a feltárás jellemzően minden szinten egy átfogó célhoz kötődik, de alapos vizsgálattal különböző mellékcélokat vagy gyűjthető relikviákat lehet találni. A trükk az, hogy minden pályán elkezdődik egy dal (amiket a fentebb említett zenészek írtak) és a játékosnak csak a zene végéig van lehetősége elvégezni minden műveletet, amin ügyködik. Ha nem tudjuk befejezni, az aktuális cselekménnyel lépünk tovább a következő jelenetbe. Szóval mikor megtámadnak, vagy megtudunk szökni, vagy nem.

Ez elméletben érdekes ötlet, de a gyakorlatban hamar bosszantóvá válik. Az Of Bird and Cage igyekszik a környezet felfedezésére ösztönözni, miközben hallgatjuk a változatos zenéket, de minden annyira hektikus, hogy lehetetlenné válik hatékonyan megcsinálni. A dalok szövege is számít, hozzátesz a sztorihoz, hiszen gyakran Gitta érzéseiről van szó, de elég nehéz az énekre is figyelni és a feladatokra, arról nem is beszélve, hogy nagyjából 3-4 percünk van mindenre.

A legjobb dolog a játékban a területek puzzle feladványai, amelyeket meg kell oldani, de a többi játékelem zavarónak vagy oda nem illőnek tűnik. A játék utolsó részei tele vannak például rosszul megtervezett harci elemekkel: drogdílerek elleni kemény közelharcba kényszerüülnk, zsaruk lövöldöznek ránk ritmusra, mintha a GTA 5-öt játszanák rosszabb grafikával. Az Of Bird and Cage-ben több olyan rész is található, ahol Gittának autót kell vezetnie, és ezek a járművek éppoly bugyuták mint a harc, ami sokkal jobban okoz frusztrációt, mint bármi más.

A játék fő vonzereje a zenéje, de a dalok telitalálatosak vagy értékelhetetlenek. A számok egy része heavy metal, amelyek energikus elemet adhatnak a történethez, míg mások lelkes balladák, amelyek megrángatják a szív húrjait. Amikor a zene működik, jól működik a játék is, de legtöbbször nem sikerül elérni a célt. A játék közepén szereplő dalok közül sok olyan van, ami arról énekel, amit csinálunk, vagy bizarr dolgokat mesélnek énekes hangon. A történet egyik szereplője valójában bevallja, hogy meggyilkolta a feleségét, miközben a zene üvöltve énekli: "Igen, megöltem", de az előadás annyira furcsa és oda nem illő, hogy érzelmesség helyett megrázóan humoros lesz. Tucatnyi más ilyen eset van, amikor egy dal szövege furcsa vagy nevetsége, és összezavarja egy olyan narratíva üzenetét, amely túl gyakran görbül meg a témáinak súlya alatt.

Az Of Bird and Cage valószínűleg az egyik leginkább kísérletező videojáték, amelyet az utóbbi időben kiadtak, de attól, hogy egy játék egyedi, még nem feltétlenül érdemes vele játszani. A heavy metal rajongók jobban járnak, ha elővesznek egy albumot kedvenc bandájuktól, az interaktív történetjátékok kedvelői pedig ragaszkodjanak a Telltale játékok legjavához és hozzájuk hasonlókhoz. Jelenleg Steam-en nagyon pozitív a játék értékelése, de ez csalóka lehet, ugyanis 106 felhasználói értékelésről beszélünk, amik jöhettek a fejlesztőktől és családtagjaiktól is.

Review score
5.0	Az Of Bird and Cage lehetett volna egy forradalmi sztori orientált játék, amiben mi játszuk végig a cselekményt, de az érzéseket és hangulatot dalok és énekesek adják elő. Ez viszont nem sikerült, így egy igen gyenge és sokszor bugyuta metál albumot kapunk, hol tényleg jó, de leginkább zavaró játék elemekkel.