Splitgate - Béta Teszt

 

First Person Shooter

A kompetitív játék zsánerek listája nem kifejezetten hosszú, de a népszerűségi sorrenden órákat lehetne vitatkozni, igazság nem biztos hogy születne egyhamar. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy olyan mint kompetitív játék, azaz e-sport, nem régóta létezik, és főleg az események, szervezések, cégek közbenjárása határozta meg azok népszerűségét, illetve sikerét. Ettől függetlenül, távol a stadionok villodzó fényeitől, az asztali gépünk vagy konzolunk előtt megvívott kompetitív harcok napi több millió embert szögeznek képernyő elé, és bevallhatatlanul sok játékórát ölnek bele az emberek az egymás földbe döngölésével elért győzelmekért. 

Lehet nézni statisztikákat arról, hogy mely játékok a legnépszerűbb, vagy legjobban versengésre kialakított programok, de félretéve a nyersz számadatokat, azt azért kijelenthetjük, hogy a legtöbbeknek a teljes értékű kompetitív élményt az fps-ek adták, és talán adják a mai napig. Ennek annyi az oka, hogy az első, valódi e-sport bajnoksággal színpadra emelt játék a Quake volt, később pedig a Counter-Strike kapott hatalmas figyelmet és pénzt. Persze azóta temérdek játék robbant a kategóriába, köztük stratégiai, taktikai, és természetesen MOBA játékok, de az FPS-ek kíméletlenül pörgős, reflex reakciókat nem kímélő észbontása látszólag nem tud unalmassá válni. 

 

Által mennénk én a portálon ladikón...

De miből lesz a cserebogár?

Viszont azt érdemes megjegyezni, hogy a nagy öregek is sajnos ellaposodnak, a nagy motorosok több ezer óra játék után befásulnak, esetleg a program fejlődik olyan irányba, ami a klasszikuson nevelkedett bajnokoknak már túl modern. Az új generációknak pedig más termékek jönnek be jobban, semmint a régebbi, sarkosabb programok. Ennek “köszönhető” hogy a Quake a brutális sikerei ellenére mára eléggé háttérbe szorult, a Quake Champions pedig kétségbeesetten kapkod azért a pár száz játékosért, akik még játsszák. Counter Strike tartja a maga óriási játékos bázisát, de sokszor kibillen az aktív terroristák/anti-terroristák tömegének száma, főleg mikor bejön egy új játék a képbe. És jönnek, mert lövöldözős játékot készíteni nem rakétatudomány, de JÓT csinálni már annál inkább. Nincs igazán bevált recept, de az egyetlen igazi elvárásnak megfelelni a komoly kihívás: legyen a játék szórakoztató. 

A Splitgate az első játékos 1047 Games találmánya, és egy free-to-play multiplayer lövöldének indul, de nagyon izgalmas fűszerezéssel. A játékban ugyanis nem csak különböző fegyverek használatával törhetünk egymás életére a virtuális arénában, de portálokat is nyitogathatunk. Pontosan úgy, mint a Portal című játékban. A pályák kompetitív aréna szerűek, pont mint a Quakeben, és a játékmenetek annyira izgalmasak és kreatívak, mint a Halo sorozatban. Mindhárom felsorolt játékból merítenek, vagy épp szinte ctrl+c ctrl+v átemelnek jól bevált elemeket, mindezt egy csipet egyediséggel megbolondítva, hogy azért ne kiköpött mása legyen az elirigyelt sikerre való törekvés. Egy ilyen tákolmányra szkeptikusan legyintenénk, de a Splitgate olyannyira jól csinálta ezt a turmixot, hogy lehetetlen betelni vele. 

 

Aljas vagy sem, hátba skill az kell

Portál az arénába 

Ha valaha játszottál kompetitív FPS-el, akkor hellyel-közzel tudod, hogy mit tud neked ajánlani a Splitgate. 10-es account szintig csak a Casual játékmódokon enged hozzáférést a játék, de már ezekben olyan csatákat vívhatunk, amik könnyen megszerettetik a játékot a játékosaival. Nincs fölösleges körítés, azonnal bedobhatjuk magunkat a mélyvízbe, de az nincs annyira mély, hogy ne tudnánk kényelmesen evickélni, akkor sem ha esetleg totál kezdők vagyunk a hasonló típusú programokban. Van tutorial, és eléggé egyértelmű minden bemutatott lépése, de úgyis mindent akció közben fogunk teljes értékében megtapasztalni. 

Az első pár meccsünk során egyértelművé válik, hogy a játék mit tud ajánlani. Eszeveszett akció, egyszerű de nagyszerű játékmódok, dinamikus versengés, sok féle fegyver, és halálosan pontos fejlövések. Ezen mindegyike hiánycikk valamilyen formában, ugyanis mindig van olyan sikeres FPS, amiben ezen elemek egyikének hiánya is fájó ürességet hagy maga után. Ha egy játéknak jó a játékmenete, de kevés benne a játékmód, ellaposodik. Ha nem dinamikus a kompetitív része a programnak, akkor nincs értelme foglalkozni vele. Ha kevés a tartalom, üres lesz a játék, ha nem elég pörgős akkor réteg szórakozássá alacsonyodik le… és végezetül ha a játék szuper és csilli-villi, de technológiailag egy katyvasz, és a leadott lövéseink érkezései a relativitáselméletet és az illuminati cselszövéseinek misztikumát közelíti meg, az is megöli az élményt. 

 

Szaladj töki, mert sosem nyerünk

A Splitgate viszont döbbenetesen jól prezentálja az összes elvárt elemet, a kivitelezés és az a szerény tökéletességre törekvés ami megbújik a részletekben nagyon szimpatikussá teszi a játékot már az első egy-két óra játékkal. Megidézi előttünk a nosztalgia bombát, felsejlik a jó régi Quake Arena, egy csipet Unreal Tournament, némi Call of Duty, rengeteg Halo utánérzés, és természetesen a Portal. El sem hinnénk első hallásra, hogy a portál nyitogatás mennyire meg tud változtatni egy játékot, legyen szó bármilyen stílusról. A Portal elsősorban puzzle és platformer játékmenethez vetette be a kapuk használatát, a Splitgateben sincs ez másképp, minden ugyanúgy működik, mint a Valve üdvöskéjében. Annyi különbséggel persze, hogy a portálok között ádáz küzdelem folyik, pörgős, adrenalin pumpáló versengés, amit a portálok alapjaiban változtatnak meg.

Természetesen nem nyithatunk akárhova portált, el vannak helyezve jól kivehető és felismerhető felületek, melyekre rálőhetjük egy kattintással valamelyik kapunkat. Mindig kettőt fogunk tudni fent tartani, melyek közt szabad az átjárás, nekünk is, csapat társainknak de ellenfeleinknek is. Mi képesek vagyunk átlátni a saját portáljainkon, de a csapat társakén és az ellenfelekén már nem. De átlőni bármelyik portálon át tudunk, így ha a szemünk láttára nyit valaki kaput egy falon, nyugodtan belelőhetünk, mert a túloldalt okoskodó ellenfél fején csattanhat a golyó. A portálokkal való közlekedés nem csak taktikai értékű, de a fizika kihasználásával olyan távolságokat, szögeket és amúgy gyalog elérhetetlen helyeket tudunk a hatalmunkba keríteni, ami kifejezetten egyedi játékmenetet kölcsönöz ennek a pont hogy unalomig ismert zsánernek. 

 

Ranked ide vagy oda, egy kis disco még belefér

 Bajnokok reggelije 

A fegyverek közt megtalálható a közönséges golyószóró, pisztoly, mesterlövész puska, de a Haloból ismert rövid sorozatot lövő rohampuska is. Shotgun, rakétavető, Quakeből kölcsönzött plazma és charge riffle, de kezünk ügyébe kerülhet egy fantasztikusan erős és jópofa baseball ütő is. El kell mondani, hogy mindegyik fegyver működése példásan jól kivitelezett, sehol egy megkérdőjelezhető anomália, logikátlanul szóródó lövések, sehol egy eltévedő lövedék. Ha célzunk és lövünk, akkor a golyó is oda megy, ahova kattintottunk. Ha az nem ölt meg valakit, akkor csak és kizárólag magunkat hibáztathatjuk. Ez megjegyzem talán az egyik legerősebb erénye a játéknak, megbízható működését tekintve soha nem kell igazságtalan helyzetektől tartanunk, és csak a képességeinkre és csapat társainkra számítva vethetjük bele magunkat a szórakozásba. 

A Splitgate free-to-play stratégiát követ, és nem korlátoz minket semmiben a játékba ültetett mikrotranzakció. Ha mi ingyen és bérmentve kívánunk játszani, akkor mindenhez lesz hozzáférésünk, mindent kézhez kapunk, ami a játék teljes élvezetéhez garantált. De ha mégis támogatnánk a fejlesztőket, akkor temérdek skin, model, emote, title, vagy egyéb finomság vár ránk a játék beépített boltjában. Természetesen manapság nem létezhet játék battle pass nélkül, amit napi, heti, és szezonális küldetések elvégzésével szintezve juthatunk hozzá nagyon menő cuccokhoz. Mindez csak külcsin, édes fűszere az amúgy önmagában is remek játéknak, de egy olyan plusz amire az embernek könnyedén kinyílik a pénztárcája. 

 

Sziauram, killstreaked van? Buszjegyre kéne!

Mindent egybevetve a Splitgate egy közel tökéletes szórakozás. Nem csak hogy jól működik az amit ajánl, de mindig tartogat valamit, amire rácsodálkozva csak további hosszú órákon át tartó pörgős akcióval gazdagodhatunk. A casual durrogtatásra is van temérdek mennyiségű játékmód, de a kőkemény kompetitív élményhez is van saját, gondosan rendszerbe szedett ranked mód, amit játszhatunk egyedül, párban, hármasban, vagy négyes csapatban. Ez a játék mindent tud, amit valaha a klasszikus FPS zsáner kitalált és tökélyre húzott. Mindent tud, amiért a játékosok régóta sírnak, amire régóta szükségünk volt, és amit más játékok mostanság nem tudtak teljesen pótolni. A Splitgate egy egyedi, és mégis jól ismert játékmenetre kihegyezett, minden ízében szórakoztató program. 

 

Ajánló 

Még bétában van, de már most gyakorlatilag késznek lehetne nyilvánítani, nem is csoda hogy a béta szerverek bezárásakor a tömegek egyöntetű könyörgésben törtek ki, hogy ezt a 1047 Games ne merészelje megtenni. Ők pedig engedtek a hirtelen jött rajongók kéréseinek, és Season 0 néven amolyan soft-béta állapotban tartják a játékot, határozatlan ideig. Büszkék lehetnek a művükre, és őszinte izgalommal várjuk, hogy mit tartogat még nekünk a Splitgate a portál túloldalán!