Kritika: Star Wars: Skywalker kora


Véget ért az új kaland, ugyanis a Disney égisze alatt készülő Star Wars trilógia megkapta a záróepizódját. Kissé tanácstalan is vagyok azzal kapcsolatban, mivel indítsam irományom, mivel rengeteg gondolat cikázik a fejemben, de megpróbálok egy átfogó véleményt alkotni a három friss epizódról és úgy önmagában a Skywalker koráról is. 

Manapság az SW-rajongók tábora eléggé megosztott terep, nagyon sokan köpködnek a Disney-re, míg mások elégedettek a mikiegeres cég döntéseivel. Ebben a kérdésben én nem szeretnék állást foglalni, legyen elég annyi, az Utolsó Jedik-kel nem igazán voltam megelégedve, másra számítottam a hozzám közelálló Ébredő erő után. Épp emiatt nem is igazán éreztem magamban a késztetést, hogy ész nélkül rohanjak a moziba a záróepizódra, de végül SW-rajongó énem erősebbnek bizonyult, így csak ott találtam magam a premieren. És egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem a 9. epizódot. 

A történet ismertetésétől jelen esetben eltekintenék, jobb, ha mindenki a moziban fedezi fel a sztorit és az abban meglépett fordulatokat. Legyen elég annyi, a cselekmény nem sokkal az Utolsó Jedik befejezése után veszi fel a fonalat.
És akkor térjünk a lényegre! J.J. Abrams sikeresen teljesítette a feladatát és egy olyan filmet tett le az asztalra, ami a 8. epizód megkérdőjelezhető lépéseit más megvilágításba helyezi, esetleg kibővíti azokat, hogy sokkal megalapozottabbnak tűnjenek így utólag. Persze, nem minden fordulat és fazonírozás áll erős lábakon, de a Skywalker kora végül sikeresen végzi el a feladatát: az előző epizód okozta zűrzavart feloldja, miközben minden erejével próbálja visszaterelni a szériához a kiábrándult rajongókat.

Ezen a ponton végül mégis muszáj állást foglalnom. Tény, hogy az Utolsó Jedik rendezője, Rian Johnson frissíteni akart az SW-formulán és nem elégedett meg azzal, hogy egy korábbi epizód sablonjait leporolva készítse el saját történetét. De hiába mert (viszonylag) merész lenni, engem sokszor elidegenített fordulataival, súlytalanná tette az új karaktereket és többször untatott elbeszélésmódjával. Arról nem is beszélve, hogy alkotásán nem éreztem azt a hangulatot, amit az Ébredő erő sugárzott. Így én örülök annak, hogy Abrams visszatért és ahelyett, hogy ő is kísérletezésbe fogott volna, inkább mentve a menthetőt, visszahozta az SW-hangulatot és viszonylag nézőbarát módon varrta el azokat a szálakat, melyek eddig nem kaptak lezárást, vagy szimplán elsiklott felettük az Utolsó Jedik.

De ha kivesszük a képletből a fentebb leírtakat és önálló filmként tekintünk a záróepizódra, akkor sem érheti a rajongókat csalódás. Rendkívül pörgős a tempó, az első perctől az utolsóig egy intenzív, izgalmas és nagyon látványos kaland a Skywalker kora, melynek cselekménye egy pillanatra nem kapcsol üresjáratba. Ezen felül a humor is jól működik benne, miközben a drámai pillanatoknak is kellő súlya van.

És a számomra semlegessé váló karakterek itt ismét szimpatikussá és szerethetővé avanzsálnak, ez pedig a film egyik legnagyobb érdeme. Az előző epizódban én majdhogynem kiábrándultam Rey-Finn-Poe triójából, de most ismét közel kerültek hozzám. Kylo Ren azonban mindig is egy nagy kérdőjel volt számomra. Adam Driver remek alakításával sokat hozzátett a figurához, de egész egyszerűen nagyon csapongó volt maga a karakter és az előző epizód végére majdhogynem önmaga paródiája lett. Szerencsére az új epizód számára is megtalálja a megfelelő utat, így végtére is az új széria egyik legvitatottabb alakja is kellően kielégítő helyet kapott a lezárásban.
Érdemes még szót ejteni a zenéről. John Williams hasonlóan járt el, mint Abrams és biztosra ment, így rendkívül eredeti, új témákkal nem igazán találkozhatunk. Viszont így is kellően nagyszerűek az aláfestő dallamok, hiszen az ismerős szerzemények a legjobb helyeken és a legjobb időben csendülnek fel, ezzel okozva néhány hidegrázós pillanatot. 

Persze vannak hibák az összképben, a történet helyenként kissé gyenge lábakon áll és bizonyos dolgokat kénytelen volt Abrams írótársaival kissé esetlen, izzadságszagú módon megvalósítani. De ennek ellenére a záróepizód egy nagyon szórakoztató, hangulatos, pörgős, vicces és helyenként kifejezetten drámai alkotás, mely nem akar eredeti, új utakat felfedezni az SW-világában, de legalább ügyesen és megbízható módon épít a már meglévő sablonokra. 

A végén pár gondolat erejéig visszatérnék a komplett új trilógia véleményezéséhez. A Disney ott követte el talán a legnagyobb baklövést, hogy nem határozta meg előre azt az irányt, amit új epizódjaikkal követni akarnak. Az Ébredő erő felhelyezte a térképre a karaktereket, belengette a rejtélyeket, majd Az Utolsó Jedik egy teljesen más irányba fordult, ezzel is felbolygatva a rajongókat. A Skywalker kora most ismét visszatért a lefektetett alapokhoz és megpróbált mindent elvarrni úgy, hogy a fanok között ne alakuljon ki ismét népharag. 

És ezért is hullámzó az új trilógia, mert nincs egy egységes narratívája, többször széthullik a története és nagyon csapongó. Tisztán látszik rajta, hogy a készítők menetközben találták ki a sztorit, így nem is tud olyan egységes élménnyé válni a végeredmény, mint az eredeti trilógia esetében. 

Bízzunk benne, hogy a későbbiekben változtatnak a fejesek ezen a munkamódszeren és előbb pontosan meghatározzák a fő irányvonalat és csak ezt követően vágnak bele az újabb kalandokba. 

Minden esetre, én pozitívum fogok visszagondolni a későbbiekben az Ébredő erőre és a Skywalker korára, az Utolsó Jedik fiaskóját pedig megpróbálom elfeledni.
Értékelés: 7/10


Újabb Régebbi