Mindig is szeretni akartam a túlélő játékokat, főleg ha
horror köntösbe vannak bújtatva, de valahogy vagy én vagyok gyenge a műfajhoz,
vagy sose volt alkalmam egy normálisat kipróbálnom. A Fade to Silence-ben
viszont új esélyt láttam. Rögtön a trailer megvett, ahol fagyos körülmények
között kell túlélnünk, bázist építenünk, gyűjtögetnünk, kutyaszánon utaznunk
miközben olyan fura fekete förmedvény lények próbálnak kinyírni, mint a
Dologból bármi. Egyszóval megvettek kilóra, így remegő kézzel ültem neki a kalandnak.
A történet meglehetősen érdekes és bár sok más játékból
merít, én mindig azt szoktam mondani, hogy a jóktól koppintani nem szégyen, már
ha nem a házi másolós metódus áll fent, hanem tényleg csak az ötletet
használjuk fel a saját elképzeléseink szerint. Szóval adva vagyon egy
posztapokaliptikus világ, ahol az örök tél uralkodik. Ez máris meleg ágya a
túlélős témának, lesz dolgunk a kiétlen vidéken bőven. Protagonistánk Ash, az
apa, akinek feladata megvédeni a lányát, és mint jó családfő hajlékot biztosítani
neki. A trükk csak az, hogy valami idegen, démoni identitás, aki Eclipse-nek
nevezi magát, uralja a környéket és mindenféle feke-vörös,
bőrös-szőrös-véres-beles lényeket küldd ellenünk. Ez egy amolyan kaptár tudat,
szóval mindenféle kis és nagy ellenség az ő. És most kezdődik a csavar, ez az
Eclipse nevű valaki, velünk, azaz Ash-sel is kapcsolatban van. Ennek a
továbbiban két eredménye van: az egyik, hogy folyamatosan kommentálja
történetünket, ami engem a Darkness csápjainak szövegeire emlékeztett, bár ott
azok jófejek. Egyébként ez egy rendkívül színes és élvezetes pontja a Fade to
Silence-nek, hiszen mocskosul jó torz hangon beszél, ráadásul cinikusan elemezi
tetteinket, ami a viszonytagságos körülmények között megmosolyogtató. A másik
vonzat pedig az, hogy mivel apa és Eclipse között kölcsönhatás van, így
gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk, ugyanis reinkarnálódunk.
Már ha adottak a körülmények. A játék két opciót kínál fel
nekünk: az egyik a sztori mód, ahol megismerhetjük a történetet, az ellenfelek
és a környezeti hatások nem olyan kíméletlenek és Ash ahányszor elesik,
mindannyiszor fel is fog kelni. A másik a túlélő mód, ahol már izzadósabb a
téma a nagy hó ellenére is. Mondanom sem kell, hogy minden keményebb, valamint
apa csak 5 alkalommal tud újjáéledni. És hát az élet nem olyan könnyű. Először
is jönnek Eclipse cafat lényei, akik próbálnak megakadályozni bármiben,
másrészt pedig az időjárás és az éhség is ellenségünk. Nem csak magunkat kell
ellátni kajával és tűzzel, hiszen Ash egy idő után kihűl, hanem bizony táborunk
lakóit is. Kalandozásunk során követőkkel találkozunk, akik csatlakoznak
hozzánk, és bár ők elvannak amíg mi távol vagyunk, gyűjtögetnek alapanyagokat
és gyártanak nekünk felszerelést, de bizonyos szinten nekik is kell
biztosítanunk szállást és élelmet.
Így hát egyik elsődleges feladatunk a gyűjtögetés és az
ebből következő tábor építés. Táborunktól egyre távolabb haladva hasznosabb
loot-ot találhatunk, de a környezet és maga Eclipse is durvul. Pihenő helyeket
kell találnunk és kialakítanunk, valamint elpusztítani a fertőzött
kristályokat, amik körül a démoni identitás képes létrehozni undorító lényeit.
És persze egyre változatosabb ellenfelek érkeznek majd, akik más és más
taktikát igényelnek. Gyakran kell majd visszautaznunk az eredeti táborhelyre,
erősebb fegyvereket és felszereléseket készíteni, hogy a hóviharban, ami
egyébként látványilag letaglózó, messzebb tudjuk jutni.
Persze vannak azért problémák, alapvető problémák. Az első a
tutorial hiánya. Elmondja a játék, hogyan üss meg térj ki, de hamar megköveteli
a maximális tudást a minimális útmutató után. Ez okoz némi bosszúságot és
egyhamar netes keresgélést eredményez. A játék mégis legdühítőbb húzása, hogy a
túlélő módhoz lett kitalálva. Magyarul, a könnyebb és sztoris felfedező módban
nem kapunk achievementeket, nem aktiválhatjuk a megszerzett bónuszokat és a
co-op mód sem elérhető itt. Ami egyébként megint sántikál, ugyanis csak a
friendlist-en lévő ismerőseinkkel kooperálhatunk, azt is úgy, hogy
valamelyikünk átveszi az egyik követő szerepét.
Összességében egy szép és jó játékról beszélünk, csak a
fentebb említett idegesítő apróságok képesek elrontani a játékélményt.
Gyakorlatilag az első jó néhány óra, amikor a sztori módban megismerjük a
játékmenetet teljesen felesleges, mivel semmi jutalmat nem kapunk érte. A stílus
kedvelői és a tapasztaltabb játékosok viszont imádni fogják lebilincselő
atmoszférája miatt és a menedzsment sokszínűsége is igényességre ad okot.
| Review score | |
| 7.5 | A Fade to Silence egy igazi túlélő játék, ahol valóban meg kell küzdenünk az időjárási elemekkel és egy titokzatos kaptártudattal, ami többek között velünk is kapcsolatban áll. |