Warhammer: Vermintide II - Teszt (PS4)

Durván 9 hónappal a pc-s megjelenés után végre konzolra is ellátogat a Warhammer: Vermintide II. Igazából semmi csodálkozni való nincs ezen, hiszen egy borzasztó sikeres alkotásról beszélünk, így csak idő kérdése volt, mikor ragadhatunk kontrollert és irthatjuk a patkányokat meg a káosz mocskait más platformon. Bevallom őszintén, annak idején én teszteltem a számítógépes verziót, de igazából annyit játszottam vele, hogy meg tudjam írni normálisan a tesztemet, aztán valahogy távol esett az érdeklődési körömtől. Pont a napokban gondolkodtam, hogy méltatlanul feledkeztem meg róla és újra előveszem, amikor jött a hír, hogy lehetőség van a ps4 verzió tesztelésére, így minden kapóra jött, boldogan ültem újra le elé. A stílust, amit képvisel, manapság már nem nagyon alkalmazzák. Ez az, amikor kis csapatban, egész pontosan 4-en harcolunk a gép hordái ellen és különféle módszerrel, valamint taktikával kell az ellenfeleket legyőzni majd teljesíteni a küldetéseket. A Left 4 Dead volt, ami népszerűvé tette a témát és annak idején volt is néhány próbálkozás a fejlesztőktől, hogy hasonló sikereket érjenek el, mára viszont mindegyik elkopott, megbukott vagy nem bővítették tovább, így a Vermintide sorozat egyedül uralkodik. De meg is érdemeli a koronát, hiszen egy rettentő változatos, hangulatos és élvezetes játékról beszélünk.

Feladatunk egyébként, hogy a patkány és káosz megszámlálhatatlan hordáin verekedjük át magunkat, akik persze nem fogják könnyen adni magukat, ez pedig nekünk édesítik meg a játékot. A nagyobb és könnyen lekaszabolható csapatok mellett elit egységek is érkeznek, akiknek megvan a képességük, hogy gyorsan okozzanak nagy sebzést, kiszedjenek valakit a sorainkból, vagy éppen csak böhöm nagyok, rohadt sokat sebeznek és baromi nehezen halnak meg. Számos pályán próbálnak majd megállítani minket, de amint összebarátkoztunk a kardunkkal és lenyestünk némi fejet, rögtön ráérzünk a játék lényegére.  Mindegy milyen patkány jön velünk ellenünk, a zúzó vagy vágó fegyverekkel szemben senki sem ellenálló és a fejek, na meg a végtagok, szomorúan köszönnek el gazdáiktól. Egyszóval ömlik a vér és folyik a trancsír. Persze a Vermintide 2 ennyire nem egyszerű. Egy ellenfél nem ellenfél az igaz, bár a méret számít, de ha huszan-harmincan jönnek ellenünk, az már izzasztóbb. Ezenfelül talent rendszerünk is van és zsákmányolunk hasznos tárgyakat lootbox képében, mert az már annyira divatos, hogy minden játékba kell.

Utóbbi viszont nem olyan undorító, mint elsőre gondolná az ember. A pályák végeztével minél több kritériumot teljesítettünk, annál több pontot kapunk, így a megszerzett láda szintet lép, nagyobb lehetőséggel tartalmaz ritkább tárgyakat. De vannak, napi, heti és event kihívások is, amik teljesítése szintén lootbox-ot ér, valamint az achik teljesítése is ezt a jutalmat adja nekünk. Innen tehetünk szert fegyverekre és felszerelésekre, melyekkel passzív képességekre tehetünk szert, mint nagyobb sebzés bizonyos lények ellen, valamint növelhetjük erőnket, amit talán nem is kell részleteznem, de ha igen, akkor csak annyit mondok, több power, erősebb ütés. Ez az a játék egyik alapeleme, mivel vannak nehézségi fokozatok, így a magasabb szinteken az ellenfelek erősebbek, több életük van és ügyesebben harcolnak, ami azt jelenti, hogy védekeznek és löknek. A fejlesztés így tehát elengedhetetlen. Nem használt cuccainkat betörhetjük alapanyaggá, amivel fejleszthetjük a meglévőket. Több féle fegyvertípus érhető el, így széles arzenál áll rendelkezésünkre, mindenki megtalálhatja a számára ideális közel, illetve távolsági stílust. Mindegyik fegyvertípusnak van előnye is hátránya is, szóval a játékostól függ, hogy melyiket részesíti előnyben. Én kard párti voltam, az úgy az aranyközéputat képezi. A játékmechanika már nem ennyire színes. Fejre célzással tudjuk a legnagyobb sebzést bevinni, használhatunk lassabb, de erősebb támadást, illetve blokkolhatunk vagy kitérhetünk. Ezzel ki is ürült a harci lehetőségeink tárháza. Az egyszerűbb szinteken elég, ha cséphadaró módjára csak szegjük a fejeket, később azért már fontos az időben blokkolás, a reflexeket megpróbáltató kitérés és nem mellesleg a megfelelő csapat munka.

Utóbbi akkor számít leginkább, ha valamilyen elite ellenfél van a környéken, hiszen sok közülük képes kiiktatni egy izolált játékost. Ha valaki elcsatangol és jön egy assassin, aki meglepetés szerűen a semmiből ugrik elő és támadása csak a csapattagok által megszakítható, akkor lehet későn érünk a segítségére. De ott van gépfegyveres patkány vagy a méreg dobálók, akik nagyon sokat sebeznek területre, így az egész bandát mozgásra kényszerítik. Szerencsére nem nehéz ellenfelekről beszélünk, inkább olyanokról, akiket bár könnyen ki lehet iktatni, viszont ehhez gyorsan észre is kell vennünk őket. Persze itt is megtalálható a nagyobb darab patkányok, mint a Rat Ogre, akit azt hiszem nevéből adódóan nem nagyon kell bemutatnom. Vele a harc egy kisebb boss fight-nak felel meg. Sokat sebez és az élete sem kevés.

A megannyi közelharci eszköz mellett minden karakter rendelkezik távolsági fegyverrel, bár véges lőszerrel. Itt is széles arzenál áll rendelkezésünkre: van gyorsan tüzelő íj, míg az íjpuska lassabb de erősebb. A lőfegyvereknél is hasonló a helyzet: ott a gyorsabb, de gyengébb pisztoly, míg a shotgun lassabb, erősebb, viszont szórása miatt nem effektív hosszú távon. A pályákon elszórva találunk muníciós ládákat, így ha kifogy a lőszer, újra tudunk tárazni. Ez alól kivételt képez Sienna, aki a mágus szerepét tölti be. Neki nincs szüksége se nyílra se töltényre, hogy használja a távolsági támadásait, hiszen mágia által csiholja a tüzet, ellenben passzív képessége, hogy minél intenzívebben perzseli fel a patkánykákat, annál lesz ő maga is tüzesebb, amivel képes saját magát is felrobbantani. Ezt a képességét egyébként végszükség esetén éppenséggel használni is lehet, nagyobb hordák legyőzéséhez, de számolni kell azzal, ha nem hagyunk magunknak időt lehűlni, akkor gyakorlatilag kinyírjuk magunkat.

Rajta kívül még 4 másik karakter van a játékban, tehát összességében 5 elérhető. Mindegyiknek egyedi talent rendszere, sajátos fegyverei, valamint passzív és aktív képessége van. Ezenkívül még 2 feloldható alternatív verzió érhető el, amit a játék career-nek nevez. Ezekhez a jól bevált xp gyűjtéssel férhetünk hozzá. Minden career új talent rendszert, képességeket és játékstílust kínál, így tulajdonképpen 15 különféle karaktertípus áll rendelkezésünkre. Mindegyiket egyesével kell felhúznunk és ha ki akarjuk maxolni őket, vagyis elérni a legutolsó szintet, amivel az összes talent megnyílik, akkor bizony sok időt kell eltöltenünk majd a patkányok kivégzésével.

A játék egyébként lenyűgözően szépen használja a fényeket. Grafikailag azt hiszem egy jól megkomponált, remek atmoszférájú és ötletes kinézetet kaptunk, amelynek minden perce öröm. Kaland az erdőben, vagy romos városokban, teljesen mindegy, a sötét Warhammer hangulat garantált. 13 küldetés vár ránk, más-más feladatokkal és ellenfelekkel, változatos területeken. Hiába lineárisok a térképek, a dús akciók elterelik erről a figyelmet, ráadásul afféle mini puzzle játékok is helyet kaptak. Nem csak annyiból áll az egész, hogy jussunk el A-ból B-be, hanem feladatokat is meg kell oldanunk, miközben patkány hordák próbálnak szabotálni. Van, hogy egy három körből álló hatalmas puzzle-t kell úgy mozgatnunk, hogy kirajzolódjon a megfelelő mintázat, vagy vak sötét bányában kell egy csillét végig tolni.

Az alapjátékhoz megjelent 2 kiegészítő is, melyek közül új tájakra kalauzolnak minket, így az elérhető térképek száma már 19, ami rettentő sok, már ha azt nézzük, hogy a nagy sikerű Left 4 Dead-ben azt hiszem 3 volt, de maximum 4. A legutolsó dlc pedig a Vermintide, azaz az első játék híresebb pályáira visz vissza. Kis nosztalgia a sorozat kedvelőinek. Összességében tehát azt kell mondjam, hogy a konzolos semmi újat vagy exkluzívat nem hozott magával és ez úgy gondolom nem is baj, hiszen az volt a cél, hogy akik kontrollerrel szeretnek játszani, azok is megkapják ezt a remek játékot. Talán nem beszéltem még az irányításról és ez azért lehet, mert nem tartom olyan fontosnak, hogy kiemeljem. Én remekül boldogultam, pedig ilyen téren casual szinten vagyok, de itt nem fontos, hogy az a headshot pontosan betaláljon, hiszen ha nem sikerült, akkor még mindig ott a buzogány meg a kalapács, ami orvosolja a problémát. Mindenkinek ajánlom, hiszen borzasztó sok tartalmat és egy hosszú szavatosságú játékot lehet megszerezni konzolokhoz viszonyítva korrekt áron.

Review score
9.2	A Warhammer: Vermintide II mit sem kopott fényéből, sőt, talán a konzolos hangulat még jobban is illik hozzá. Egy remek játékról beszélünk, ahol bár hamar elkezdjük ismételni magunkat, mégsem válik unalmassá. A csapat munka elengedhetetlen, így a legizgalmasabb, ha más játékosokkal együttműködve ugrunk neki a patkány hordáknak.