Call of Duty World War 2 - Teszt

Új év, új Call of Duty játék. Akár mondhatná ezt a szlogent az Activision fejese mindennap az irodában. Most kezdhetném felvázolni a közel 15 év COD terméseit, de ezt nem fogom megtenni, hiszen elég, ha csak a Sledgehammer Games munkásságát említjük majd meg. Ugye, van ez a mondás, hogy az Activision három évenkénti ciklusban fejleszti majd a nagy, illetve a lassan már-már megkopott saga hírnevét, mivel három nagy stúdiót bérelt fel az óriáskiadó. A Sledgehammer Games sokaknak a Modern Warfare 3-ból lehet ismerős, amikor is a COD atyjának, az Infinity Ward gárdájával közösen karöltve ápolták a játékot, míg végül igazi nagy dicsőséget és szakmai elismertséget az Advanced Warfare című blockbuster alkotással tudtak elérni. Aztán következett a Call of Duty World War 2 (CODWW2) bejelentő előzetese, ami a COD rajongóknak egyhangúan tetszett. Több, mint 10 évet kellett várnunk arra, hogy végre visszatérjenek a gyökerekhez. A Call of Duty, és annak nagyszerű, szinte már zseniális kiegészítője, az United Offensive, valamint a folytatás fel tette a pontot arra a bizonyos I-re. A Treyarch féle World at War sem volt rossz, sőt, sokan még a mai napig is nyúzzák WaW-ot!



A CODWW2 sztorija amerikai szemszögből nézve mutatja be a második világháború legborzalmasabb csatáit, és annak is a háború végét. Ugyan amcsi szemszögből - és egy picit francia érdekkel- kezdődik történetünk végtelen háborúja. Mint azt már mindannyian tudjuk a történelem könyvekből, Amerika sokáig kerülte az európai konfliktust, míg nem Németország egyik szövetségese, Japán feldúlta Pearl Harbort. Tehát a játék nem az 1941-es decemberi incidenssel indít, hanem a híres D-naptól, amit már kitéve-betéve ismerünk, így a D-nap újrahasznosított küldetésével kezdjük el Ronald "Red" Daniels személyében Franciaország felszabadítását, Zussman barátunkkal karöltve, aki mindig ott van mellettünk bármibe is fogunk keveredni. A történet elmeséléshez a fejlesztők minél több cinametic átvezetőt tettek be, miközben próbáltak érzelmi, drámai erényeket is megvillogtatni főhősünk és legjobb barátunk személyében. Ilyenkor szokás a történetvonalba behozni egy mindennél elszánt, hazafias szellemben nevelkedett szakaszvezetőt is, akit Piersonként fogunk megismerni. Történetünk során Pierson, aka Josh Duhamel (Transformers filmekben feltűnő szakaszvezető sztárja) megtestesítője számos incidens során fog felülvizsgálni minket, de a végén még ő is könnyen megpuhítható lesz. Lényeg a lényeg, a csávó, mint antihős, mind ezek ellenére megkedvelhető, hiszen oly erényeket is hordoz magával, amik sokunkban nincs meg. A kampány történetmódjának elbeszélése, hasonlóan a játékmenethez, eltart egy ideig ahhoz, hogy bizakodóvá váljon, megnyitva a drámaian felülmúlhatatlan beszédeket és monológokat az örök dicsőségről és áldozatokról. A többi karaktereket viszont sajnos nagyon gyengének éreztem, valahogy nem tudtam velük azonosulni, együttérezni. Hiába a jó vezetéknevük, az a bizonyos varázs nem működik sokszor, és érezni, hogy szimplán csak töltelék karakterek vagy golyófogók.

A főhősünkkel együtt szerintem három karakter személyiséget sikerült igazán jól megalkotniuk a srácoknak. Turner a szimpatikus hadnagy szerepében, valamint az antihős, Pierson, akit már említettünk fentebb. Zussman képviselte az igaz barátság jelképét, ami hellyel közel sikerült is megvalósítani, hiszen a csúcspont ott érte el a főhősünket, amikor elszakadnak egymástól. Onnantól, attól a perctől kezdve egy ízig-vérig, igazi bajtárs hangulat kaphat el sok rajongót, ott értelmezhetjük át az egész katonaság fogalmát, hogy a bakák a szakaszban nemcsak baráti, hanem családi értékeket is képviselhetnek egymás iránt. Persze olyan ikonikus karaktert egyikükből se tudtak faragni, mint Cpt. Price, Soap MacTavish, Reznov vagy akár Frank Woods is. De, sebaj, még így is példaértékű a fejlesztők elszántsága, megmutatták, hogy kell elkészíteni egy történet orientált kampányt. Maga a játékmenet egészen kellemes, de ezt már megszokhattuk a Call of Duty részek kapcsán, hiszen mindig hollywoodi eszközökkel operálnak a fejlesztők, és ez nem maradt másképp a CODWW2 esetében sem. olykor a gameplay, valamint az átvezetők olyan látványosak, hogy egy Die Hard vagy egy Transformers film is megirigyelhetné azokat. Tátva marad a szánk természetesen Normandia partjainál, egy kisikló vonatbalesetnél, tankcsatánál, vagy épp repülő dogfightozás közben is.

A játékmenet gerincét természetesen a fegyverek adják, amikből persze, hogy nem maradhattak ki a klasszikusok. Van itt M1 Garand, aminek a jellegzetes újratöltési hangját még mindig oly szép hallani. Vagy ott a BAR nehéz gépkarabély fegyverünk, vagy a Kar98 német származású puska, aminek hallatán és kezelhetőségén tényleg visszasírjuk - jó értelemben - a régi klasszikus részeket. A változatos játékmenetet továbbá olyan részek lendítik fel, mint amikor egy romos templomtorony tetején kell vadásznunk német katonákra, és mondanom sem kell, hogy a jó öreg, bevált módszerrel, egy mesterlövész puskával (egy kicsit elkapott a Ryan közlegény megmentéséből Jackson híres jelenete). Az átvezetőket, és a scriptelt jeleneteket pedig a sokak által imádott vagy éppen gyűlölt és meglehetősen gyakran használt QTE minijátékok követnek, amik annyira nem is idegesítőek. A fontosabb és kiemelt személyek által összetűzésbe kerülő főhősünkkel a megfelelő billentyűzet lenyomással egy QTE párbajon vehetünk részt. Elég sokszor fogunk a játék során olyan konfliktusba keveredni egy "átvezető" során, amiben QTE-n kell átesnünk a továbbjutáshoz vagy a kövekező checkpoint-hoz. A játékmenetet tovább erősíti az a tényszerűség, hogy a fejlesztők valóban visszatértek a gyökerekhez, és ez többek között az egészségügyi csomag jelenléte és annak használata erősítheti meg, hiszen ezek bevezetésével némileg lassították a pörgősnek ható játékmenetet is. Az ilyen dolgok, mint pl. az említett eü csomag, vagy a gránát, a lőszer és tüzérségi támogatás kizárólag az illetékes katonáktól kérhető el. Így van értelme a lőszeres fickónak vagy akár a szanitécnek is. A bajban lévő, illetve a haldokló bajtársakon lehetőségünk van segíteni is, ugyanis hősi cselekedetként jutalmazza a játék, ha fedezékbe vonszoljuk. A játékmenetet egy-két küldetés rontja le, amik nem sikeredtek túlzottan jóra, vagy pedig túl rövidkéknek bizonyultak. Összesen 11 pálya vár az ifjú, önjelölt Rambó társaimra, amit végül egy Zussman epilógus zár le.

A COD saga egyik gerincét mindig is egy jól felépített, pörgős, filmszerű kampány alkotta, míg a másik részét a multiplayer, és külön hajtásként, ráadásként egy zombi mód, amit már a Raven fejlesztett meglehetősen jól. A multiplayer, ahol a háború sosem ér véget, rögtön egy hadsereg típus kiválasztásával kezdődik, mely több alkasztra, diviziókra, hadosztályokra bomlik, ilyen pl. Mountain, akik a távoli fegyverek, mesterlővészpuskák jeles képviselői. A légideszantosok az automata smg hívei, míg az alap divizió az AR és puskafajta fegyvereket kényszerítik előnybe. De, aki szeretne shotgunos közelharcos katona lenni, az is megtalálja hadosztályát. A nagy dilemma után, miután kiválasztottuk a játékstílusunknak megfelelő diviziót, a HQ-n, vagyis a Főhadiszállásunkon találjuk (többed)magunkat, ahol számos mini küldetéseket vehetünk fel, amik sajnos pár órához vannak kötve. A testreszabást is ezen helyen végezhetjük el, de mind emellett napi bejelentkezéssel ingame fizetőeszközhöz juthatunk, amiből később ellátmányládákat hozhatunk be. Bázisunkon van lehetőség kipróbálnunk az összes killstreak által megszerzett támogatásokat, amik meglehetősen választékosra sikerültek. Szőnyegbombázástól kezdve, az összes eddig ismert support lehetőségek megtalálhatóak a scorestreak listán.

A játék közössége PC-n szerencsére jónak mondható, legalábbis ami az online aktivitásokat illeti. Black ops 2 óta nem voltunk ilyen sokan egyszerre egyidőben online, és erre a SHG és az Activision szerintem büszke lehet. Arra is, hogy visszatértek az öreg háborúhoz, amit már majdnem évtizedek óta vártunk tőlük. Szám szerint, 9 pálya, avagy hadszíntér csatlakozott az idei véget nem érő nagy háborúhoz, ahol több között megfordulunk havas, romos kikötőpályákon, de még a USS Texas nevű csatahajón is lövöldözhetünk többjátékos karakterünkkel. A játékmódok terén nem túl nagy a változatosság, hiszén még mindig a TDM, a Dominition, a CTF, a Kill Confirmed és ezeknek más alternatív módjai találhatóak meg a felhozatalban. Ami mindenképpen kiemelendő, az a War mód, ami nem más, mint a Battlefield 1 Operations módjának lecsupaszított változata. Csak, hogy itt a hadműveletek során maximum 20 percet tölthetünk el, és három felvonásban folynak a támadások és a védekezések, egyelőre csak 3 hadműveleti térképen. Sznájperezni itt lehet megtanulni "újra", aki esetleg lemaradt volna ezen élményről, az nyugodtan kitanulhatja a warban is, hiszen biztonságban lesz az illető Snipe, mivel az ellenséges játékosok nem kerülhetnek hátba, de még oldalba sem. A War tehát egy teljesen frontális támadáson alapuló többjátékos mód, ahol az ellenkező félnek védekeznie, és építkeznie kell a siker érdekében. A térképek az összes multis módra értve nagyon kicsik, de pont elegendő méretűek a 6v6 csatározásokra. 55 a maximum karakterszint a játékban, de ezt természetesen presztizselni tudjuk, így mindent eltudunk majd kezdeni elölről akár, és így tulajdonképpen több acsivmentet, kihívásokat, dögcédulákat, stb. is megszerezhetünk. Tehát a presztízseléssel lényegében egy végtelen háború módot is generálhatunk...

A Zombi mód, amit a Treyarch oly magasba emelt a Call of Duty érákban. A Raven most igazán megmutatta mit tud, hiszen lerakta munkája gyümölcsét, amely képében egy szinte teljesen tökéletes zombi módot kaptunk, A főbb szerepeket Ving Rhames, Katheryn Winnick (Vikings, A setét torony), David Tennant, Elodie Yung, valamint Udo Kier alkotják. A zombi módban lévő karakterfejlesztés talán az eddigi legrészletesebb lett, hiszen már szerepet kapnak a perk módosítók, a harci felállás stílusunk, valamint a fegyver arzenálunk testreszabhatósága. Már nem csak túlélnünk, valamint új utakra való betörést kell elkövetnünk hőseinkkel, hanem kis mini küldetéseket, összetett feladatok képében el kell végeznünk. Miközben végrehajtjuk a feladatokat, addig a hullámokban érkező zombi hadsereget kell túlélnünk. Építkeznünk már nincs lehetőségünk többé, mint az előző részekben, így a betört ablakokat, lyukakat, odúkat, épületréseket felépítésből több haszonpénzt nem fogunk tudni szerezni. A Black Ops zombi trilógia mellett sikerült az SHG-nak létrehozni egy igazán jól működő új zombi módot, amiben a rajongók akár ismét évekig el lehetnek majd.

Nem beszéltünk még a játék technikai részéről, vagyis a grafikáról és a hangokról. A tesztgép: Nvidia Geforce GTX 1060, Intel Core i5-3330 CPU, 8 Gb RAM, Window 7 Ultimate edition.
A CODWW2 grafikus motorja ismét nagyon szépen teljesít, akár maximális beállítás és Full HD felbontás alatt. Ráadásul ezek mellett tökéletesen optimalizálható, értem ez alatt azt is, hogy részletesen be lehet állítani a különböző grafikus opciókat és dolgokat, így ennek köszönhetően a picivel rossz gépekkel rendelkező játékosoknak is jól fusson a projekt. Maga a látvány összképének részletessége mozgás közben derülnek ki a dolgok, és kb. azt ismételgettem magamban, hogy lehet ebből a régi grafikus motorból ennyit kihozni? A fejlesztők vajon direkt csinálják ezt? Leteszetelték előre a legszebb látvány összképet előre, és különböző fázisokra felosztották, hogy évek múlva is legyen valami újdonság a COD grafikában? Nekem eszméletlenül tetszett a grafika, a látkép, és az összkép így összességében. A főbb karakterek ízig-vérig letisztultan vannak ábrázolva, ráadásul Pierson karakterét alakító színészét is teljes mértékben fel lehet ismerni. A hangok terén picit felemásan teljesít a játék, hiszen érzésem szerint pár fegyverhangnak a szólója nem az igazi, ráadásul a legtöbbnek mintha tompán és halkabban szólna. De ezektől eltekintve a szinkronmunkákban tényleg a legjobb tudásukat fektették bele az illetékesek.


Összességében tiszta szívemből merem ajánlani mind a régi, mind pedig az új játékosok számára, hiszen, ha belegondolunk három játékmóddal (Single, Multi, Zombi coop) rendelkező FPS játékról van szó, és így ebben a formában, és ebben a kivitelezésben megéri az árát. Bár tudjuk, nagyon drága az alapjáték, de valamiért most az Activisionnak sikerült visszatérnie a régi bejáratott ösvényre, amit még a klasszikus COD érában követtek el.

Review score
8.8	Vissza a gyökerekhez! Minden rajongónak és játékosnak bátran ajánljuk az új COD részt.

A tesztelési lehetőséget hálásan köszönjük az Activision-nak!