Őszintén szólva hosszú évek óta figyelem a Steam-re felkerülő címeket, különös tekintettel az RPG játékokra, de valamiért a Masquerada: Songs and Shadows teljesen rejtve maradt előttem. Mint az később kiderült: okkal. Ha arról kérdeznek, hogy mely játékstílusok nálam a dobogósok -melyekért esetenként gyermeki lelkesedéssel tudok rajongani-, akkor a szerepjátékokat hoznám ki abszolút győztesként. Nem meglepő, hogy amikor egy újabb sikeres Kickstarter projekt tesztelésére kaptam lehetőséget, örömmel igent mondtam, hiszen a Witching Hour Studios munkája bőszen hirdeti magáról: RPG. Rég tévedtem ekkorát...
|
A maszkok által jutunk harci skillekhez, de csak ahhoz... |
Amikor egy digitális piacról letöltesz egy címet, már annak méretéből is gyakran helyes következtetések levonhatók. Értelemszerűen ha a méret kevéske, a küllem se lesz forradalmi, tisztelet az elenyésző számú kivételnek, melyek csodás küllemük mellett fájóan rövidek (pl. Inside). Tetszik vagy sem, sok esetben igaz: a méret lényeg. Jelen esetben sem történt ez másként, a játék még az én álmoskás netemmel is hamar lecsorgott a Steam rendszeréből és mire kimondtam volna, hogy Pavisierre, már be is jött a jellegzetes Unity motoros beállítás képernyő.
|
A vágyaim és a realitás továbbra sem képeznek közös halmazt |
Értem. Olcsó, relatív könnyű benne alkotni, értő kezekben csodákra képes, éppen ezért az indie fejlesztők kedvence. A gond az, hogy az értő kéz legalább annyira ritka, mint a kiegyensúlyozott bélműködés a Gangesz folyó partján. Mondanom sem kell, hogy a játék megjelenésekor -majdnem egy éve-, hemzsegett a bugoktól, mely egy részét a mai napig nem sikerült teljesen rendbe tenni. Szerencsére ezek a bugok, inkább már csak apró grafikai vagy animációs baklövések és az egyetlen ormótlan hiba, mely mindig velünk van, az a képernyő scrollozásakor végbemenő rángatózás. Nem rettenetesen zavaró, de jelen van és tipikus Unity-féle baklövés.
|
Mit keresek én ebben a játékban? |
A kezdőképernyő és az előtte lepergő képregényes animáció, nagyjából már sejtetni engedi milyen stílusú kalanddal is lesz dolgunk, de amikor felcsendül a főcím dala, akkor egy csapásra csak a szépet látjuk. Egy ideig. A játék OST-je annyira zseniális, hogy 8 eurós áron külön is megvásárolható, sőt némely online zenei piac külön is forgalmazza. Jogosan. Bármilyen furcsán is fog hangzani amit most írok, de ez jelen esetben probléma. A zene és a belbecs között ugyanis komoly szakadék tátong. Egy újabb Kickstarter projekt, ahol úgy érzem nem sikerült jól beosztani a befolyó összeget, melynek jelentős része elment a minőségi narratívára, szinkronra és a zenére. Ez nagyon szép, becsülendő dolog, de mi játékosok vagyunk és játékélményre vágyunk. Már pedig ebből erős jó szándékkal is csak közepesre vizsgázik a Masquerada.
Sokszor megfogadtam már, hogy igyekszem magam visszafogni egy-egy kritika kapcsán, ez többnyire sikerült is, de jelen esetben megérem magam csitítani. Nem tudom figyelembe venni azt, hogy mely elemei dicséretesek, amikor a játék egyszerűen unalmas, gyakran fájdalmasan az. Túlságosan gyakran éreztem munkavégzésnek a vele történő játszadozást és gyakran erőszakkal bírtam rá magam, hogy egy tisztességes óraszámot beletegyek, mert hiteles kritikát csak úgy van értelme képernyőre vetni. Nem mondhatom, hogy csalódott vagyok, mert semmilyen elvárásom nem volt, azon kívül, hogy egy RPG-t vártam. A bő 10+ órám alatt, én ezzel játékkal vajmi keveset szórakoztam, mert egyszerűen nem tudott szórakoztatni!
Nem tudom, és nem fogom azt idehazudni, hogy a grafikától elaléltam, mert bár nem csúnya, de olyan érzésem volt, mintha ez a játék egy Baldur's Gate előtti(!) próbálkozás lenne. Sokan szidták anno az Infinity Engine-t, de inkább bámulom ezerszer azt, mint ezeket a Unity-s próbálkozásokat.
|
Masquerada Songs and Shadows |
|
Baldur's Gate II |
Igen, tisztáztuk már... lehet a Unity motorral szépet és jót alkotni, de nem ez a jellemző. Csak jómagam számtalan olyan címmel találkoztam az elmúlt évek során, melyek sokkal jobban jártak volna, ha egy klasszikus motorral készülnek el, és ez alól a Masquerada sem kivétel! Egyszerűen csak be kellett volna illeszteni ezt az egész itáliai érát a jó öreg Infinity motor alá, felpimpelni annyira, hogy full hd felbontáson is kinézzen valahogy, a harcrendszert áttenni AD&D alapokra és máris boldogabb lenne mindenki!
Mától leteszem a nagy esküt és megígérem, hogy soha többé nem fogok egy játékot azért mentegetni, mert indie. Nem érdekel. Már csak azért sem, mert az is megtörtént már, hogy egy nagy stúdió ad ki szemetet a kezei közül, meg az is megesik, hogy egy maréknyi ember alkot csodát.
|
A 4 elemi támadás, melyek közül gyak. mindegy, hogy melyiket választod |
A Masquerada története meglehetősen Final Fantasy ízűre sikeredett, ugyanis a prológusban -mely egyben a tutorial-, a rendszer ellen lázadó karaktert irányítunk és rövid időn belüli bukásunk elkerülhetetlen. Ezt követően kapjuk meg egy zöldfülű ifjú titán irányítását, aki ellenérzései dacára az elnyomó hatalom szolgálatába indulva, hamarosan egy rejtélyes eltűnés nyomába ered. Nem szeretnék a történetről bővebbet elárulni, mert ez a játék igazi erőssége. Alapvetően ugyanis egy olyan kalandjátékról van szó, melyben RPG elemek is megtalálhatók, sőt csapatalapú real-time küzdelmekre is sor kerül, melyeket az Inifinity motoros játékokból megismert módon, a "space" megnyomásával tudunk megállítani. Erre szükségünk is lesz, de sajnos nem a nehézség miatt, hanem azért mert annyira gyorsan történnek az események a képernyőn, hogy ha valami hatással akarunk lenni a küzdelemre, akkor nem árt az egyes parancsokat a szünet közben kiadni. Mondhatnám, hogy a harcok élvezetesek és felidézik a BG, IWD érát, de félek valótlan tények állításáért feljelentene valaki. A harcok egyszerűek, kihívást nem nagyon tartogatnak, kis odafigyeléssel az egész játék egyetlen halál nélkül abszolválható. (Mondjuk én vagyok az az emberke, aki a Fable 3-ban sem halt meg soha.)
|
Windows háttérnek fair enough |
Komoly problémának érzem, hogy a játék dugig van NPC-kkel, de ezek zömében a szokásos egy soros statikus személytelen arcok. Az adott képernyőről kicsit elbóklászva pedig nem találunk semmi érdekeset, maximum egy-egy nagy lila fényoszlopot, mely rendkívül szárazan taglalja nekünk az éra történelmét. Attól sem indult meg a szám széle a fülem felé, hogy bármerre is járjunk az interakció a pálya elemeivel, tárgyakkal annyira végletesen butított amennyire csak lehetséges. Ha ehhez hozzávesszük még azt a tényt, hogy egyik helyszínről megyünk a másikra egy nagy nyilat követve, kicsit harcolunk, kicsit dumálunk, majd újra és újra u.e. történik, akkor azt hiszem kezditek már sejteni, hogy miért nem ajánlhatom nyugodt szívvel a szingapúri srácok munkáját.
Az a bosszantó az egészben, hogy a történet jó, a szinkron és a zene kiváló, a harcrendszerben van fantázia, csak éppen az a gond, hogy lefekteti az alapokat, szájba rágja a skilleket, használatukat, de igazából 1-2 skill használatával végig spammeled a játékot. Nincs ugyanis szükség belemélyedni a harcrendszerbe és alaposan kiismerni azt, mert anélkül is menni fog a győzelem. A képregényes átvezetők jópofák, így egyszerűen nem értem, hogy a lore ismertetését is miért nem ezen a módon tárták elénk? Sötét felületre, fehérrel odatolva rengeteg A4-es oldalnyi szöveg, az úgy nem egy nagy móka, mondhatnám rémes tálalása a háttértörténetnek. Megint csak BG: Emlékeztek rá, hogy ott könyvekből, titkos, elfeledett katakombák mélyén talált scrollokról tudtál meg dolgokat Faerunról? Ott sem ártott olvasgatni, ez nem vitás, de a tálalás módja 19 évvel ezelőtt, ott jóval magasabb szinten zajlott.
|
Felénk az antikvárius szintén szeret begombázni... |
Bár fentebb ígéretet tettem arra, hogy nem fogok spoilerkedni, de nem bírom megállni, hogy ne említsem meg a "meleg" téma arcunkba tolását. Mi szükség volt erre? Miért kell minden áron polkorrektnek lenni, főleg egy játékban? Nem hiszem, hogy a játékvilágban ezen témák boncolgatása szükségszerű volna. A következő mi lesz, valami feminista őrület? Remélem azért nem köptök le, mert kinyitom egy nőnek az ajtót és előreengedem... én már csak ilyen betokosodott vén barom vagyok és vesszek meg, de az is maradok -.-
Nem is emlékszem már mikor volt utoljára olyan játék a kezeim közt, melynek tesztelését ennyire terhes munkának éreztem. Higgyétek el, rendkívül nyitott vagyok a jó, szép, művészi és szórakoztató dolgokra, de a játékok világa egy olyan médium, mely több műfajból áll össze és ha ezek közül csak egy része működik jól, akkor a végeredmény felemás, vagy erőtlen lesz. Ha mától csak ilyen és ehhez hasonló fájdalmasan mediocre játékokkal kell játszanom, akkor köszönöm szépen én hátat fordítok a játékiparnak és beállok inkább ipari alpinistának.
Pros
+ Felejthetetlen muzsika
+ Remek narratíva, érdekes történet
+ Részletesen megalkotott háttérvilág (amit sajnos csak elolvasni tudsz)
Cons
- Unity engine
- Nem elég, hogy a történet vigyen el a hátán egy egész játékot
- A core gameplay egyszerűen unalmas
- Nem kell a "gay" témát mindenhol az arcunka tolni
- Lineáris
- A körülöttünk levő világ a lehető legkevésbé interaktív
- Zömében "egy soros", semmitmondó NPC-k
- Átlagos, néhol elnagyolt küllem
- Controlleres irányítás problémás
Review score |
5 | RPG? Nem egészen. Ez egy lineáris kalandjáték, ahol néha unalmas és kihívást nélkülöző harcokba bocsátkozol. Nem elég az érdekes történet és a csodás zene, mert az egy másik műfaj... ez a játékok műfaja és abban ennyit felmutatni kevés. |