The Crow's Eye - Teszt
Puzzle és horror egy játékban? Tesztünkből kiderül, hogy sikerült a The Crow's Eye...
1947. Amerika leghíresebb és legnépszerűbb kutató intézetében, a Crowswood-i egyetem és kutató központjában diákok tűnnek el egyik napról a másikra. A szóbeszéd szerint a központ "őrült professzora" állhat a rejtélyes eltűnések mögött, bár ezt bebizonyítani senki sem tudta. Pár év titkolózás után a rémhírnek lába kel, és a helyi rendőrség az ügy felgöngyölítésére két nyomozót küld ki a kutató központhoz, hogy kiderítsék hova tűntek azok a diákok. Ahogy telt, múlt az idő, a nyomozók is lassan kámforrá váltak, és közel 20 évig senki sem tudja, hogy bárki is megszökött volna-e az egyetemről. A lassan fiatalemberré váló Benjamin Bennet fia nagy fába vágja a fejszéjét: elindul, hogy megkeresse rég nem látott apját, akiről az se tudja, hogy egyátalán él-e még.
A játékban kb. ennyi jó dolgot tudtam felfedezni, ugyanis amint azt majd a teszt során elmesélem, rengeteg dolog van a játékkal, ami marhára nem nyerte el a tetszésemet. A játék egy horror köntösbe bújtatott puzzle feladványokkal teli tűzdelt ügyességi játéknak készült, amit bevallok, nem élveztem annyira, mint ahogyan az a trailerekben láttam. Sokszor tűnt úgy, hogy teljesen értelmetlen, amit csinálok, mert rengeteg olyan rész van, ahol szó szerint tűt kell a széna kazalban keresni: volt egy olyan rész, ahol egy papír lapot kellett megtalálni ahhoz, hogy kinyíljon egy titkos fal, és csak hogy még egy pár dolog keresztbe tegyen, a Hold fénye épp rá sütött a papírra, így nem lehetett látni a kis gyerekeknek készült feature-t, ami a villogó effektus, vagyis a játék erősen arra utal, hogy ezt bizony fel kéne vennünk. A fejtörők sokszor túl egyszerűek voltak, és nem éreztem úgy, hogy most tényleg elakadtam, nem úgy, mint a The Talos Principle-ben, ami nem mellesleg kiemelkedő történetileg és feladványokban is.
Több mechanikával is találkozhatunk a játék során, ami mondhatni egyedi, de mégsem maradt meg úgy bennem a játék befejezésével (hozzáteszem röpke 5 óra hossza alatt végig lehet vinni úgy, hogy minden termet bejártam, de némi aranyos bug hatására az egyik titkos helyiséget nem tudtam elérni, pedig tárva nyitva volt előttem), mint "ejj, ez mekkora király egy dolog volt ebben a játékban". A játék felénél ismerkedünk meg a játék "erősségének" titulálható kézi gravitációs kütyüvel, aminek segítségével taszíthatjuk, illetve magunkhoz vonzani a speciális terep tárgyakat (nehogy azt higyjétek, hogy bármilyen fém tárgyat magatokhoz tudtok húzni, vagy oda paszírozni magunkat egy fém tárgyhoz), amik egy mágnesezett fém kockából és fém labdából áll. Legtöbbször a feladatunk, hogy egy kapcsolót meg kell húznunk ahhoz, hogy tovább jussunk az egyik helyiségből a másikba. A játék első fele borzasztóan unalmas volt és vontatott, mivel a játék alapjába egy horror történetet akarna elmesélni a játékosoknak, de valahogy egyszer sem éreztem úgy magam, hogy most tényleg megijedtem volna (azért tanulhattak volna a nagy ágyúktól), legtöbbször egy-egy bezárt ajtó nyílik ki mögöttünk, vagy az ég dörög szándékosan megemelt hangerőn. Módunkban áll craftolni is, sokszor kell is, de valahogy ez se maradt meg bennem, rengetegszer sugallja azt a játék, hogy pont most kell összebarkácsolnunk egy szerszámot vagy azt, ami szükség a továbbjutáshoz (ráadásul még az alapanyagok is ott vannak elszórva, ahol a zárt ajtó is), de egy dolog viszont megmaradt bennem, ezt majd elmesélem egy későbbi bekezdésben.
Jöhet a fekete leves. A játék grafikai része a leggyengébb láncszem a gépezetben. Unity hajtja a játékot, ami manapság már megmutatta, hogy vannak olyan fejlesztők, akik tudnak optimalizált és szép játékot csinálni, de ezen játék balszerencséjére a textúrák úgy néznek ki a legmagasabb grafikai beállításon, mint egy 2000-es években fejlesztett játék. Sajnos valahogy olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy ezt vagy elhanyagolták, vagy csak szimplán úgy voltak vele, hogy legyen valami kinézete és minden el van intézve (2017-ben, amikor már az indie fejlesztők között is volt olyan játék, aminek grafikája megütötte a mércét). Többet is foglalkozhattak volna vele, mivel csak csekély erőfeszítés kellett volna ahhoz, hogy a Unity-t egy kicsit finomhangolják annyira, hogy értelmesebben fusson és nézzen is ki (rengetegszer esett le a framerate-em, de csak ha egy bizonyos irányba néztem, hozzáteszem messziről, de amikor közelebb mentem, máris visszaugrott 60-ra).
Az egyetlen dolog, ami tetszett a játékban az a zárnyitás funkció volt, mivel itt éreztem igazán, hogy számít az, hogy mennyire figyelek oda arra, amit csinálok. Egy bezárt ajtót csak az általunk elkészített álkulcsal tudunk kinyitni, aminek menete ez: megszerezzük a hozzávaló dolgokat, össze barkácsoljuk, majd egy ügyességi játék fogad minket, ami szerintem ötletes. Két pályán kell két zöld pontot navigálnunk, ami nem olyan egyszerű, mivel az alsó pályán mozgó pontnak kell utat nyitnia a felső pontnak, és ha hozzáérünk a falhoz (ami az alsó pályán gond csak), akkor elvesztünk egy "próbálkozást", öt után pedig az elejétől kell újrapróbálnunk a zárnyitást, természetesen az álkulcs nem törik el.
Összességében a The Crow's Eye egy nagyon átlagos puzzle játékként startolt el a mai napon, és nem tudtam eldönteni a játék kipróbálása közben, hogy most ez horror játék lenne, vagy puzzle. Rengeteg alkalommal csak bolyongtam a folyosókon, és kb. 10 percenként jutottam el az újabb feladvánnyal teli szobáig, amit legrosszabb esetben 10 perc alatt meg lehet oldani. Volt pár bugyuta rész a játékba, mint pl. kő táblákat kellett egy kert közepén található szökőkúthoz visszatenni ahhoz, hogy kinyíljon egy rész, és a legkevésbé sem méltóztatták arra magukat a készítők, hogy ne csak a feladványok jelentsék a játék nehézségét, hanem a keresgélés is. Megjelenéskor a játékért 15 eurot kérnek el (14,99), amit most jelenleg -10% kezdeti akció keretében 13,49-ért árulnak Steamen. Véleményem szerint ez az ár marhára nem éri meg a játék minőségét tekintve, így csak azt tudom javasolni, hogy leárazáskor szerezzétek be.
| Review score | |
| 7.4 | A The Crow's Eye c. horror-puzzle játék egy átlagosnak mondható indie címként indult neki útjának, kisebb-nagyobb hibákkal. A története miatt leárazáskor mindenképp megfontolandó! |
