Owlboy - Teszt
10 év. Eddig tartott az Owlboy elkészítése. Most lehetne azt mondani, hogy "hééj, de ez csak egy pixelgrafikás játék, mi tartott ennyi ideig, mikor egy Call of Duty vagy egy Assassin's Creed 1 év alatt megvan, és azok sokkal szebbek". Ha így gondoljátok, akkor sajnos nem tudok rajtatok segíteni. Az Owlboy egy nagyon mély művészi alkotás, melyben minden elemet pixelről pixelre terveztek és festettek meg. 10 év kellett ahhoz, hogy a játék úgy nézzen ki, ahogyan most. A legapróbb kavicstól kezdve az épületekig és az egyedi karakterekig minden a lehető legrészletesebben van megalkotva így bizton merem állítani, hogy a világ legszebb pixelgrafikás játéka jelenleg az Owlboy. Persze ez még nem jelenti azt, hogy jó is, de mindenesetre jól néz ki, és ezért megér egy próbát. Na jó, egyébként baromi menő cucc lett, szóval nem kell azon aggódni, hogy csalódni fogtok benne.
A történet, akárcsak a grafika, teljesen egyedi. Én a képek alapján azt hittem, hogy hc platformer játékot fogunk kapni, mondjuk mint egy Shovel Knight-ot. Megvannak benne a történet alapjai, de őszintén, azért játszunk vele, hogy leküzdjük az akadályokat és a főellenségeket, nem pedig a sztori miatt. Tévednem kellett, hiszen egy baromi részletes világot dolgoztak ki, ez megvalósul a kinézetben és a történetben is. Először is az Owlboy-nak van történelme. Az ismert civilizáció egy ősi, már eltűnt nép alapjain fekszik. Ők volt a Owl társadalom. Ami érdekes ebben, hogy bár bagolyt jelent a nevük, és nagyrészt baglyok alkották, mégsem volt mindenki bagoly. Inkább olyan az Owlboy népe, mint a Dragon Ball világa: az emberek mellet az állatok is olyan magasra fejlődtek, hogy gondolkodnak, beszélnek és még ruhát is hordanak. Az Owl civilizációnak köszönhetjük, hogy a modern társadalom, nem a földön él, hanem a levegőben lebegő szigeteken. Ezenkívül még mindig él ősi tanításuk, amely inkább egy kódex az ártatlanok megvédésére. Főszereplőnk Otus is bagolynak tanul, sőt, már az is. Egy igazi bajkeverő, de hírnevét inkább szerencsétlenkedéseinek köszönheti, mint szándékos rosszalkodásának. Mestere folyamatosan csalódik benne, de még mindig fenntartja annak lehetőségét, hogy Otus-ban rejlik valami, ami idővel a felszínre tör.
Ami nagyon érdekes a bagolyfiúban, hogy néma. A történetvezetés emlékeztet minket egy pixelgrafikás Final Fantasy-ra, hiszen minden szereplő elmondja a véleményét egy szövegbuborékban, kivéve persze Otus-t, aki rendszerint csak bólogat. Egyébként rengeteg dialógus van benne, olykor 5-10 percig semmi akció nem történik, hanem haladunk előre a sztoriban, meghallgatjuk a többiek bánatát és információkat gyűjtünk a jelenlegi helyzetről, a problémákról és leendő megoldásukról, valamint a történelemről. A kidolgozottság ott is megnyilvánul, hogy minden karakter különböző és egyedi, sajátos mozdulatokkal bír és bár még mindig csak pixelek sokaságáról beszélünk, valahogy a játék képes kifejezni a résztvevők érzelmét is.
A pályák konstrukciója egyszerűen csodálatos. Minden gyönyörűen részletes és színes. Szinte az összes objektum mozog, ahogyan a szél fújja, vagy csak a háttérben lebeg, köszönhetően az Owl technológiának. A napszakok változása pedig egészen egyedivé és élővé teszi ezt a világot, és még mindig csak pixelgrafikáról beszélünk. Otus a játék elejétől tud repülni, így felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen akadályok lesznek a későbbiekben. Ne aggódjatok, fogjátok a hajatokat tépni. Talán elsőre nem tűnik nehéznek a dolog, de hamar eljön az a pillanat, amikor egy pályaszakaszt csak többszöri nekifutásra lehet megcsinálni. A történet nagyszerűen készíti elő nekünk az új színtereket, és a világ nyitottsága miatt szigorú értelemben sosem érezzük, hogy rá vagyunk kényszerítve egy pálya végigjátszására, hiszen bármikor visszafordulhatunk és akár a kezdőhelyre is visszarepülhetünk.
Színes és egyedi küldetések várnak ránk, olykor ősi romok között, ahol a különböző vízesések miatt nem tudunk repülni, vagy lebegő városokban, amit kalózok támadtak meg és bokorról-bokorra kell bujkálni, hogy ne vegyenek észre. De kalandozunk a föld mélyén is lávafolyamok és titkos majomkirályságok között, valamint eljutunk a pókok falujába a jeges hegyek közé. Minden helyszín bír a maga sajátosságaival, így nem az van, hogy ugyan azt csináljuk, csak más pályán, hanem új játékstílust kell alkalmaznunk. Persze van harc is benne bőven, Otus tud pörögni és szárnyaival csapkod, de még érdekesebb, hogy rendelkezik egy Owl medállal, ami lehetővé teszi egy barátja megidézését. A bagolyfiú képes társával együtt repülni, és amíg mi navigálunk a levegőben, addig a haverunk lövi azt, akit vagy amit kell. Szerencsére több ismerősünk is van, akik különböző fegyverzettel rendelkeznek, így cserélgetni kell őket a szituációtól függően. Néhol talán a boss fight-ok lehetnek kiábrándítóak, mintha a játék ezen része túl egyszerű lenne, de lehet csak én gondolom így. És a túl egyszerű nem azt jelenti, hogy könnyű.
Tökéletes grafika, lebilincselő történet, hangulatos zene, aranyos szereplők és megható jelenetek. Ez az Owlboy, viszont nem tudom megállni, hogy ne írjam ki magamból a játék legundorítóbb, legbosszantóbb, legmocskosabb tulajdonságát, amit legszívesebben csupa nagybetűvel gépelnék, de mivel tanult ember vagyok, tudom, hogy tipográfiai szempontból ez egy lassabban olvashatóbb forma lenne és isten ments, hogy az időtöket pazaroljam. A játék elején hamar nyilvánvalóvá válik, hogy vannak benne gyűjtögethető érmék. Mondtam magamnak, biztos majd lehet belőle vásárolni valamit. És igazam is lett, tudunk venni vicces sapkákat és életnövelő elixírt, ezzel még nincs gond. Azzal viszont igen, hogy ezek az érmék számosak, ami azt jelenti, hogy meg van adva melyik pályán pontosan hány darab van. És ezek a pályák úgy vannak összetéve, hogy visszamehetünk akármikor, de vannak olyan szakaszok, amik a történet előremenetelével bezárulnak, így ha kihagyunk 1 érmét, soha a büdös életbe nem lesz lehetőségünk felszedni, ezért búcsút inthetünk az achievement-nek. A játék sokszor valamilyen textúra mögé bújtatja a titkos rejtekhelyeket, amiket nehéz észrevenni, de olyan is van, hogy 2 irány közül az egyik egy zsákutcába vezet, némi érmével, a másik viszont a helyes út, ahonnét már nem jöhetünk vissza. És hogy döntjük el, melyik melyik? SEHOGY. Gyűlölöm az ilyet.
Mindezektől eltekintve, az Owlboy egy nagyon érdekes és hangulatos játék. Nem győzöm kihangsúlyozni a grafika részletességét és a történet mélységét. 10 évig készült ez a remekmű és ez meglátszik rajta, hiszen majdnem minden tökéletes benne. A D-Pad Studio megveregetheti a vállát, hiszen egy csodálatos játékot készítettek nekünk. Steam-en lessétek meg, aztán irány a rejtélyesen lebegő világ!
| Review score | |
| 9.3 | Az Owlboy egy rettentő jól megkomponált pixelgrafikás játék, amely 10 évig készült és a fejlesztők minden időt arra használtak fel, hogy a látványt, a történetet és a játékmenetet a tökéletességig csiszolják. Pici hibákkal ugyan, de sikerült nekik egy mesterművet alkotniuk. |
