Stellaris: Leviathans Story Pack - Teszt
Áhh, a Stellaris. Életem játéka. De most komolyan, olyan hatalmas nagy szűnni nem akaró szeretetem van felé, hogy leírhatatlan. Így nagyon boldog voltam, mikor pár hónappal a játék megjelenése után lehetőségem támadt tesztelni a Leviathans DLC-t. Bár meg kell hagyni, a Paradox igen érdekes módon osztogatja a tartalmakat a játékhoz. Még a nyáron megjelent a Plantoids Species csomag, ami csupán új, növény alapú fajt és a hozzájuk passzoló hajókat és háttereket jelentette. Mind ezt 8 euróért osztogatják, ami egy picit sok nekem, főleg ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Stellaris-ban teljesen mindegy, hogy milyen fajjal vagyunk, hiszen mindegyiket testre tudjuk szabni, így például csinálhatunk olyan embereket, akik rovar módjára nagyon gyorsan szaporodnak, vagy éppen életkoruk megüti a 300 évet. Írták is kommentekben, hogy király ötlet ez a növény faj, de ennyi pénzért adni már kétséges. Sokan csak azért vásárolták meg, mert szeretik a játékot és úgy gondolták, hogy ezzel támogathatják a fejlesztőket. Ebből a megközelítésből viszont többet is adnék érte, mint 8 euró. Aztán itt van a Leviathans, ami most story DLC, ez már 10 euró, viszont ez sem rendelkezik annyi tartalommal, amit én ma DLC-nek neveznék, inkább egy vaskosabb patch.
Nem is lenne ez az egész szimpatikus, de a Paradox Interactive olyan jó fej, hogy a következő sorok után Ti is biztos máshogyan fogtok erre gondolni. Nem is olyan rég megjelent a játékhoz egy nagyobb patch, ami nagyon sokat javított a grafikán és finomhangolt pár dolgot. Most a Leviathans-szal együtt újra jött egy frissítés, ami több küldetést, újabb portrékat és még több apróbb beállítást tartalmazott, viszont ezt megkapjuk a DLC nélkül. Ami számomra tök érdekes, hiszen az lenne a logikus, hogy ha jön egy plusz tartalmat adó megvásárolható dolog, akkor mindennek abban kéne lennie. Itt viszont nem így van, a Leviathans-ban csak az úgynevezett leviatánok vannak benne, az új portrék és mi egyebek pedig automatikusan frissültek a játékkal. A Stellaris még mindig az a 4x, amire én azt mondom, hogy hiába jött ki most Civilization VI, utol nem lehet érni a Paradox Interactive játékát. Bár a Civ is hódít, én még mindig azon a véleményem vagyok, hogy egy nagynevű játék, ami nem rontotta el a stílus alapelemeit, ezért szeretik. Nekem a Stellaris azért tetszik leginkább, mert teljesen egyedi és szinte minden olyan pillért átfaragott, amit elengedhetetlennek tartunk egy 4x alkotásban. Nem körökre osztott, nincsen túlbonyolítva a harcrendszer és a kutatás is igazán egyedi módon történik. Emiatt nálam már most az évjátéka, de tartok tőle, hogy mások a nagyobb név felé fognak húzni.
A játék egyik egyedi sajátossága, hogy bár vannak előre generált társadalmak, de célszerű, ha mi magunk készítünk egyet. Rengeteg faj közül választhatunk, amik annyira nem számottevőek, hiszen a későbbiekben minden tulajdonságukat testre szabjuk, inkább kozmetikai szerepük van. Vannak teknősök, számtalan madár, rókák, bogarak, pókok, amőbák, emberek és még sorolhatnám. Igazából ezeknek csak az a lényegük, hogy nekünk tetszőlegesek legyenek. Én például nagyon sokat játszottam a pók társadalmammal, akik irtó gyorsan szaporodtak, így szabály szerint faltam a bolygókat. De voltak rókáim, akiket Vuk után vukonaidoknak neveztem el. Ők nagyon ravaszak és okosak voltak, így a technológiai fejlődés volt a specializálódásuk. Legutóbb pedig, és velük teszteltem gyakorlatilag a Leviathans DLC-t, egy humanoid kék bőrű női vezető orientált fajt csináltam, amik leginkább a Mass Effect aszári fajához hasonlított, és különleges képességük a hosszú élet volt. Mivel a Stellaris-ban minden vezető, tudós, kutató és generális öregszik, így meghal és végső soron újakat kell kiképezni, felüdülés volt, hogy hőseim nem haláloztak el 90 évesen, hanem még 180. életévükben is mosolyogva irányítottak.
A Leviathans DLC után sajnos a régebbi fajainkkal nem tudunk játszani, vagyis igen, de a letölthető tartalom nem lesz integrálva, ezért voltam kénytelen új civilizációt kezdeni. A játék kezdete előtt új beállítási lehetőségek vannak, amikkel megadhatjuk, hogy a gépi ellenfeleink mennyire legyenek agresszívak, induljanak-e valamilyen előnnyel, illetve beállíthatjuk az end game crisis-t, ami egy hatalmas problémát és annak megoldását jelenti a népünk végső szakasza körül. 4x játék ismerői tudják, hogy egy ilyen típusú alkotásban a végjáték szinte elérhetetlen. Az alaprendszer maradt annyiban, tehát benépesítjük a bolygókat, felfedezzük a galaxist, megcsapoljuk a csillagokat, kommunikálunk más fajokkal, vagy éppen harcolunk velük. Ami sokkal érdekesebb, hogy sűrűbben találkozunk küldetésekkel. Egy ősi civilizáció maradványait felkutatni, vagy egy gépi faj fajirtásának okait kideríteni mindig öröm, habár ez eddig megtalálható volt a játékban, most kicsivel gyorsabban tudunk mindennek a nyomára akadni.
Aztán itt vannak a Leviathans DLC elemei is. Nevéből adódóan, hatalmas űrbéli lényeket jelent, amik szintén valamilyen küldetés részeként semlegesíthetünk. Találkoztam étersárkánnyal, ami egy bolygónagyságú lény és energiát nyel el egy közel rendszer napjából. De találtam olyan bolygót, ami egy életforma volt és a csillagokat ette. Hatalmas gép hadihajó, ami rejtélyes módon egy bizonyos rendszert őrzött, vagy éppen egy orbitális nagy fémgömb, ami csak állt egy feketelyuk előtt. A Leviathans DLC-vel ezeket az óriás lényeket kapjuk és a hozzájuk fűződő küldetéseket. A poén az egészben, hogy ezek amolyan boss-ok, nincsen kiírva a harci értékük, hanem csak egy koponya szerepel a fejük fölött. Miután birodalmam virágzott és elértem a 15ezres flotta erőt, ami igazán erős, szinte fél pillanat alatt vereséget szenvedtem egy étersárkány ellen úgy, hogy meg sem tudtam sebezni. Szóval a leviatánok a játék későbbi szakaszában fognak a megoldható problémák közé tartozni, ami alsó hangon is egy 20-30 óra játékidőt jelent.
Sok tartalmat tehát nem hozott a Leviathans, ráadásul az értékelhetőbb dolgok a patch-csel együtt ingyenesen letölthetőek. De aki vágyik az űr óriás lényeinek titkaira, aki kíváncsi, hogy az a fémbolygó mi a manóért áll egy feketelyuk előtt, annak ajánlott megvásárolnia. Az a komment, amit cikk elején említettem nekem sokat segített, hogy a nézőpontom a következő legyen: a Stellaris egy remek játék és a fejlesztők igazán bőkezűek az ingyenes tartalmakkal kapcsolatban, habár a fizetősek az árhoz képest keveset adnak hozzá a játékélményhez, azért hogy támogassam őket, szívesen megvásárolom. Steam-en nézzétek meg, ha nem rendelkeznétek a játékkal, azonnal szerezzétek be, hiszen ez az űr 4x alkotások királya!
