Oh My Gore! - Teszt
Oh my Gore! Érdekes egy név, mindenesetre felkelti a figyelmet. Az ilyen játékoknál mindig arra gondolok, hogy biztos csak hatásvadász az elnevezés, de valójában a tartalom felszínes és gagyi. Az első képek után sem lettem meggyőzve, de láttam, hogy pixel grafikás és egy tower defense játékról van szó, így adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Az Oh my Gore! egy meglehetősen igényes játék, ami azért érdemel figyelmet, mert a hasonló típusú és árú alkotások szerintem éppen hogy csak megállják a helyüket a szórakoztatás dobogóján. Van persze sok játék a 10 eurós kategóriában, de azt hiszem csak töredékük, ami értékelhető, ezért rendkívül örülök, hogy bővült a sor.
Meglepődnétek, és szerintem meg is fogtok, hogy az Oh My Gore! mennyi elemmel bír. Persze megkapjuk a tower defense játékok elengedhetetlen modelljét, melyben különböző pályákon épületeket húzunk fel és várjuk az ellenfél hordáit, hogy ezek az építmények automatikusan lelőjék őket. Ezen kívül viszont sok más tartalom is felüti a fejét, aminek én kifejezetten örültem és nem bírom hangsúlyozni, hogy meglepődtem. Persze ne várjatok forradalmi megoldásokat, egyszerűen csak egy nagyon korrekt kis játékról van szó. Először is van történet, ráadásul maga a kampány mód nem is olyan rövid. Egy feltámasztott gonosz istenségről van szó, akinek szolgái el akarják pusztítani a világot. Ebben a legjobb dolog, hogy a mi dolgunk nem az ártatlanok megvédése, hanem éppen ellenkezőleg, a másik oldalon állunk és gyakorlatilag szörnyekkel és hasonló finomságokkal kell leigáznunk a fantasy világ falvait. A történet rendkívül jól van felvezetve, sok párbeszédet kapunk és a játék stílusából rettentő igényes és jó minőségű sötét humor árad. Egy percig sem lehet komolyan venni az egészet, és ez az a hangulat, ami a nagyon finoman megfűszerezi az Oh My Gore!-t.
Mint említettem, nincsenek forradalmi megoldások, hiszen minden olyan elem, ami szerepel benne, már ismert innen-onnan, mégis, a hagyományos tower defense stílustól eltérően, ahol egy pár négyzetes pályán rakunk le építményeket, gyűjtjük a nyersanyagot, hogy még több építményt építsünk, itt gyakorlatilag egy hatalmas térkép áll lehetőségünkre. Persze nem olyan nagy, hogy ne lehessen elképzelni, értsetek mindent tower defense viszonylatban. A pálya nagy részét nem is látjuk, amíg nem fedezzük fel. Ebből következik, hogy a dolgunk nem csak az építkezés, hanem bizony az egységek gyártása is, amik ugyan úgy, mint a gépi ellenfelek, egy bizonyos vonalon menetelnek és elpusztítják a kedves emberek falvait. A csata kinézete a játék nevéből adódóan véres, mint egy bonc asztal. A katonák és a szörnyek felrobbannak és maguk után piros tócsákat hagynak, amik sosem száradnak ki. Hát igen, végülis gore.
Szóval van egy alapbázisunk, ahol kiképezzük, illetve elindítjuk az egységeinket. Nagyon fontos, hogy mivel nagy pályáról van szó, tele kincsekkel, merthogy ilyenek is vannak benne, ráadásul fel nem fedezett szegletekkel, több irányba is elindulhatunk, éppen ezért minden útelág, útleg, útelágazásban, nehéz szó, van egy szellem szerű lény egy piros táblával a kezében és mint egy forgalom irányító, mutatja a szörnyecskéinknek, hogy merre kell menni ölni. Mondtam, tele van sötét humorral. A feladatunk, hogy leigázzuk az ellenségeinket, amik közül vannak semlegesek is, ők őrzik a kincseket, és persze még ki kell irtani a falvakat. Emellett a saját bázisunkat is meg kell védeni úgy, hogy a pálya szinte bármelyik szakaszán építkezhetünk tornyokkal és csapdákat tehetünk le az útra. Ennek a stílusnak az a jellemzője, hogy nincsen nyersanyag gyűjtögetés a szó szoros értelmében, hanem másodpercenként kapunk aranyat, amiből az építményeket építjük, illetve kaját, amiből pedig az egységeinket fedezzük. Természetesen a semleges lények aranyat és kaját őriznek kincs gyanánt, szóval van némi forrás a gyorsabb fejlődésre.
Különböző játékstílusok is rendelkezésünkre állnak, hiszen van egy hősünk, aki ugyan nem mozog a pályán, de egyedi egységei és varázslatai vannak. A sztori előrehaladtával egyre több érhető el, így maga a játék is több módon lesz játszható. Ráadásul tapasztalatot is gyűjtünk, amiből passzív képességeket rakhatunk ki, így lesznek erősebbek az épületek, gyorsabban kapunk pénzt vagy kaját. Ami nekem nem nagyon tetszett a játékban, az leginkább maguk a tornyok fejlesztése. Bár lehet őket pénzért erősebbre alakítani, de külalakjuk nem változik. Egyébként nagyon rendben van az Oh My Gore! minden téren. Zeneileg is kiváló munkát végzett a bumblebee. csapat, valamit remek hang effektek vannak, rengeteg egység és talán első ránézésre csúnyának tűnik a pixel grafika, ha közelebbről nézzük akkor látható, hogy részletes és igényes munka. Nagyszerű szórakozást nyújt és ehhez mérten az ára is nagyon barátságos. Steam-en lessétek meg, aztán ontsátok az emberek vérét, mert abból sosem elég.
| Review score | |
| 8.2 | Az Oh My Gore! egy remek tower defense játék, melyben a rosszak oldalán állva kell kiirtanunk a kedves és jámbor embereket. A csata megvívására egészen sok lehetőségünk van a különböző hősök miatt, valamint a történet remek sötét humorral van fűszerezve. |
