Dead Age - Teszt
Gondolom egyszer már mindenki belegondolt abba, hogy mi történne egy világ méretű katasztrófa után az emberiséggel, de legfőbbképp saját magukkal. Megszűnne minden olyan dolog, ami nélkül eddig nem tudtunk élni, főleg, ha épp valamelyik szerettünkről van szó. Nem szabad csak úgy fittyet hányni afelett a tény fölött, hogy ez velünk bármikor meg is történhet, köszönhető az emberiség kíváncsi és kapzsi természetének. A mai tesztalany is egy ilyen katasztrófa utáni világot mutat be a játékosnak, és mint azt már a játék nevéből is ki lehetett találni, az emberiség technológiailag és minden más tekintetben egy primitívebb időben találták magukat, amiben már nem ők vannak a tápláléklánc csúcsán. A történet öt részre szakad, mivel a karakterünk sorsa attól függ, mi volt a foglalkozása. A legelsőt írom le, mivel legelőször ezt a cselekmény szálat fogja megismerni az újdonsült játékos.
Eleinte mindenki azt hitte, hogy az eddig ismeretlen vírus ártalmatlan. Enyhe lázat és némi emlékezet kiesést okozott az első stádiumban, és mivel ártalmatlannak tűnt eleinte, az emberek naívan azt gondolták, hogy pár nap után kiheverik. Kis idő elteltével a vírus tovább mutálódott, immáron veszélyesen magas szintű adrenalint termelt áldozatai szervezetében, amitől megőrültek az emberek, és elkezdődött az, amitől mindenki rettegett. A tudósok értetlenül vakarták fejüket, hogy vajon mi váltotta ki ezt a fajta mutációt. Hamarosan az emberek tudat nélküli testekké váltak, akiknek egy céljuk volt mostantól: táplálkozni bármilyen módon. Hitetetlen ütemben terjedt a járvány, amit immáron már nem tudományos módon akartak megállítani, hanem biológiailag: megölni azokat, akiknek már túl késő. A történet ezen verziójában főhősünk még csak tanuló, de hamar az életéért kell küzdenie, amikor autóbalesetet szenvednek. A vas ketrecből való szabadulás közepette akkora zajt csapnak, hogy egy hordát vonzanak magukhoz, és az autóból csak a főhős és testvére menekül meg, a többieket élve megették, ezzel is lefoglalva a hordát, amíg a két ifjonc elmenekül. A menekülés során elveszítjük testvérünket szem elől. A játék prológusában feladatunk az lesz, hogy megtaláljuk őt, eközben barátságos, még nem fertőzött emberekkel találkozunk, akik segítenek nekünk.
Ez a játék egy körökre osztott RPG játék, ahol értelemszerűen a feladatunk, hogy túléljük az apokalipszist. A játék első pillantásra nem tűnik bonyolultnak, amiért már egy piros pont jár a készítőknek. A játékban megtalálhatóak a szokásos rendszerek: craftolás, trade rendszer, portyázás, és egy nem mindennapi dolog, ami a ravaszság, ez kell ahhoz, hogy képesek legyünk őrséget kirakni táborunk köré, amivel megvédhetjük a benne lakó "még" egészséges embereket. A craft rendszerről megemlítenék pár szót. A készítők több, kisebb kategóriára szedték szét a craftolást, ami még jobban arra készteti a játékosokat, hogy jól gondolják át mire akarják a szint lépéskor kapott pontokat elkölteni, ugyanis van egy bökkenő: teszem azt, az egyik karaktert csak fegyver kovácsként akarom tartani, de mivel nincs olyan sok elérhető, és irányítható túlélő, ezért a sörétes puskák szakértelmét is szeretném fejleszteni. Most jön a csavar. A szükséges pont szám, ami a pl. fegyver kovácsoláshoz kell, szintenként növekedik. Tehát az első szinten 1 pont kell a következő szinthez, azután 2 pont kell a 3. szinthez, aztán 4 pont kell a 4. szinthez, utána már pedig 8 pont. Amikor erre rájöttem a játék kipróbálása után, rögtön tudtam, hogy nem lesz marha gyorsan gép karabélyom, vagy marha jó páncélzatom, és ezt nem is bánom. Szint lépéskor 7 elkölthető pontot kapunk, tehát viszonylag egyensúlyba van a kapzsiság.
Akkor jöjjön a játék fő része. Célunk az lesz, hogy a kis táborunkat menedzseljük: különböző feladatokat adhatunk túlélőinknek, ami még jobban arra késztet, hogy átgondoljuk mikor mit csinálunk, ugyanis nincs végtelen táplálék forrás, és amennyi túlélő van a táborunkban, annyi fogy el naponta. Ezt több féle képp pótolhatjuk: ha az egyik túlélőnket vadászatra húzzuk, akkor őt el tudjuk küldeni az adott napra vadászni, és természetesen a mennyiség attól fog függni, hogy mennyire szakértője a vadászatnak (vagyis mekkora a szintje az adott képességnek). Egy nap csak egy féle dologgal foglalatoskodhat egy túlélő, vagyis nem képesek egyszerre több dolgot végezni, szóval megint csak bele kényszerítenek minket abba, hogy prioritásokat állítsunk fel magunk előtt, ami nem hülyeség. Nagyjából a játék ebből áll, hogy naponta kiosszuk, hogy melyik emberünk mit végezzen el, természetesen vannak küldetések is, amit menet közben kapunk. Valamelyik küldetés végén nyersanyagokat kapunk vagy élelmet, de van olyan is, amikor egy magányos vagy egy csapat túlélővel is találkozunk portyázás közben, és ekkor jön a döntés: elhívhatjuk őket a táborunkba, ahol menedéket találhatnak és beilleszkedhetnek, vagy cserét kezdeményezhetünk velük, vagy csak szimplán tovább állunk. A morális kérdések itt is bombázni fogják a játékosokat: néha felbukkan egy olyan párbeszéd, ahol egy punk útonálló felajánlja, hogy megosztja zsákmányát, hogy ha az épp csak felbukkant és elkeseredett családot kifosztja.
A játék többi részéről sajnos nem mondható el, hogy ugyanannyi törődést kaptak, mint a játék elemei, ugyanis a grafika csúnya, és szerintem ez az a rész, amivel még többet foglalkozhattak volna. Nem mondom azt, hogy nem illik a játékhoz, mivel a játék ereje maga a játék élményben rejtőzik, csak az a nagy bökkenő, hogy a grafika az élmény részét képezi, és emiatt is fogja több ember azt mondani, hogy ebből nem kérek. A hangokkal ugyanez a helyzet: a párbeszédek csak szöveges formában léteznek, és a hang effektek is elég gyatrák. Bevallom, nem szoktam túl sokszor panaszkodni egy játéknál, hogy mennyire ósdi a grafikája, de azért egy bizonyos szintet meg kellene ütnie ahhoz, hogy valamire vigye is a játék. Erre tökéletes példa a mai napig még a kedvenc játékaim között levő System Shock széria. Eléggé régi darabok, és akkoriban nehézkes volt egy játéknak szépen kinéző grafikát készíteni, de mégis az mondható, hogy még most is elég sűrűn előveszem mindkét részét, mert olyan nyomot hagyott bennem a gyerekkoromból, amit nem tudok egyszerűen elfelejteni. A poén ebben a kis monológban az, hogy azok, akiknek volt hozzá érzékük, meg tudták csinálni úgy a játékukat, hogy az szinte minden téren megállja a helyét, holott manapság már annyi játék fejlesztő csapat illetve cég van, hogy megfájdul benne az ember feje, és a másik vicc az, hogy a modern kori grafikával rendelkező játékoknál is előfordul ez a gyermek betegség. Szépnek szép, de ami belül van, az meg nulla.
Összességében a Dead Age c. túlélő, körökre osztott RPG játék átlagosnak mondható, számomra nem nyújtott olyan élményt, ami maradandó nyomot hagyott volna bennem. Talán azt tudnám mondani, hogy azok számára való ez a játék, akik szeretik a zombis-túlélős játékokat, és nem számít nekik milyen a tálalás. A játékot leggyorsabban és legkönnyebben Steamről vásárolhatjátok meg, 14,99 euróért.
| Review score | |
| 7 | A Dead Age többre is vihette volna, ha ugyanannyi időt szánnak a játék többi részére, mint a játékmenetre, mivel ez a játék inkább belülről csillog fényesen, mintsem kívülről. A műfaj kedvelőinek leárazáskor mindenképp ajánlom! |
