Phantaruk - Teszt
A SOMA és az Alien: Isolation elég magasra tette a lécet, már ha az ember a sci-fi horror játékok terén belül marad. Ki tudja, hogy ez okból kifolyólag, vagy más miatt, nem is kapunk sok alkotást ebben a témában. Szerencsére a mai nap nem olyan, mint a többi, hiszen a frissen megjelent Phantaruk gondoskodik az űrbéli borzongásról. Igaz kissé klisés, de van benne olyan faktor, ami miatt érdemes és szórakoztató vele foglalkozni.
Gondtalan űrutazóként leszállunk egy hajóra, melynek neve Purity-02. A történetből kiderül, hogy az emberiség technikailag elérte azt a fázist, hogy képes legyen tovább fejleszteni magát, így legyőzve testi gyengeségeit, ám ez az evolúciós lépcső még igen hosszú kutatást igényel, ami éppenséggel már megkezdődött, és láss csodát ez az állomás az egyik színtere. Természetesen semmi sem indult bonyodalom nélkül, így érkezésünk után elvesztjük emlékezetünket, majd egy sötét folyosón találjuk magunkat, ami vérrel van összemaszatolva. Kis kalandozás során rájövünk, hogy baj van. Nem csak az egész állomás bűzlik, hanem mi is, hiszen egy belénk ültetett parazita folyamatosan mérgez minket toxikus anyagokkal, így karban kell tartani a szervezetünket, és mi lenne egészségesebb egy jó kis futásnál, ugyanis, egy mitikus szörny, maga Phantaruk bolyong körülöttünk egyetlen egy szándéktól vezérelve, hogy elpusztítson mindent, ami él. A játék tehát arról szól, hogy a Purity-02 kóvályogva kiderítsük mi és miért történt mindenkivel, kigyógyítsuk magunkat a parazita problémájából, majd megszökjünk, mind ezt egy folyamatosan császkáló szörny nehezíti meg.
A lopakodós/horror játékok kedvelőinek ez egy tökéletes alap lehet, hogy kipróbálják a játékot a történet alapján és nekik mondom, hogy a játékmenet sem okoz majd csalódást. A belsőnézetes kamera mellett nincs lehetőségünk a harcra semmilyen módon, így mindent meneküléssel, lopakodással és rejtőzködéssel kell megoldanunk, ami igazán feszültség alatt tartja a játékost. Segítségünkre van egy szem ikon, ami folyamatosan jelzi, hogy mennyire vagyunk észrevehetőek az ellenfeleink számára. Phantaruk-on kívül még tucatnyi emberi klónt kell elkerülnünk, szóval gyakorlatilag sosem lehetünk nyugodtak. Saroktól-sarokig kell kúszni és óvatosan közlekedni az ellenségek közelében, de ha észrevesznek akkor sincs még nagy gond, hiszen lehetőség adódik a menekülésre. Egy a közelben lévő búvóhely kitűnő lehetőség, hogy eltűnjünk a szemek elől, bár ha látják hová bújunk, akkor már baj van. A sötét helyeken való könnyebb navigáció szempontjából van egy zseblámpánk, ami nyilván elemmel működik, tehát limitált ideig tudunk világítani, arról nem is beszélve, ha valaki meglátja a fényt, a forrást fogja egyből keresni, ami ugye mi vagyunk.
A karunkon található egy PDA, ami jelzi az élet adatainkat. Más játékokkal szemben, ahol mondjuk 100 életünk van és 0-nál meghalunk, itt érdekes módon 85 az alap életpont és ha sebzést kapunk be, akkor az még hagyján, hogy nem csökken, hanem 200 az az érték, amelyik a játékos halálát jelenti. Szerencsére nincs szükségünk gyógyító vackokra, hanem idővel helyreáll minden, de ez a metódus érdekes. Végül is annyira nem zavaró, csak fura. Sokkal fontosabb viszont a szervezetünk méreg szintje, ugyanis a belénk ültetett parazita folyamatosan ontja magából az ebolát. Erre is van egy kijelző: a 0 az a tökéletes tiszta szint, míg a 100 a totális halál. Ebben az esetben pár másodpercünk van belőni magunknak az orvosságot, ami megmenti pályafutásunkat. Ez a szer elszórva található a hajón, ami arra ösztönöz minket, hogy a gyors menekülés helyett a gondosabb felderítést válasszuk, hiszen ha nincs nálunk pár injekciós tű, akkor előbb-utóbb az ellenfelek hozzájárulása nélkül halunk meg.
Mind ezt a nyomást tetőzi maga az atmoszféra. Sötét és hideg fedélzet, gonosz hangok, szörnyszerű emberek. Mindenhol nagy gépek mozognak, hangot adnak ki és eltorzítják a fényeket, ezzel is összezavarnak minket és megparáztatnak. Alapjában jól néz ki a játék, jók a hangok és kifejezetten tetszetősek a fény effektet. Két dologba tudnék belekötni, amik közül az egyik korrigálható, a másik sajnos nem. Az első a gépi ellenfelek butasága. Kicsit furán vannak lescriptelve. Olykor az falon keresztül is észrevesznek, de van mikor az orruk előtt gyalogolunk el és nem csinálnak semmit. Na nyilván nem, csak túlzok. A másik dolog pedig maguka karakter modellek merevsége. Ezektől eltekintve a Phantaruk egy remek játék és méltó, hogy a múlt nagy horror sci-fijei közé soroljuk. A maga 3 és fél órácskája pontosan elegendő ahhoz, hogy kiélvezzük a Polyslash által nyújtott borzongást, ráadásul rendkívül jó áron adják! 11,99-be kerül, de most 25%-kal olcsóbban elérhető, szóval irány a Steam, és derítsétek ki, hogy mi történik a Purity-02-őn.
| Review score | |
| 8.4 | A Phantaruk egy remek sci-fi horror játék, ami folyamatosan nyomás alatt tartja a játékost. A sötét atmoszféra, a szörnyszerű lények és egy mitikus entitás mellett még arra is ügyelnünk kell, hogy a testünkbe ültetett parazita ne mérgezzen halálra. |
