Sherlock Holmes: The Devil's Daughter - Teszt

Aprólékos nyomozás és izgalmas kaland egyszerre...

Sherlock Holmes neve egyenlő a sikerrel. Aki ehhez nyúl hozzá, nagyot bukni nem tud, hiszen minden adott egy jó, érdekes és izgalmas történethez, erről Arthur bőven gondoskodott. Igazából csak annyi a teendő, hogy be kell mutatnunk a detektívzseni valamely sztoriját és garantált a jó hangulat. Éppen ezért nagyon okos volt az az ember, aki azt mondta, hogy itt van ez a nyomozó csávó, aki minden apró dologra figyel, kutat és szerepet játszik, útján minden féle bonyodalomba és akcióba kerül, tökéletes alapanyaga egy kalandjátéknak. Igaza is lett. Van mögöttünk már nem egy Sherlock játék és azt kell mondanom, hogy jók lettek. Izgalmasak, olykor viccesek és megdöbbentőek, remekül adják vissza a régi pont and click alkotások hangulatát, még ha ez a modern játékmenetekkel is keveredik. A legújabb rész sem különbözik ettől. A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter egy igazán izgalmasra sikeredett nyomozós játék, amelyben a tapasztalt kalandorok talán kicsit csalódottak lesznek, de a történet és a játékmenet mindenképpen kárpótolni fog.

A sztoriról azt kell tudni, hogy nem egy nagy dologról van szó, hanem több, pár órás ügyeket kell kinyomoznunk. Persze van egy mindent átfogó szál az egészben, ami Sherlock-hoz és az őt körülvevő szereplőkre terjed ki, de lényegében mindig egy különálló gyilkosságot kell felgöngyölítenünk.  Ami nagyon érdekes, hogy maga London, ahol játszódnak az események, egy nyitottnak tűnő és bejárható térképnek látszik, de valójában ez csak álca. Habár kimehetünk az utcára, interakcióba léphetünk pár ajtóval meg szereplővel, hamar rájövünk, hogy különböző helyszíneken limitált lehetőségeink vannak a barangolásra. Hirtelen választanunk kell 3 utca között, de valójában a másik kettő is odavezet, ahová az első, csak hosszabb úton, arról nem is beszélve, hogy hiába van viszonylag nagy és emiatt feleslegesen bejárható terület, legtöbbször gyors utazni kell. Minek mennék a Whitechapel-be és gyalogolnék el az áldozat házába, mikor a térképre kattintva rögtön a bűntény helyszínére érkezhetek. Jó ötleten alapszik a játék, de egyúttal el is lett rontva egy picit.

A játékmenet az aprólékos nyomozás és izgalmas akciójelenetek tárháza. Holmes előszeretettel elemzi a beszélgetés részvevőit, így ha érdekes személlyel találkozik, ahogy a filmekben láthattuk, szépen lassan végigpásztázza őket és az apróbb piszkokból, sebhelyekből és ékszerekből kikövetkezteti, hogy mi miért van. Pontosabban ezt nekünk kell végrehajtanunk, az egér segítségével megkeressük azokat a pontokat, ahol valamilyen figyelemre méltó dolog van, majd Sherlock kigondolja, hogy miért. Akad persze olyan jel is, amit nem tud eldönteni, például, hogy Lord Marsh-on csak azért van takaró mert fázik, vagy takargat valamit. Ilyenkor nekünk kell eldönteni, hogy melyik a helyes. Természetesen választhatunk rosszat is, így később ha a beszélgetés során előjön opcióként, pofára is eshetünk. De nem csak a személyeket, minden mást ugyan ilyen aprólékosan kell végig vizsgálni.

Sherlock-nak, akárcsak a predátornak, több látása is van. Van egy olyan, melyben kizárja a külvilágot, így minden elszürkül és könnyebben észreveszi a nagyon elrejtett nyomokat, illetve van egy olyan, melyben képzelőerejét bevetve láthatja, hogy a tárgyak vagy a szereplők a bűntény elkövetése közben hol voltak illetve hogy mozogtak. Később mikor össze kell rakni a mozaikokat, megadva a mozdulatok sorrendjeit, összeáll az elkövetés módja. A régi kalandjátékokra hajazva, sokszor van, hogy a különböző helyszíneken ugrálva újabb és újabb bizonyíték kerül elő, illetve nagyon ritkán még tárgyakat is gyűjtögetnünk kell, hogy például fényt csináljunk a padláson.

A játék törekedett arra, hogy minden filmesen nézzen ki, ami azt jelenti, hogy a dialógus jeleneteken a mozis vágást előszeretettel használták és viszonylag sok az átvezető videó. Ezenkívül hihetetlen interaktívra alkották. Az emberek elemzése és a nyomok megtalálása legtöbbször kattintgatásokból áll, de sunyi kihallgatás, mások követése vagy az akciójelenetek alatt viszont oda kell figyelnünk rendesen. Különböző ügyességi feladatokat rak elénk a játék, mikor valakit például ki kell fülelni. Az egér és a WASD segítségével egy halmazban kell tartani két kurzort a megfelelő ideig. Az sem ritka, hogy nem Sherlock-ot irányítjuk. Rögtön az első nyomozás során, mikor egy embert kellett követni, Holmes egy újságos fiút, Wiggins-t kérte meg, hogy tegye ezt meg neki. A fiút irányítva a klasszikus követős küldetést kell végigcsinálnunk: nem szabadott túl közel menni a célszemélyhez, illetve amikor le volt scriptelve, hogy megforduljon, akkor valami tereptárgy mögé kellett bújni. Ez egy viszonylag hosszú küldetés volt, sok akadályokkal, amit meg kellett oldani. Néha nem mehetünk azon az úton, amelyiket a követendő férfi, így alternatív útvonalat kellett találnunk.

Az interaktív feladatok majdnem annyira vannak jelen, mint az aprólékos nyomozás. Sokszor nem is Sherlock szemszögéből látjuk a dolgokat. Az előbb említett Wiggins-es küldetés mellett nem egyszer van olyan, hogy bár Holmes-t irányítjuk, mégis, mikor pont lebuknánk és lelassul az idő, hogy lehetőségünk legyen elterelést alkalmazni, Watson doktor cselekszik valamit. Ez úgy történik, hogy a bullettime alatt valami közeli tárgyra kell kattintani, amit lever vagy éppen ellop, hogy később elemezni lehessen. Sherlock lakásán egy kész könyvtár van, így ha nem ismerünk fel egy szimbólumot vagy egy újságcikket keresünk, a polcokat kutatva további információt nyerünk. Van még egy vegyész leszek készlete is, amivel mikroszkóp alá vehetjük a tárgyakat. Alapjába véve ezek jó ötletek: az archívumban olvasgatni, vagy oldatokat keverni, hogy látszódjanak a baktériumok, mégis mindegyik olyan mini feladat, amit egyszerűen meglehet oldani. Oly egyszerűen, hogy akár át is ugorhatjuk, ha nincs kedvünk vele szórakozni.  

A viktoriánus London viszont egy nagyon jó és hangulatos hely, habár én a zenét hiányolom. Akadnak dallamok a különböző utcákban, de vártam valami karakteresebbet és hallgathatóbbat. A hangulathoz viszont sokat ad hozzá, hogy a különböző nyomozások során állruhát kell öltenünk. Van egy gardróbunk, ahol akad tengerész gúnya, rosszban sántikáló zakó vagy papi csuha, de a parókák és állszakállak között is van válogatni való. Ezek nem kozmetikai cuccok, amikkel Sherlock-ot szabhatjuk testre, hanem a küldetések néha igénylik, hogy használjuk rejtőzködő képességeinket. Az információ szerzés után már csak annyi a feladatunk, hogy összerakjuk a kirakós darabjait. Párosítjuk a megvélő bizonyítékokat, és ha passzolnak egy képernyőn agyi neuronok jönnek létre, ahol eldönthetjük, hogy a meglévő adatok alapján mi is történt, mi fog következni, hová kéne menni vagy éppen kinek volt mindehhez érdekeltsége. Ezek az apró agysejtek később egy nagy csomóvá állnak össze, ami az ügy megoldását jelenti. Ez egy amolyan végső küldetés, melynek a végén lezárul a bűntény és le kell vonnunk a következményeket, valamint el kell döntenünk, hogy mi legyen a cselekmény kimenetele. Később, mint sok más játékban, százalékosan megkapjuk, hogy hány ember választotta még azt a lehetőséget, amit mi, illetve mennyi bizonyítékot találtunk meg.

A játék nagyon élvezetes és akció dús, de a kalandrésze egyszerű. Nem igazán lehet benne elakadni, és ha folyamatosan rossz döntéseket hozunk, akkor is végig tudjuk vinni a cselekményt. Talán túl egyszerű, de a sok interaktív feladat és a filmes beütés nagyot lendít az egészen. A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter egy jó kis játék, bár a kalandozók csalódni fognak a könnyedségében. Steam-en lessétek meg a Frogwares új játékát, könnyed szórakozás gyanánt tökéletes választás lehet.

Értékelés
8.5	Játékmenet:  Kalandjátéknak túl egyszerű, de a sok filmes hatás, az interaktív és akció dús jelenetek, valamint a történet kárpótol.
8.0	Hangulat:  Látványilag jó, de kicsit jellemtelenek a szereplők és kevés hatást gyakorol a zene.
9.0	Grafika:  A környezet, így főleg London, nagyon pofásan néz ki, habár a karakterek kicsit merevek.
7.5	Hangok:  Jellemtelen szinkron, témátlan zenék.
9.0	Szavatosság: Gyorsan be fog szippantani és a sok választási lehetőség miatt talán rögtön újrakezdi az ember, hogy megnézze a többi végkimenetelt.
Review score
8.4	A Sherlock Holmes: The Devil's Daughter egy igazán izgalmas és interaktív játék. Sok benne a nyomozás és a következtetés, mégis kalandjátéknak túl egyszerű. Cserébe filmesre és akció dúsra sikeredett, így könnyed szórakozást jelent mindenki számára.