Stellaris - Teszt

Vár a végtelen űr...

Szerelem volt első látásra. Nagyon bírom a sci-fi témájú játékokat és a 4x sem áll tőlem messze. Bár nem űzöm a stílust mesteri szinten, na nem mintha mást igen, de az évek során már elértem azt a tapasztalatot, hogy talán normál üzemmódban nem pistulok meg az első körökben. A Stellaris szinte a fejlesztés elejétől nagy figyelmet kapott a világtól. Egy új cím a sci-fi 4x világában, amelyet ráadásul nem kisebb csapat, mint a Paradox készített. Egyébként meg is döntötte a cég rekordjait, amit eddig a Cities: Skylines tartott 60ezer aktív játékossal a kiadás napján, hiszen a Stellaris-t 200ezren vásárolták meg és próbálták ki az első 24 órában. Hihetetlen jó ötletek kerültek bele, amely nem csak a játékmenetet frissítette fel, hanem érdekes döntések elé is állítja a játékost. Van például benne egy olyan technológia, amit ha rosszul sikerül alkalmazni, elpusztítja az egész galaxist, így a játékot nem csak úgy lehet elveszíteni, ha leigáznak minket ellenfeleink, de ne siessünk ennyira előre. Nézzük meg tehát mi is ez a Stellaris.


Szóval 4x. Ezt a stílust leginkább a Civilization szériából ismerhetjük, de más nagy játékok is alkalmazzák. Ott van például a rendkívül jól sikerült Endless Legend és Endless Space, vagy éppen a most újjá élesztett Master of Orion, esetleg a Galactic Civilizations. Hellyel-közzel mindegyik jó játék, vannak erősségeik és gyengeségeik, de ami közös bennük, hogy a játékmenet ugyanarra az alap 4x sémára épült, amit annak idején a Civ elindított. Ezzel szemben a Stellaris szakított a hagyományokkal és felfrissítette a témát oly módon, hogy a megszokott körökre osztott dolog eltűnt, helyette a real time strategy, azaz RTS stílus dominál. És azt kell mondanom, hogy fantasztikusan működik! Remekül újratölti a megfáradt téma alapelemeit, arról nem is beszélve, hogy egy igen kockázatos húzás volt azt az alappillért átdolgozni, mely köré játékok százai épültek. De sikerült is ez a lényeg. Szóval a Stellaris-ban nincs kör vége, nincs passzolás és így nincsen egyetlen olyan másodperc sem, ahol várni kell másokra. Folyamatosan irányítani kell a flottánkat és a birodalmat. Egyetlen egy dologgal tudunk variálni, az pedig az idő, amin tudunk gyorsítani és lassítani, valamint megállítani. A fontosabb döntések és a sok parancs egyszerre kiosztásában sokat segít ez az opció, de összességében tökéletesen megoldották, hogy a körökre osztott stílus egyáltalán ne hiányozzon.


Mikor először elindítottam a játékot és megkezdtem felfedezéseimet az űr sötétjében, kicsit csalódott voltam a választható fajok mennyisége miatt. Van lehetősége új civilizációt alkotni, de elsőnek egy előre beállítottat akartam kipróbálni és erre 8 lehetőségem volt. Különböző birodalmak, más nézetekkel és játékstílussal. Összességében 6 faj érhető el, melyek között ott van a humanoid, a reptilian (ugye, szerintem is jó poén), de vannak bogarak, Cthulhu leszármazottak, gombás népek és madarak. Kicsit csalódott voltam, de mire másodszorra próbálkoztam új játékkal és belepiszkáltam az egyik kezdő birodalomban, rögtön eltűnt belőlem a keserűség érzése. 8 kezdő civilizáció van ez tény, ahogy az is, hogy 6 faj, na de ezeket rengeteg módon lehet kombinálni. Minden fajnak vannak női és férfi egyedei és sok kinézete van a vezetőknek is. Sokféle vezető választható és baromi jó koncepció alapján vannak kivitelezve.


Egyszóval csinálhatunk pók birodalmat, xenomorph civilizációt, veréb társadalmat vagy akár teknős föderációt is. Így azért már mindjárt szimpatikusabb a dolog. Ezenkívül adhatunk nevet a rendszernek és több névbázis van, melyek közül a játék véletlenszerűen választ majd, ha új vezetőt toborzunk. Választatnunk kell zászlót, címert, hajómodelleket, bolygótípust és nem mellesleg meg kell adnunk a fajunk magatartását is. Ez annyiból áll, hogy ki kell választatnunk az erősségeket, de ha ehhez az opcióhoz nyúlunk, akkor gyengeséget is meg kell adnunk. Például, ha gyorsan szaporodunk, kevés kajára van szükségünk és alkalmazkodunk a szélsőséges viszonyokhoz, akkor olyan gyengeségek közül kell választanunk, hogy rövid élettartam, gyenge testfelépítés vagy ellenszenvet keltünk a szomszédjainkban. Egy nagyon összetett rendszerről van szó, melyet alaposan át kell gondolnunk, hiszen a játék során ezen szabályokat betartva kell benépesíteni és felfedezni az űrt.


A 4x-nek, mint olyan, nem nagyon van történetük. Egy véletlen helyen találjuk magunkat és az egyedüli cél, hogy felfedezzük a világot és részese legyünk azáltal, hogy leigázzuk a többi népet, vagy csak diplomáciai és politikai fölényhez jutunk, esetleg tudományos győzelmet aratunk. Ez is a megfáradt stílus alapeleme, ami szintén frissítésre került. Habár a fentiek közül mind igaz itt is, a Stellaris azért pár küldetést ad, hogy izgalmasabban teljenek a hosszú órák. Így minden játékban, valahol közel az anyarendszerhez megtaláljuk az egyik ősi civilizáció maradványát. Pontosabban csak részletét. Ez elindít egy küldetéssorozatot, amely során többet tudunk meg a több millió éves kihalt birodalomról. És ezek a missziók nem úgy vannak kitalálva, hogy gyorsan utána lehessen járni. Szinte az egész játékot átölelő küldetéssorozatról van szó, ahol megannyi felfedezés és harc vár ránk, valamint ezeket mindig változnak. Szóval ha elkezdünk egy új játékot, akkor nem biztos, hogy megint ugyanazt a lebukott fajt kapjuk meg, mint az előzőben. Ezen küldetések során nagyon érdekes történeteket olvashatunk virágzásról és bukásról, titkos fegyverekről és kutatásokról. Persze mellékküldetésekből is bővelkedik a galaxis, amik közül vannak kisebbek, csak pár közeli rendszert ölelnek fel, de itt is megtalálhatóak a hosszabbra sikeredett rejtélyek.


Szemben a tipikus 4x-szel, és szinte a Stellaris összes eleme szembe megy az anyastílus alapjaival, itt a felfedezés nem úgy működik, mint azt már megszokhattuk. Nem az van, hogy előre küldünk egy felderítő egységet, és az majd mindent megnéz, ha meg elpusztítják akkor legyártunk egy újat. Itt ez csak részben igaz, de pont ezek egyszerűsége miatt kockázatosabb az űr bebarangolása. Először is, rendszert, és ezáltal bolygókat, csillagokat, feketelyukat, féregjáratot, aszteroidákat és még sorolhatnám, csak tudományos űrhajó tud megvizsgálni és feltérképezni. Sokszor anomáliákba ütközhetünk, amiket a tudományos tiszt kivizsgál. Ezek a rendellenességek indítják el a küldetéseket, vagy valamilyen nyersanyagot biztosítanak. És itt a csavar. A tudományos tiszt egy olyan hős, mint egy admirális vagy egy kormányzó. Vannak képességei, szintet lép és ennek hatására később nagyobb rejtélyeket is meg fog tudni oldani. Viszont legyen szó akármilyen vezetőről, mindegyiknél mérvadó az idő. A játék 2200 január elsején indul el és normál üzemmódban egy másodperc egy nap. A kutatások napokba vagy hónapokba telnek, akárcsak az utazás és a nyersanyagtermelés is havonta hoz eredményt. Mivel ilyen nagy hangsúly van az idő múlásán, így a vezetőink öregednek, amiből az következik, hogy ha elérik koruk végét, akkor elhaláloznak, így újakat kell választatnunk, akik természetesen ismét első szintről kezdik pályafutásokat. Tehát gazdaságunk sikere időszakos, hiszen ha nem készülünk új jelöltekkel, amikor valamelyik tudós vagy kutató kiöregedik, akkor a fejlődés lépcsőszerűen lassul le.


A különböző bolygókat, amiket felfedezünk, kihasználhatjuk a szempontból, hogy kiaknázzuk a nyersanyagait. A birodalmunk határain belül van egy olyan rendszer, melynek égitestei nyersanyagban gazdagok, akkor építhetünk orbitális pályára bányász állomást, ami kitermelni az adott javakat. Ha nem határon belül van, akkor vagy ki kell terjesztenünk fennhatóságunkat, vagy kolonizálnunk kell, amire a játék elején kevés esélyünk van, hiszen ritka a megfelelő bolygó és amíg nincs terraformázási lehetőségünk, nehéz megoldani ezt a kérdést. Bányász állomást egyébként minden köré tudunk építeni, ami hasznos nyersanyaggal bír: legyen az bolygó, aszteroida, pulzár, de még egy feketelyukat is megcsapolhatunk. Viszont a legérdekesebb dolog, hogy találkozunk primitív fajokkal. Ezek valamilyen típusú bolygón vannak és valamilyen korban járnak. Lehetnek már modernt gépezeteik, de olyannal is találkoztam, akik még csak a lovagi rend szabályait ismerték. Ilyenkor építhetünk a globális pályára egy obszervatóriumot és megfigyelhetjük ezen alantas lényeket. Igazából semmilyen plusszal nem jár, csak a szociális kutatási fül fog bónuszokat kapni, ellenben beállíthatjuk, hogy a megfigyelés milyen jellegű legyen. Csinálhatjuk csendben úgy, hogy ne vegyenek minket észre, van erőszakos beavatkozás, mikor példányokat rabolunk el kísérletezés céljából, de az abszolút kedvenc, mikor a bolygóra álcázott ügynököket küldünk, akik átveszik a kormányok irányítását és így készítek fel őket a későbbi invázióra. Az egyik játékom során nem kisebb alantas fajt fedeztem fel, mint az emberiséget. Megtaláltam a naprendszerünket és a Földet, valamint rajta saját magunkat. Pont egy bogár fajjal játszottam, így a megszállás édes lesz, mint egy gyümölcs.


A játék egyetlen gyengepontja, ami minden 4x gyengepontja, a harc. Míg máshol vannak az egységeknek jelentéktelen képességeik, amiket úgysem használunk és az automataharcra fogunk kattintani, itt a fejlesztők tudták, hogy felesleges bármilyen ötletelésbe is belekezdeni, nem ez lesz a húzóerő. Így a csaták nagyjából annyiból állnak, hogy jobb klikkelünk az ellenségre és végignézzük, hogy melyik győzi le a másikat. Egyedül a hajók fejlesztésére van lehetőség, ez viszont elég bőven van megalkotva. Sok típusú modifikációt végezhetünk el, de szerencsére, aki nem akar, én például nem szeretek ezzel bíbelődni, annak van egy olyan megoldása, melyben a játék automatikusan a legjobbat szereli fel. Mint itt is, megtalálható a diplomácia. Nem fejteném ki bőven, hogy hogyan működik, mert ez nagyjából ugyanolyan, mint máshol, ami viszont talán érdekes, hogy az egyes fajokat nem kell a végtelenségig leigázni, hanem hűbérként kezelhetjük őket. Persze ez az opció akkor lehetséges, ha előzetesen legyőztük őket. A lényeg, hogy ilyenkor nem kell bíbelődni a megszerzett rendszerek újra benépesítésével és egyebek, hanem hűbérként az adott civilizáció működik tovább, automatikusan fejlődik, viszont adóznak nekünk, nem dönthetnek maguk és így nem léphetnek szövetségbe másokkal.


Mindig harapok arra, ha egy játékban nincs sok lehetőség a grafika beállítására, itt viszont lenyelem ezt, hiszen a Stellaris mocskosul alacsony gépigényű. Egyszerű megvalósítás, mégis szépen néz ki. Az égitestekre nagyon rá lehet közelíteni, bár az egyetlen bug, amit tapasztaltam az itt jön elő: néha ha rázoomolunk akkor áttetszővé válik a bolygó, amíg ki nem közelítünk. Elhanyagolható hiba. A zenék fantasztikusak. Nem egyszer hallgattam már meg a teljes albumot, annyira el lett találva. A játék sok kihívást tartogat egyébként online módban, hiszen még nem beszéltem róla, de a térkép mérete eszméletlen nagy és több tíz játékos is vígan elfér benne anélkül, hogy az első pár órában találkozna másokkal. Viszonylag sok achievement elérhető, de oda kell figyelni, hiszen ezek csak iron mode-ban aktiválódnak. Ez a játékmenet annyiból nehezebb, hogy nem tudunk gyorsmenteni, csak autosave van, így ha valamint elrontunk, kevés az esélye, hogy visszatöltsük.



A Stellaris tehát az édesvízi forrás a 4x sós tengere közepén. Rendkívül összetett és hagyományokkal szakító játékmenete minden perce élvezetes és izgalmas. Sokféleképpen játszható és szinte mindig más történetet kapunk, valamint a mellékküldetések között is állandóan találhatunk újdonságokat. A játék nagy előnye még, hogy rendkívül modolható. Rögtön az első nap már kijött hozzá egy Warhammer 40k mód, és a napokban jelentek meg a robotok, mint játszható faj. Egy nagyobb hibát tudok megemlíteni, az pedig a kezelőfelület méretezése, ami nem rugalmas és nem is állítható. Kisebb felbontású monitorokon minden fix, tehát az ablakok túl nagyok és sok mindent kitakarnak, nagy felbontáson viszont nem változik arányaiban az UI, így ott pedig minden kicsi. Vannak már rá megoldások, de jobban örülnék, ha beépítenének egy ilyen opciót, nem pedig valamilyen txt fájlt kéne átírni. Mindezek ellenére a Stellaris egy remek játék, kevés olyan kihívót látok rá, ami feltudná venni ezzel a versenyt, szóval az Endless Space 2 felkötheti a felköthetni valót. Steam-en lessetek rá, esküszöm megéri a próbát!


Értékelés
 9.5 Játékmenet: 

Zseniális, ahogy a századjára alkalmazott stílust fel tudták frissíteni. Le a kalappal!
 9.0 Hangulat: 

A hangzás, a látvány és a játékmenet egy kellemes atmoszférát teremt meg, mely után visszatérni a földi életbe, elég kiábrándító. 
 8.5Grafika: 

Van az a mondás, hogy egyszerű és nagyszerű.
 10Hangok: 

BAFTA-t neki!
 9.0Szavatosság:

Nem egyszer fogunk új játékot kezdeni, hiszen egy-két hiba vagy éppen új tapasztalat, és a következő birodalom sokkal eredményesebb lesz. Mindig izgalmas lesz és mindig fog újat mutatni, amit az online felület és a folyamatos modolás kiapadhatatlanná tesz.
Review score
 9.2
A Stellaris biztos, hogy az év legjobb 4x játéka lesz. Felfrissítették a megfáradt stílust és új elemeivel azokat az alapokat cserélték ki, amik miatt szeretjük az ilyen játékokat, ennek ellenére senkinek sem hiányzik. A hangzás és a rendszer nehezen fogja elengedni a játékosokat, akik folyamatosan kapják majd az új tartalmakat a széles modolási lehetőségek miatt.
Újabb Régebbi