Úristen, hát ez egy zseniális játék! Az első perctől kezdve
megvett, pedig méltatlanul kevés figyelmet szenteltem rá, ami azt illeti a
mindennapi tesztelések során meg is feledkeztem róla, szóval most hivatalosan is
bocsánatot kérek, ne haragudj The Solus
Project, sajnálom, hogy hatalmas izzó szemeimet nem irányítottam rád. De
most már minden figyelmemet megkapja, és azt kell mondanom, hogy úristen, hát
ez egy zseniális játék! Elöljáróban azt tudni kell, hogy ez survival cucc, amiből
nekem már kicsit elegem van, de a képek alapján olyan jó hangulatúnak tűnt az
egész, hogy adtam neki egy esélyt. A túlélős játékok közül a magányos
kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy nincs semmilyen online felület,
ahol a magasabb szintű játékosok lerombolják a gallyakból épített kunyhónkat,
hanem egyedül vagyunk és az életben maradásunk kulcsa, csak is a saját
kezünkben van.
Borzalmasan király a történet. A nem túl távoli jövőben a
Föld elpusztul, mert egy arra tévelyedett csillag útjában állt. Szerencsére nem
meteor vagy bármi más került szóba, amit Bruce Willis könnyen megoldhatna,
hanem egy izzó égitest. Persze mondhatjátok, hogy „de a csillagok nem is
vándorolnak, mi ez a baromság”, viszont ez nem így van. Az űrben minden mozog,
és ha egy nagyobb égitestnek nincsenek meg azok az elemei, amik
kiegyensúlyozzák a normális pályán való keringését, mint például egy csillagnak
a bolygórendszere, akkor bizony vakon repül és elpusztít mindent, ami nálánál
kisebb. Ma is okosabbak lettetek. Szóval a Föld oda, az emberiség pedig egy
biztonságos övezetbe szorul ki, ami nagyjából a Plútó körül van. Ott tengődnek
egy nagy hajón, ahol nem élet az élet, így hát 5 felderítő egység elindul a
világűrbe, hogy olyan bolygók után kutasson, amik alkalmasabb a túlélésre, mint
egy fedélzet. Mi kaptuk a Gliese-6143-C
elnevezésű planétát. Persze amint pályára állunk le is zuhanunk és a
legénységből csak mi éljük túl a balesetet. Szóval a történet további része az,
hogy maradjunk életben az idegen bolygón és derítsük ki, hogyan juthatnánk
vissza sorstársainkhoz.
Nyilván ez nem annyira könnyű. Rögtön a játék elején
találunk egy PDA-t, ami a legjobb barátunk lesz. Lévén, hogy túlélős játékról
van szó, az egyértelmű gyűjtögetés és craftolás mellett van állóképességünk, szükségünk
van pihenésre, ételre, vízre és olyan körülményekre, amik biztosítják a másnapi
életet, ugyanis a bolygó zord időjárása nem a barátunk. Kapunk adatokat arról,
hogy mióta vagyunk fent, mennyi az életünk és a hőmérséklet is fel van
tűntetve, ami nappal meleg éjjel pedig nagyon hideg. Magányos játék, mint
említettem. Az ember az első percektől ki van szolgáltatva a környezetnek. Így
hát gyűjtögetünk, túrjuk a lezuhant űrhajó roncsait és elindulunk valamerre.
Egy nagy nyitott világban játszódik az egész és szigorúan értelmezett haladás
nincsen, tehát megyünk és majd találunk valamit.
A The Souls Project
elengedhetetlen alapja az, hogy mindenre figyeljünk oda. A PDA kijelzője nem
gombnyomásra jön elő és nincs is alapból a képernyőn, hanem a kezünkben tartjuk,
és akkor láthatjuk az adatokat, ha rávisszük a tekintetünket. Igazán ötletes.
Szóval figyelni kell az értékeinket és gondoskodni kell az ételről és a
folyadékpótlásról is. Általában a survival játékok egyik legkritikusabb pontja
ez. Mivel limitált dolgokat vihetünk magunkkal az úton, a craftolás pedig sok
elemből áll, így a játékos hajlamos arra, hogy a kaját és a piát mellőzi,
amikor sok van belőle, mert azt úgy is könnyen találni. A bolygó viszont kicsit
sem barátságos, tehát ha van elég innivalónk, az nem jelenti azt, hogy később
is találunk. Nagy figyelmet igényel még a hőmérséklet. Említettem, hogy nappal
meleg éjjel pedig hideg van és ezek az értékek hatással vannak ránk is, így
olykor menedéket kell keresnünk, hogy egy kis megnyugvást találjunk.
Szerencsére vannak nagyobb barlangrendszerek, amik segítségével kényelmesebben,
bár sötétben tehetjük meg a távolságokat. És akkor nem beszéltem még a
dinamikus klímáról, ami azt jelenti, hogy esik, fúj a szél, jönnek a tornádók
és még a földrengés is megtörténhet. Van túlélés a javából.
Mind ez remekül van találva. Azon kívül, hogy nyitott a
terület és survival elemek vannak jelen, a játéknak van végcélja. A túlélés
elengedhetetlen, ez igaz, de nem csak ebből áll az egész. A bolygón rengeteg
felfedezni való van, és ez nem csak a környezetben merül ki, hanem megtalálható
egy ősi idegen (Ancient Alines?) civilizáció hagyatéka is. Furcsa írások és
sírok, ahol igazi puzzle feladatok várnak ránk. Ezekből tudhatjuk meg, hogy
velük mi, miért és hogyan történt. Ezenkívül helyre kell állítanunk a
kommunikációt, hogy segítséget tudjunk kérni és ki tudja, talán a romokban
leljük meg erre is a választ. Egyszerűen a felfedezés része roppant érdekes és
izgalmas és mind ez filmszerűen van tálalva a legelejétől kezdve.
A jó hír, hogy a The
Solus Project ennyire király. A Hourences
és a Grip Games megveregethetik
egymás vállát. A rossz hír viszont, hogy az egész még korai fázisban van,
szóval csak early access. A jó hír
viszont, hogy folyamatosan fejlesztik és jönnek ki hozzá az új tartalmak, a
rossz hír ellenben, hogy a kevés fejezet miatt egyelőre rövid a játék. Pár óra
kaland áll rendelkezésünkre, amiben egyébként annyira nem is teljesedik ki a
rejtély, szóval lehet várni a következő patch-re, amiben folytathatjuk egy
picit a játékot. A jó hír, hogy előreláthatólag hamar meg fog jelenni teljesben
a The Solus Project. Kapott VR
támogatást is, így még intenzívebbé tehetitek az élményt, bár nem hinném, hogy
egyelőre sokan tudnánk ezt kihasználni, de van. A lényeg, hogy ez egy nagyszerű
játék, ami jelenleg még early access,
de egy próbát mindenképpen megér, akár már most is. Steam-en el tudjátok érni,
irány túlélni!