Torment: Tides of Numenera - Előzetes
Megnéztük, mi fán terem a nemrégiben elrajtolt Planescape: Torment folytatása...
Meg kell, hogy mondjam, mindig is távol akartam magamat tartani a D&D-s világtól. Annak idején, még mikor a Baldur's Gate sorozat javában uralta az RPG játékok piacát, volt szerencsém kipróbálni a játék demo verzióját, és már olyan problémákba ütköztem, mint pl. mi az a 3d6+2, és a többi dolog, amiért valószínűleg lehurrognának azok az emberek, hogy miért nem tudom egyszerűen megjegyezni, hogy ezt miért hívják így, és azt miért úgy. Azért azt is hozzá kell tennem a dologhoz, hogy kb. 13 éves voltam, és még új volt számomra a számítógépes világ, szóval elsőre csak néztem, hogy mi történik a képernyőn, és valahogy eltávolodtam ettől az univerzumtól, ez idáig. Gondolom nem kell bemutatnom az idősebb játékosok zömének a Planescape: Torment c. kaland-RPG játékot, és hogy ez időtájt nem arról volt híresek a játékok, hogy mennyire látványosak, illetve mennyire szépen néznek ki, hanem hogy mennyire törénet gazdagak, avagy mennyire élvezhetőek. Ezek a típusú játékok voltak azok, amiknek a legerősebb fegyverük a történet és a tartalom volt, mivel mint az a legtöbb D&D típusú játékoknál (legyen az videó, illetve tábla játék) ez volt az alap mérce, amit meg kellett ütnie ahhoz, hogy egyátalán RPG játékká titulálják.
Szóval anno egy nem igazán híres bagázs úgy gondolta, hogy a BioWare által megalkotott Baldur's Gate AD&D mellé kell egy másik játék, ami szintén maradandó nyomot fog hagyni az emberekben. A vicces, hogy az összes nagy ágyú, aki anno kiválót alkotott, még a mai napig köztünk vannak és szövik a tervüket, hogy ismét naggyá válhassanak. Teszem azt ha már a BG-nél tartottunk, akkor megemlítem Chris Avellone nevét. Az ő nevéhez fűződik több játék is, mint író, pl. a Fallout: New Vegas, FTL (itt csak mint tanácsadóként volt jelen), és na persze ő a Planescape Torment szülő atyja is. A folytatás munkálataiban is részt vett, mint író (elhamarkodott döntés lett volna kihagynia a részvételt), és bevallom, megbántam, hogy nem fordítottam több időt a PT-re vagy a BG-re, mint pár nap, ugyanis a Tides of Numenera-ban olyan dolgokat tapasztaltam, amit eddig nem túl sok RPG játékban láttam. Nemrég rajtolt el a játék (egész pontosan január 26.-án, idén), de már most annyi párbeszéd és történet van benne, hogy rendesen rosszul lettem fél óra konstans olvasás után. Eszméletlen, hogy milyen világa van a Torment-nek, és valamilyen szinten meg is értem, hogy miért kell, hogy ennyi info legyen bármiről vagy bárkiről, ugyanis ezeknek a játékoknak pontosan az a lényege, hogy el tudja képzelni a játékos, hogy ez miért történt, vagy az adott karakter miért vált olyanná.
Kezdetben, mint minden RPG alapú játékban, karakter generálással kezdődik, viszont itt nem a jól megszokott formában történik, hanem már ez is egy interaktív történet közben fog lezajlódni, amiért már egy piros pont jár az inXile-nak (igen, jól olvastátok, Brian Fargo csapata nem dobta be a törölközőt a Wasteland 2 után), ugyanis már itt túl teljesítették magukat az előző projektükhöz képest. A karakter generáláskor emberünk valami okból kifolyólag az égből zuhan lefele, eszméletlenül. Zuhanás közben tér magához, de hiába minden erőfeszítésének, nem kerülheti el a halálát. Ám a becsapódáskor valami hihetetlen történik, ugyanis a tudat alattija nem engedi, hogy a lelke eltávozzon testétől, és minden erejét arra összpontosítja, hogy megtudja, mi is történt vele, miért zuhant le az égből, mint egy meteorit. A folyamat során megtudjuk, karakterünk milyen jellemmel rendelkezett, mit csinált az előző életében, és miben volt kiváló. Mint azt már kitaláltátok, párbeszédek sorozata közben dől el, hogy milyen karakterünk is lesz. Jelenleg 3 féle jellem van: erő, sebesség és intelligencia. Miután a prológus lezajlott, megtudjuk, hogy nem is akárkik vagyunk e világon, ugyanis mint az előző Torment játékban, a Planescape-ben, itt is egy kiválasztottat irányítunk, akinek fogalma sincs arról, hogy miért történt ez vele. A történet a fejlesztők elmondása szerint a Planescape: Torment játék folytatása akar lenni, ugyan a főhős nem ugyanaz, mint az előző részben, szóval egy új perspektívából fogjuk látni, hogy mi is történt az első rész után.
Mivel a játék még igen csak korai béta fázisban van (egész pontosan 0.1.1-es verziónál tart most), sok minden bugos, hiányzik, illetve nem kalandozhatunk sok felé, de hát valahol el kell kezdeniük, és mint a legtöbb mostanában feltörekvő indie fejlesztők, ők is a játékosok véleményei alapján formálják a játékot, és minden patch után kikérdezik a játékosok véleményét, ami mostanra már nem meglepő. Nem csalódtam a játékban, ugyanis remek kalandnak ígérkezik, ha egyszer belelendülnek a fejlesztők, szóval most csak azoknak érdemes beleinvesztálni a játékba, akik támogatni akarják őket, erre külön fel is szólítanak az Early Access játékoknál, hogy ez a fázis leginkább arról szól, hogy támogasd a fejlesztőket, illetve elmondd a véleményed a játék jelenlegi állapotáról, vagyis mi tetszik, mi nem tetszik, mit szeretnél látni, vagy mi az, amit szíved szerint átalakítanál. Természetesen azért mindent nem tesznek be, mert akkor soha se lenne kész a játék, de azért kb. a tanácsok 70%-a meg szokott mutatkozni a későbbi veziókban, szóval nem kell tartani attól, hogy a mi tanácsunkat nem tartják be, illetve javaslatunkat nem fogják megvalósítani.
Többet sajnos nem tudok írni a játékról, mivel azt már említettem, hogy még csak most rajtolt el, és ilyen állapotban sok minden fel tudja bosszantani a játékost, így inkább csak egy kis ízelítőt írtam, mert már tudnék mondani olyan dolgot, aminél fogtam a fejem, hogy ezt hogy sikerült összehozniuk (pl. a prológus után a második jelenetnél az egész játék a feje tetejére fordul). A játékot Steamről, 42 euróért, illetve támogathatjuk is a fejlesztőket a hivatalos oldalon (itt) keresztül.
