HELLDIVERS - Teszt

Ahogy Dio mondaná: Holydiver...

A játék elindítása után a szívem dobbant meg. Na nem mintha nem dobogna, de régen láttam már a Sony Computer Entertainment feliratot. Ősi emlékek törtek fel bennem, amik most pont aktuálisak, hiszen egy régi-régi karácsony alkalmával kaptam meg gyerekkorom legnagyobb kedvenc ajándékát, egy Playstation-t. Ki se merem mondani, hogy hány évvel ezelőtt volt és nem is mennék bele az éjszakákon át tartó Spyro és Final Fantasy VIII kalandokba (amit németül toltam úgy, hogy egy mukkot sem értettem belőle 11 évesen). A mostani játékot nem konzolon játszottam, hanem számítógépen, de eredetileg előbbire fejlesztették és a napokban kaptuk meg Steam-re a HELLDIVERS című alkotást. Hirtelen ránézve ilyen felül nézetes végtelen hullámot lövöldözős játék, amiből ezer plusz egy van már a kirakatban és meg kell hagyni, a többségük uncsis. Egy kiemelkedőt tudok mondani, amit érdemes kipróbálni, akár a most említett HELLDIVERS előtt is, hiszen nagyon hasonlítanak, ingyenes, és ha tetszik akkor lehet vásárolni a mostani mókát. Ez pedig az Alien Swarm. A játék már csak azért is kiemelkedő, hiszen a Valve alkotta meg, a csapat pedig nem híres arról, hogy játékokat dobálna a piacra hetente. Nagyon jó kis együttműködő űrlény irtó cucc, ahol minden karakternek meg van a szerepe és a nehézség érezhető. Annak idején mindenki azt gondolta, hogy valami nagyobb dolog prototípusa lesz, hiszen viszonylag sok lehetőség állt a játékosokra számára (fegyverek, achievementek), de csak 6 darab pályán át tudtuk ezt űzni. Végül nem tudom mi lett a sorsa az alkotásnak, de ha minden maradt ugyan az, akkor is egy kellemes 20 órát el lehet vacakolni a barátokkal. És amennyiben tetszik, szabad az út a HELLDIVERS felé, ami hasonló felépítésű, csak éppen sokkal interaktívabb és a tartalom, valamint a lehetőségek többszöröse érhető el. Szóval, ha érdekel az Alien Swarm, Steam-en kukkantsátok meg, a HELLDIVERS-ről pedig olvashattok, amennyiben lentebb tekintetek.

Ki szereti a Csillagközi inváziót? Juj de sokan! Nem is csoda: remek film, mármint az első, a következőkről nem beszélünk, bár a harmadik rész végén van egy nagyon király jelenet, de nem kárpótol az eltelt másfél óráért. Az animációs mese viszont nagyon király volt. Lehetett volna egy-két fokkal durvább, de hát gyerekeknek készült. A Starship troopers minden elemet tartalmaz, amihez ha egy okos ember nyúl hozzá, jót tud belőle kihozni. Katonák, űr, űrhajók, bogarak, lövöldözés, robbanás, vér és belek. Habár a HELLDIVERS nem 100%-osan egy Csillagközi invázió, de kétség sem fér hozzá, hogy alapjául szolgált a játék alapkoncepciójának. És ez nem baj, sőt, nagyon is jó! Történetünk a Földön kezdődik, pontosabban a SZUPERFÖLD-ön, ami annyira szuper király, hogy azt le nem tudom írni, viszont az ember akkor számít igazán embernek, ha teljes felelőséget vállal a felelősségéért és a galaxis minden ismert pontján elmondja, hogy a SZUPERFÖLD szuper király. Egyszóval helldiver lesz. A katonák olyan nagy tiszteletet érdemelnek, hogy legendáként ismerik el a SZUPERFÖLD-ön az átlagos szuper emberek. Feladatunk tehát ennek a szuperségnek a közvetítése, ám vannak olyan nem szuper civilizációk, akik féltékenyek a szuperségre, így nem csak a SZUPERFÖLD szuper hírnevét kell terjesztenünk, hanem szuper védelmet is kell nyújtanunk, sőt, likvidálni kell mindenkit, aki nem szuper. Szuper, igaz?

Komolyra fordítva a szót: háromféle más faj lelhető még fel a galaxisban, akik fenyegetést nyújtanak ránk. Ott vannak az ellenállhatatlan bogarak, a kiborgok és az illuminate, amik az Apple által tervezett robotoknak felelnek meg. Gyakorlatilag a három rendszeren belül bolygóról-bolygóra kell kalandozunk és különböző küldetések segítségével visszaverni az ellenség vonalait. Ha elbukunk, akkor oda a szuper SZUPERFÖLD. A játékot játszhatjuk magányosan is, de abban semmi móka nincsen, ellenben a négyszemélyes módtól. Nem szükséges, hogy barátaink legyenek, de a szociális életünket mindenképpen megkönnyíti, akár ismeretlen emberekkel karöltve és gyilkolhatunk. A HELLDIVERS co-op-ra van fejlesztve, így ez a legmeghatározóbb komponens és az egyik legjobban kitalált is. Nem kell szobákat keresgélnünk meg mindenféle kritériumnak megfelelni, ha másokkal akarunk játszani, egyszerűen van a központi hajón egy multiplayer felület, ahol kedvünkre választhatunk az éppen csatázó társaink küldetéseiből. Nem szükséges, hogy az elején tartson a menet, akármikor becsatlakozhatunk. Az én első játékom például közvetlenül egy küldetés befejeztével történt. Konkrétan mozdulni se volt időm, amit becsatlakoztam, már jött is a „mission complete” felirat.

A játék egyébként eléggé összetett, ami a stílusából adódóan igen ritka. A Steam-es verzió tartalmazza az egész történet csomagot, tehát nem csak az alapjátékot. Persze vannak hozzá DLC-k, de ezek csak kozmetikai beavatkozások. A küldetések során szintet lépünk, amik új passzív hatásokat és fegyvereket nyitnak meg, valamint a pályán elszórva találunk olyan tárgyakat, amiket a hajón kutatás alá vetnek, így a megadott kísérlet után kapunk research pontot és ezáltal tudjuk továbbfejleszteni a fegyvereinket. Pontosabb lövés, nagyobb tűzerő és még sorolhatnám. Fontos, hogy ezek a fejlesztések csak az adott fegyverre érvényesek, nem az összesre, ami azt jelenti, hogy minden típusnak saját egyedi passzív fejlesztési rendszere van. Ezen kívül találunk még a küldetések során páncélzatokat, amiknek olyan nagy szerepük nincsen, csak jól néznek ki és egyedivé teszik a katonánkat.

Maga a mechanika nem bonyolult, de nagy odafigyelést igényel. Rögtön a tréningen mondja a kis robotpajtás, hogy a katonák közel 12%-a elhalálozik a kiképzés során, szóval ne erősítsük a rátát. Van elsődleges és másodlagos fegyverünk, valamint egy support item, ami attól függ, hogy a pályákon mi a feladatunk. Például ha aknát kell keresni, akkor aknakereső, de ezeket hívni kell, na majd mindjárt kifejtem. Szóval a két fegyveren kívül van még gránátunk és ennyi az alapfelszerelés. Van egy rádiónk, amivel légi támogatást kérhetünk, és ez nem csak bombázást, hanem viszonylag sok mindent jelent. Ha elővesszük, egy bizonyos irány kombináció beütésével aktiváljuk: ilyenkor kérhetünk muníciót, mert igen hamar elfogy, kérhetünk fegyvereket, gépágyút vagy akár mech-et is. Kérhetünk légi támogatást, a küldetéshez szükséges tárgyakat, mint az előbb említett aknakeresőt, de ami fontosabb, erősítést is. Amennyiben valamelyik társunk meghalt, és megfog, nem spawnol újra, hanem az életben lévő játékosoknak kell erősítést kérni, és ha ez sikerül, akkor a csapatszállítóról leküldik az új helldivert, aki az előbb elhalálozott társunk lesz. Ha mindenki meghal akkor értelemszerűen buktuk a küldetést. A csapatmunka elsődleges feladat, de nem csak az egymás segítése a fontos, hanem az egymásra odafigyelés is. Baráti tűz lehetséges, de még mennyire, sőt, a segítségül hívott tárgyak is ki tudják oltani életünket. Egy rossz helyre hívott lövegtorony az egész csapatot képes szénné lőni. Persze van lehetőség vetődésre, ebben az esetben nem talál el minket a barátságos tűz, de ha nem fedeznek megfelelően az ellenfél könnyen kiírt.

A küldetések változatosak a bolygókon. Nem csak egy valamit kell teljesítenünk, hanem 3-4 feladat van, amik fajtái is változóak. Be kell kapcsolni ezt, tartani kell az ellenséget egy vonalon, ki kell ásni az aknát vagy élesíteni kell egy bombát. Természetesen tonnányi bogár, kiborg és Apple robot jön. Az sem ritka, hogy hatalmas boss-t kell likvidálnunk. Csupa móka és kacagás. Ami nekem nem tetszett, de csak azért mondom, hogy beletudjak kötni valamibe, az a fix képernyő. Persze PS-en megérti az ember, ha egy konzolon játszotok négyen, akkor ne darabolja szét a képet, de az online co-op-ba is az összes játékos egy felületen mozog, így a Rambózásnak nincs lehetősége. Bár lehet azért van így megoldva, hogy ne szakadjunk el a többiektől.

Az Arrowhead Game Studios megadta a népségnek, amire vágyik, és ez a HELLDIVERS. Egy remek co-op játék, amit végtelen számban lehet tolni, főleg ha meg van hozzá a megfelelő csapat. Egyébként az alkotás szorgalmazza a csapatmunkát, nem csak az együttműködést igénylő játékmenetben, hanem a beépített beszélgető funkciójával is. Remek időtöltés, főleg így az ünnepekre, amikor mindenki otthon ül és játszana valamit. Feltétlen próbáljátok meg, hiszen megannyi kaland vár az űrben. Kifejezetten tetszik, hogy a galaktikus térkép számolja, hány ellenfelet öltek meg a játékosok eddig, ami jelent pillanatban 439 milliónál jár. És nem mellesleg 10 millió helldivers halt meg. Megesik. Steam-en el tudjátok érni, jó szórakozást.

Pro:

+ Remek csapatmunka

+ Pörgős játékmenet

+ Fejlődési lehetőségek

+ Egyszerű csapat keresés

Kontra:

- Csak csapatban jó

- Fix képernyő

Értékelés
9.0	Játékmenet:  A játékmenetben semmi új nincsen, de remekül van a csapatra fókuszálva minden.
8.0	Hangulat:  Nehéz megfogni a játék hangulatát a megannyi akció mellett. Nagyon dominál a mechanika.
9.0	Grafika:  Szépen néz ki a játék, ez nem vitás, de nagyon ritkán vannak jól optimalizálva a konzol átiratok. Úgy látszik, egy gyöngyszemmel van dolgunk.
8.0	Hangok:  Puff-puff-puff-dzzs-dzss-reload-reload. Ennyit hallunk, pedig jó zenéi vannak, de eltörpülnek.
9.0	Szavatosság: Remek co-op élmény, sok nehézségi fokozat, megannyi fejlesztési lehetőség, ami igen tartós szavatosságot ígér. Az első perctől lehet élvezni és annál jobb, minél többen játszunk és minél jobban ismerjük egymást.
Review score
8.6	A HELLDIVERS egy igazán jó co-op élményt nyújtó, végtelen  lövöldözős játék, ahol nem csak a csapatmunkára, de egymásra is oda kell figyelnünk. Feladatunk a SZUPERFÖLD védelmezése az ellenség elől, ami megannyi csatát és még több hősi halottat fog követelni.