A játék elindítása után a szívem dobbant meg. Na nem mintha
nem dobogna, de régen láttam már a Sony
Computer Entertainment feliratot. Ősi emlékek törtek fel bennem, amik most
pont aktuálisak, hiszen egy régi-régi karácsony alkalmával kaptam meg gyerekkorom
legnagyobb kedvenc ajándékát, egy Playstation-t.
Ki se merem mondani, hogy hány évvel ezelőtt volt és nem is mennék bele az
éjszakákon át tartó Spyro és Final Fantasy VIII kalandokba (amit
németül toltam úgy, hogy egy mukkot sem értettem belőle 11 évesen). A mostani
játékot nem konzolon játszottam, hanem számítógépen, de eredetileg előbbire
fejlesztették és a napokban kaptuk meg Steam-re
a HELLDIVERS című alkotást. Hirtelen
ránézve ilyen felül nézetes végtelen hullámot lövöldözős játék, amiből ezer
plusz egy van már a kirakatban és meg kell hagyni, a többségük uncsis. Egy
kiemelkedőt tudok mondani, amit érdemes kipróbálni, akár a most említett HELLDIVERS előtt is, hiszen nagyon
hasonlítanak, ingyenes, és ha tetszik akkor lehet vásárolni a mostani mókát. Ez
pedig az Alien Swarm. A játék már
csak azért is kiemelkedő, hiszen a Valve
alkotta meg, a csapat pedig nem híres arról, hogy játékokat dobálna a piacra
hetente. Nagyon jó kis együttműködő űrlény irtó cucc, ahol minden karakternek
meg van a szerepe és a nehézség érezhető. Annak idején mindenki azt gondolta,
hogy valami nagyobb dolog prototípusa lesz, hiszen viszonylag sok lehetőség
állt a játékosokra számára (fegyverek, achievementek), de csak 6 darab pályán
át tudtuk ezt űzni. Végül nem tudom mi lett a sorsa az alkotásnak, de ha minden
maradt ugyan az, akkor is egy kellemes 20 órát el lehet vacakolni a barátokkal.
És amennyiben tetszik, szabad az út a HELLDIVERS
felé, ami hasonló felépítésű, csak éppen sokkal interaktívabb és a tartalom,
valamint a lehetőségek többszöröse érhető el. Szóval, ha érdekel az Alien Swarm, Steam-en kukkantsátok meg,
a HELLDIVERS-ről pedig olvashattok,
amennyiben lentebb tekintetek.
Ki szereti a Csillagközi
inváziót? Juj de sokan! Nem is csoda: remek film, mármint az első, a
következőkről nem beszélünk, bár a harmadik rész végén van egy nagyon király
jelenet, de nem kárpótol az eltelt másfél óráért. Az animációs mese viszont
nagyon király volt. Lehetett volna egy-két fokkal durvább, de hát gyerekeknek
készült. A Starship troopers minden
elemet tartalmaz, amihez ha egy okos ember nyúl hozzá, jót tud belőle kihozni.
Katonák, űr, űrhajók, bogarak, lövöldözés, robbanás, vér és belek. Habár a HELLDIVERS nem 100%-osan egy Csillagközi invázió, de kétség sem fér
hozzá, hogy alapjául szolgált a játék alapkoncepciójának. És ez nem baj, sőt,
nagyon is jó! Történetünk a Földön kezdődik, pontosabban a SZUPERFÖLD-ön, ami
annyira szuper király, hogy azt le nem tudom írni, viszont az ember akkor
számít igazán embernek, ha teljes felelőséget vállal a felelősségéért és a galaxis
minden ismert pontján elmondja, hogy a SZUPERFÖLD szuper király. Egyszóval helldiver lesz. A katonák olyan nagy
tiszteletet érdemelnek, hogy legendáként ismerik el a SZUPERFÖLD-ön az átlagos
szuper emberek. Feladatunk tehát ennek a szuperségnek a közvetítése, ám vannak
olyan nem szuper civilizációk, akik féltékenyek a szuperségre, így nem csak a SZUPERFÖLD
szuper hírnevét kell terjesztenünk, hanem szuper védelmet is kell nyújtanunk,
sőt, likvidálni kell mindenkit, aki nem szuper. Szuper, igaz?
Komolyra fordítva a szót: háromféle más faj lelhető még fel
a galaxisban, akik fenyegetést nyújtanak ránk. Ott vannak az ellenállhatatlan
bogarak, a kiborgok és az illuminate, amik az Apple által tervezett robotoknak felelnek meg. Gyakorlatilag a
három rendszeren belül bolygóról-bolygóra kell kalandozunk és különböző
küldetések segítségével visszaverni az ellenség vonalait. Ha elbukunk, akkor
oda a szuper SZUPERFÖLD. A játékot játszhatjuk magányosan is, de abban semmi
móka nincsen, ellenben a négyszemélyes módtól. Nem szükséges, hogy barátaink
legyenek, de a szociális életünket mindenképpen megkönnyíti, akár ismeretlen
emberekkel karöltve és gyilkolhatunk. A HELLDIVERS
co-op-ra van fejlesztve, így ez a legmeghatározóbb komponens és az egyik
legjobban kitalált is. Nem kell szobákat keresgélnünk meg mindenféle
kritériumnak megfelelni, ha másokkal akarunk játszani, egyszerűen van a
központi hajón egy multiplayer felület, ahol kedvünkre választhatunk az éppen
csatázó társaink küldetéseiből. Nem szükséges, hogy az elején tartson a menet,
akármikor becsatlakozhatunk. Az én első játékom például közvetlenül egy
küldetés befejeztével történt. Konkrétan mozdulni se volt időm, amit
becsatlakoztam, már jött is a „mission complete” felirat.
A játék egyébként eléggé összetett, ami a stílusából adódóan
igen ritka. A Steam-es verzió
tartalmazza az egész történet csomagot, tehát nem csak az alapjátékot. Persze
vannak hozzá DLC-k, de ezek csak
kozmetikai beavatkozások. A küldetések során szintet lépünk, amik új passzív
hatásokat és fegyvereket nyitnak meg, valamint a pályán elszórva találunk olyan
tárgyakat, amiket a hajón kutatás alá vetnek, így a megadott kísérlet után
kapunk research pontot és ezáltal
tudjuk továbbfejleszteni a fegyvereinket. Pontosabb lövés, nagyobb tűzerő és
még sorolhatnám. Fontos, hogy ezek a fejlesztések csak az adott fegyverre
érvényesek, nem az összesre, ami azt jelenti, hogy minden típusnak saját egyedi
passzív fejlesztési rendszere van. Ezen kívül találunk még a küldetések során
páncélzatokat, amiknek olyan nagy szerepük nincsen, csak jól néznek ki és
egyedivé teszik a katonánkat.
Maga a mechanika nem bonyolult, de nagy odafigyelést
igényel. Rögtön a tréningen mondja a kis robotpajtás, hogy a katonák közel
12%-a elhalálozik a kiképzés során, szóval ne erősítsük a rátát. Van elsődleges
és másodlagos fegyverünk, valamint egy support item, ami attól függ, hogy a
pályákon mi a feladatunk. Például ha aknát kell keresni, akkor aknakereső, de
ezeket hívni kell, na majd mindjárt kifejtem. Szóval a két fegyveren kívül van
még gránátunk és ennyi az alapfelszerelés. Van egy rádiónk, amivel légi
támogatást kérhetünk, és ez nem csak bombázást, hanem viszonylag sok mindent
jelent. Ha elővesszük, egy bizonyos irány kombináció beütésével aktiváljuk:
ilyenkor kérhetünk muníciót, mert igen hamar elfogy, kérhetünk fegyvereket,
gépágyút vagy akár mech-et is. Kérhetünk légi támogatást, a küldetéshez
szükséges tárgyakat, mint az előbb említett aknakeresőt, de ami fontosabb,
erősítést is. Amennyiben valamelyik társunk meghalt, és megfog, nem spawnol
újra, hanem az életben lévő játékosoknak kell erősítést kérni, és ha ez
sikerül, akkor a csapatszállítóról leküldik az új helldivert, aki az előbb
elhalálozott társunk lesz. Ha mindenki meghal akkor értelemszerűen buktuk a küldetést.
A csapatmunka elsődleges feladat, de nem csak az egymás segítése a fontos,
hanem az egymásra odafigyelés is. Baráti tűz lehetséges, de még mennyire, sőt,
a segítségül hívott tárgyak is ki tudják oltani életünket. Egy rossz helyre
hívott lövegtorony az egész csapatot képes szénné lőni. Persze van lehetőség
vetődésre, ebben az esetben nem talál el minket a barátságos tűz, de ha nem
fedeznek megfelelően az ellenfél könnyen kiírt.
A küldetések változatosak a bolygókon. Nem csak egy valamit
kell teljesítenünk, hanem 3-4 feladat van, amik fajtái is változóak. Be kell
kapcsolni ezt, tartani kell az ellenséget egy vonalon, ki kell ásni az aknát
vagy élesíteni kell egy bombát. Természetesen tonnányi bogár, kiborg és Apple robot jön. Az sem ritka, hogy
hatalmas boss-t kell likvidálnunk. Csupa móka és kacagás. Ami nekem nem
tetszett, de csak azért mondom, hogy beletudjak kötni valamibe, az a fix
képernyő. Persze PS-en megérti az ember, ha egy konzolon játszotok négyen,
akkor ne darabolja szét a képet, de az online co-op-ba is az összes játékos egy
felületen mozog, így a Rambózásnak nincs lehetősége. Bár lehet azért van így
megoldva, hogy ne szakadjunk el a többiektől.
Az Arrowhead Game
Studios megadta a népségnek, amire vágyik, és ez a HELLDIVERS. Egy remek co-op játék, amit végtelen számban lehet
tolni, főleg ha meg van hozzá a megfelelő csapat. Egyébként az alkotás
szorgalmazza a csapatmunkát, nem csak az együttműködést igénylő játékmenetben,
hanem a beépített beszélgető funkciójával is. Remek időtöltés, főleg így az
ünnepekre, amikor mindenki otthon ül és játszana valamit. Feltétlen próbáljátok
meg, hiszen megannyi kaland vár az űrben. Kifejezetten tetszik, hogy a galaktikus
térkép számolja, hány ellenfelet öltek meg a játékosok eddig, ami jelent
pillanatban 439 milliónál jár. És nem mellesleg 10 millió helldivers halt meg.
Megesik. Steam-en el tudjátok érni, jó szórakozást.
Pro:
+ Remek csapatmunka
+ Pörgős játékmenet
+ Fejlődési lehetőségek
+ Egyszerű csapat keresés
Kontra:
- Csak csapatban jó
- Fix képernyő
Értékelés
|
|
9.0
|
Játékmenet:
A játékmenetben semmi új nincsen, de remekül van a csapatra fókuszálva minden. |
8.0
|
Hangulat:
Nehéz megfogni a játék hangulatát a megannyi akció mellett. Nagyon dominál a mechanika. |
9.0
|
Grafika:
Szépen néz ki a játék, ez nem vitás, de nagyon ritkán vannak jól optimalizálva a konzol átiratok. Úgy látszik, egy gyöngyszemmel van dolgunk. |
8.0
|
Hangok:
Puff-puff-puff-dzzs-dzss-reload-reload. Ennyit hallunk, pedig jó zenéi vannak, de eltörpülnek. |
9.0
|
Szavatosság:
Remek co-op élmény, sok nehézségi fokozat, megannyi fejlesztési lehetőség, ami igen tartós szavatosságot ígér. Az első perctől lehet élvezni és annál jobb, minél többen játszunk és minél jobban ismerjük egymást. |
Review score
|
|
8.6
|
A HELLDIVERS egy igazán jó co-op élményt nyújtó,
végtelen lövöldözős játék, ahol nem
csak a csapatmunkára, de egymásra is oda kell figyelnünk. Feladatunk a SZUPERFÖLD
védelmezése az ellenség elől, ami megannyi csatát és még több hősi halottat
fog követelni.
|