Between Me and the Night - Előzetes

Nem lehet egy játék ennél szomorúbb...

Annyira király lenne ez a játék és úgy mondanék róla jó dolgokat, de sajnos nem nagyon tudok. Félre ne értsetek, nem rossz ez, csak baromira kevés. Az early access játékokról tudjuk, hogy nem teljesek. Általában csak a kampány egy része elérhető, vagy még nincsen benne az összes játszható dolog, esetleg csak a multi létezik. Nos, a Between Me and the Night-nál nagyjából 30 percet élvezhetünk, aztán meg is köszönik nekünk a fejlesztők, hogy kipróbáltuk. Kicsit mérges vagyok, mert nagyjából semmi nem derült ki a történetből, pedig nagyon király hangulata van. Na mindegy, megpróbálok nektek leírni egy rövidke fél órányi tapasztalatot, és remélem, hogy mi hamarabb megjelenik teljesben, mert nagyon menő cucc.

Kevés olyan játék van, amiknek inkább művészi hatásuk van, mint szórakoztatási. Persze utóbbi sem elhanyagolható dolog, de a lényeg inkább az érzések megragadása a játék sajátos erejével. Ilyen alkotás például szerintem a Limbo, a Brothers – A Tale of two Sons vagy éppen a Braid. Egyedi ábrázolás móduk és történetük még a legkeményebb szívet is meglágyítja. Habár sokat nem tudok mondani a Between Me and the Night-ról, hangulatából ítélve viszont biztos, hogy valami nagyon szomorú dolog lesz a magja mindennek.

Mint látjátok ez egy kis oldalnézetes cucc, ami inkább a kalandjátékokra hajaz. Különféle tárgyakat tudunk összeszedni, amiket később valahol használnunk kell. Egy fiút alakítunk, akivel egy nagy házban tudunk mozogni. Valami történhetett a családunkkal, mert mindenhol csak az általuk hagyott ürességgel találkozunk és az emlékekkel. Nem merek még semmit sem mondani, talán meghaltak és a srác a videójátékokban talált menedékre. Minden este beszippant minket egy arcade játékgép és egy másik életbe kerülünk. Egy fantázia világba, ahol harcosok vagyunk és fogalmam sincs mit kell csinálnunk, mert a 30 percből ez nem igazán derült ki. Megyünk egy havas tájon, aztán ha meghaltunk, a való életben kelünk fel reggel az ágyunkból.

Valami trauma lesz itt a dolog nyitja. A képzelgés nem csak a játékokra terjed ki, hanem a való életre is. Sokat látjuk szüleink sziluettjét, ahogy vitatkoznak vagy reggelit adnak nekünk. Hogy kijussunk a kertbe például ételt kell vinnünk a macskáknak, aki szörny méretűvé nőtte ki magát és megöl, ha a közelébe megyünk. A kajától viszont kis cirmos lesz újra. Nagyon érdekel a történet, hiszen maga a játék már megfogott. Annyira melankolikus zene megy alatta, hogy legszívesebben egész nap csak sírnék. A grafikai megvalósítások pedig nagyon ötletesek, nálam ez már a játékművészet szint. Ilyen egyszerűen tudja megfogni az ember érzéseit a Between Me and the Night. 

Remélem a RainDance LX összeszedi magát és gyorsan kiadja a játék teljes változatát, mert igencsak felcsigázott. Steam-en meg tudjátok nézni és nem mondom, hogy vegyétek meg, mert fél óra igen kevés élmény. Ez tipikusan az a játék, amit megvesz az ember és egyszeri elindításból végigviszi, mert a hangulat nem hagyja kilépni. Ezért is fáj, hogy ilyen kevés dolgot találtam benne. Számítsatok a tesztre is, hiszen idővel lesz belőle. Remélem a maradék tartalom is ugyan olyan értékes lesz, mint az első harminc perc.