Tesztelői pályafutásom alatt kettő darab survival-crafting játékot teszteltem.
Pontosabban csak előzetest csináltam róla, hiszen ezek az alkotások sosem
fognak megjelenni hivatalosan, örök ideig tartó early access-re vannak ítélve. Mind a kettőről elmondhatom, hogy
izgalmasak, igényesek és szépek voltak, ahol megannyi lehetősége volt a
játékosnak a felfedezésre, a harcra és az építkezésre. Ezek voltak a GRAV és az
Ark: Survival Evolved. Most megkaptam az Empyrion
– Galactic Survival című csodát, ami bebizonyítja, hogy ennek a stílusnak,
függetlenül attól, hogy milyen az alap koncepció, hogyan néz ki grafikailag
illetve milyen újításokat tartalmaz sorstársaival szemben, ugyan azon a „szabályok”
vonatkoznak rá, mint az összes survival játékra.
Sajnos.
Ha ránézünk erre az Empyrion-ra,
azt gondolja az ember, hogy te jó ég, hogyan néz ki. Okés, hogy sok játék úgy
próbálja kímélni az erőforrásait, hogy a grafikai megjelenítést egyszerűsítik,
lásd: Minecraft, Terraria, de ezek pixel grafikát alkalmaznak, ami reneszánszát éli.
Ezzel szemben nekünk ez a galaktikus túlélő cuccunk rém ronda. Teljesen elavult
motort használ, ami már a fénykorában is csúnyának számított. Persze mondjátok
magatokban, hogy attól, hogy így néz ki, még lehet jó, és ezt nem is cáfolom
meg, de kérem szépen a drága fejlesztőket, miért kíván ez a játék 8 giga ramot,
directx11-et és négy magos procit? Miért? És ha azt hinnétek, hogy ez vicc,
elárulom, hogy nem! Ha felrakom maximumra a játékot, hogy ez az ocsmány halmaz
a lehető legtűrhetőbben nézzen ki, ha nincs meg a megfelelő szufla a gépben,
szaggatni fog mint a fene. Nem értem nem értem nem értem nem értem. Oké, hogy
hatalmas a világ és minden mozog és tevékenykedik benne, ez megalapozza, hogy a
processzor legyen erős, talán még a memória mennyiséget is, de a dx11-et semmi
nem indokolja.
Mindettől függetlenül, a játék képes elvarázsolni annyira,
hogy rövid idő után ne is gondolkozzunk a fent leírtak miértjén. Az Empyrion nagyon szórakoztató, ötletes
és megannyi lehetőség van benne, a hibákkal egybevéve. Ez még csak early access, mi több, egy prealpha változat, szóval a bugokon nem
kell fent akadni. Inkább azt kell figyelembe venni, hogy mi az, amit kínál. És
ez maga az űr és a megannyi bolygó felfedezése. A játék elején választhatunk,
hogy igazi túlélő módon akarjuk kezdeni, hajótöröttként, illetve ebben az
esetben bolygótöröttként, vagy kaland módban, ahol rendelkezünk már olyan
erőforrással és tárgyakkal, melyek lehetővé teszik a galaktikus felderítést. A
kettő között csupán annyi a különbség, hogy az előbbinél mi magunknak kell
kifejlesztenünk mindent.
Egy száraz, sivatagos planétán kezdjük kalandunkat. Habár
van űrhajónk, de üzemanyagunk nincsen, csak fegyver és egy lézer fúró, ami a
legjobb barátunk. Se élelem, se felszerelés, de még az oxigénünk is fogytán
van, így hát mindent ki kell termelni. Nagyjából az a feladatunk, mint minden
más játékokban: meg kell teremtenünk azt a környezetet, amiben nem halunk meg.
Élelmet kell szerezünk, bányásznunk kell kőzeteket alapanyag gyanánt és szépen
lassan fel kell építeni egy tábort. Persze ne felejtsük el a túléléshez
szükséges fegyvereket és lőszereket sem, hiszen sok életforma ellenséges. Ami
nagyon összetetté teszi ezt a craftolást, hogy sok olyan anyag van benne, ami
előállításához több eszközre van szükségünk. Például: kell egy gép, ami a
valamiből valamit csinál és kell egy másik gép, ami ezt a valamit valamivé
alakítja, amire nekünk szükségünk van. Emellett igazán nagy monumentális
bázisokat is építhetünk, de szerintem a lényeg az űrutazáson van.
Ha előállítottuk a hajónknak az üzemanyagot, akkor
indulhatunk is a galaxisba, ahol más és más atmoszférájú bolygók várnak. Nekem
különösen tetszett, hogy ezek a planéták nem kerek űrobjektumok, hanem ahogy
egyre közeledünk a leszállás alkalmával, láthatjuk, hogy méretes, nem szabályos
alakú, hiszen a domborzat szögletessé teszi és egy idő után különválik a felhő
réteg a talajtól. Ezt azért mondom így, mert sok más játékban úgy van, hogy van
egy bolygó, amin a domborzat és az éghajlati kivetülések egy textúrára
kerültek, ha pedig le akarunk szállni csak kapunk egy töltő képernyőt és már
lent is vagyunk. Itt viszont mindennek külön rétege van, és nincs töltés. Az űr
feketeségétől addig megyünk a bolygó felé, amíg földet nem érünk.
Sajnos a játék megkezdése kicsit nehéz, ugyanis nem nagyon
akarja elmondani, hogy mit csináljunk. Habár van egy tutorial feliratú opció,
ez még is csak egy webes oldalra dob, ahol lelünk némi segítséget, de attól még
nem integrált. Ezenkívül nincsen gyors mentési funkció. A játék csak akkor
kerül mentésre, ha kilépünk. Mivel nem lehet megállítani sem, ezért ha a
tutorialt böngésszük, ki kell lépnünk, mert a háttérben folynak az események,
azaz a világ működik, nekünk meg limitált oxigén áll rendelkezésünkre. Igazi multiplayer sincs benne jelenleg, persze
megoldható a több játékos kaland, de még nincsen szerver lista, ahol böngészni
tudunk más játékosok játékait. Egyelőre magányos túlélő kalandnak bizonyul.
Később persze tervezik a többjátékos mód fejlesztését, mi több, még PVP is van beígérve.
Összegzés képpen az Empyrion
– Galactic Survival a kezdeti kiábrándító grafikája ellenére egy rendkívül
összetett survival játék. Rengeteg
lehetőség van benne, hiszen a túlélés nem egyetlen adott bolygóra van
kiterjesztve. Nem egy No Man’s Sky, de
mindenképpen megéri a próbát. A közösségnél nagy sikereknek örved, ezért az Eleon Game Studios, a játék fejlesztői,
mindent megtesznek, hogy minél hamarabb túllendüljünk a prealpha verzión. Erre bizonyíték az aktív kapcsolat a készítők és
a játékosok között, és a folyamatos, szinte napi szintű apróbb frissítések
megjelenése. Steam-en lessétek meg, és adjatok neki egy esélyt, mert megérdemel
annyit.