Legend of Kay Anniversary - Teszt

A legendás macskaharcos visszatér! Meoow...

Őszintének kell lennem, a Nordic Games az utóbbi időkben rendkívül jól játszik a kártyáival. A THQ csődjével rengeteg szuper címet zsebeltek be és azóta sem ülnek a babérjaikon, hanem folyamatosan istápolják ezeket a játékokat. Kezdetnek a meglehetősen szórakoztató, ”új” Red Faction-öket tették teljesen Steam kompatibilissé úgy, ahogy azt kell, G4WL nélkül, achievementekkel megfűszerezve, most pedig visszanyúltak egy 2005-ös PlayStation 2 exkluzívhoz, a Legend of Kay-hoz.

Kicsit érdekes a történet, mert aki netán véletlenül nyomon követte a játék körül zajló történéseket az tudhatja, hogy 2010-ben szintén újra kiadták a játékot Nintendo 3DS-re, most pedig PC mellett WiiU-ra és PS4-re is újrakeverték a játékot. Aki nem lenne vele tisztában, hogy mi fán terem a Legend of Kay, annak rövid útmutatásként annyit mondanék el, hogy ez egy akció, kaland, platformer keverék még a PlayStation 2 csúcskorszakából. Akkoriban konzol exkluzívként volt elérhető és elég jól sikerült, a sajtó szerette, átlagosan 6-7 körüli pontszámokat zsebelt be a játék, ami azért nem nevezhető rossznak ahhoz képest, hogy nem kifejezetten szólít meg minden közönséget. Az Anniversary kiadás megalkotásakor ezt vették alapul, melynek következtében teljesen új modelleket, feljavított grafikát, fix 60 FPS támogatást és újratervezett interfészt kapott a játék. Egy tisztességes újrakeverés, természetesen a jobbik fajtából.

A történet egy fiktív világban játszódik, ahol a nyulak, békák, macskák békésen élik az életüket mindaddig, amíg a patkányok a gorillákkal szövetkezve be nem fészkelik magukat eme békésen éldegélő teremtmények közzé. A Gorilla Miniszter Shun, és a patkány alkimista Tak vezetésével próbálnak rémuralomra törni. Persze most is van egy ifjú, bátor, tanulatlan ifjonc, aki szembe mer szállni az elnyomó erőkkel, ez esetben főhősünk Kay tölti be ezt a szerepet, az ő irányításával kell ismét békét teremtenünk Yenching földjén.

Akinek ismerős a régi PS2 éra és játszott olyan remek játékokkal, mint például a Jak & Daxter vagy a Ratchet and Clank, az könnyen hozzá fog szokni a Legend of Kay-hoz is. Valljuk be, ezek a játékok kicsit egy kaptafára készültek és ez meg is látszódik rajtuk, de van egyfajta bájuk, ami miatt mégis képesek beszippantani az embert. Annak ellenére, hogy még hallásból sem ismertem eddig ezt a játékot, ugyan ez történt velem is. Elkezdtem vele játszani, és annyira jó működő kémia van benne, hogy legszívesebben csak folytatnám és folytatnám megállás nélkül, ha tehetném. Pedig nem találta fel a spanyol viaszt, sőt. Egy egyszerű, mászkálós, olykor fejtörőkkel megtarkított játékról van szó. A harcrendszer kissé hajaz a hack n’ slash játékokban tapasztalt mechanikához, könnyen elsajátítható, folytonos és jól működik. Ha éppen nem harcolunk, akkor különféle tárgyakat gyűjtögethetünk vagy a továbbhaladás érdekében, vagy karakterünk fejlesztése miatt. A leütött ellenfelekből, az eldugott ládákból és a széttört edényekből különféle érméket kaphatunk, amelyeket később az árusnál elkölthetünk bájitalokra, erősítőkre, életerő és varázslat növelő tárgyakra, páncélra és egyéb, a játékmenetet megkönnyítő dolgokra.

A fejtörők egyáltalán nem nehezek. Leginkább csak a pálya egyes szegleteibe kell eljutnunk ahhoz, hogy aktiváljuk valamit, vagy megszerezzünk egy bizonyos tárgyat, aminek segítségével aktiválhatunk egy szobrot, ami megnyitja előttünk az utat. Tudjátok, ilyen apróságokra kell csak gondolni. A pályaszakaszok meglehetősen nagyok, a köztük lévő töltési idő szinte észrevehetetlen, annyira minimális, egyáltalán nem töri meg a játékos lendületét. A platformer részek viszonylag változatosak, bár olykor sajnos akad köztük egy pár eléggé rosszul megtervezett rész, amihez inkább szerencse kell, mint sem ügyesség. Természetesen ez nem lehetetleníti el a játékot, egyszerűen csak frusztráló, amikor ötödjére sem tudok elugrani a függeszkedő rúdról, mert a játék éppenséggel úgy gondolja, én most nem felfelé, hanem előre, egyenesen bele a feneketlen szakadékba szeretnék ugrani. Hasonlóan rosszul működő, (szerintem teljesen feleslegesen megalkotott) játékidőt kitöltő elemek a vaddisznós versenyzős részek is. Ezek alkalmával egy rövid szakaszon kell mindenféle akadályokat elkerülvén a lehető legrövidebb idő alatt eljutni A-ból B-be. Elismerem, ez megtöri a monotonitást és papíron tényleg jó ötletnek tűnhetett, de a gyakorlatban nem sikerült jól kivitelezni. Főleg az akadályok átugrása kiszámíthatatlan, legtöbbször nem mindegy, hogy korán vagy későn ugrik az ember, mert orra bukás a vége. És amikor már tizedjére próbálod újra ugyan azt a szakaszt, akkor kezd elgurulni a gyógyszer. Természetesen aki ügyesebb, az próbálkozhat minél jobb időt elérni ezeken a szakaszokon, mivel kapcsolódik hozzájuk egy beépített ranglista is, aminek segítségével összemérhetjük tudásunkat más játékosok idejével is.

A grafikával valóban remek munkát végeztek. A textúrák élesek, szépen meg lettek csinálva, csak az NPC-knél éreztem úgy, hogy talán mint ha egy kicsit kevesebb időt szántak volna a megrajzolásukra, de őszintén szólva ez sem rontja az összképet. A stabil 60 képkockás sebesség természetesen garantált, néhány opció azonban hiányzik, a legfájóbb ezek közül a felbontás átállításának lehetősége. (Amit ha jól tudom, mostanra orvosoltak is a készítők) A képregényes átvezető részek még most is lenyűgözőek, az újraalkotott HUD szerintem sokkal átláthatóbb, mint a PS2 verzió esetében volt anno, az irányítás pedig még billentyűzettel is könnyen tanulható, viszont én személy szerint javasolnám a kontroller használatát. Higgyétek el, sokat javít a játékélményen. Ami kell is, mert a kamerakezelés botrányosan rossz. Egérrel nekem megszokhatatlan volt, de még a kontrollerrel is kínszenvedés helyenként tájékozódni, néha olyan rossz szögben mozog a kamera. A harcrendszer viszont nagyon rendben van. Sokféle támadási variáció elérhető és könnyen alkalmazhatóak is, ami szerintem nagy előny. Ami a szinkront illeti háááát… vannak fenntartásaim a játék ezen részét illetően. Valljuk be, ez a játék elsősorban nem a felnőtt rétegnek szól, hanem a fiatalabbakat szeretné megszólítani. Ehhez tökéletesen passzol a képi világ, és az állatfajok hova tartozásának besorolása: a büdös, kicsi szőrös undorító patkányok és a nagy, erős, vadállatként viselkedő gorillák rosszak, míg a cuki kicsi nyuszikák és macskák a jók. És a szinkronszínészeket is ehhez viszonyítva válogatták össze. Nooooos… nem mondom, hogy legszívesebben forró ólmot öntenék a fülembe, mert az egészet elnézve egyáltalán nincs gond a szinkronnal, de Kay hangja annyira jellegtelen az amúgy is nulla személyiséggel megáldott karakter mellett, hogy szerintem ez a gyerekszínész egy tökéletes baklövés volt. Így még kevésbé vált számomra szerethetővé a karakter. Inkább egy bugyuta, makacs kis cicának tűnik, mint egy bátor, elhivatott fiatal macskának. Nem, ez így nem. Egyszerűen csak nem. (Ahogy utánanéztem, ezzel nem vagyok egyedül és állítólag a Japán szinkron köröket ver az Angolra, de ez számomra örök rejtély marad) A sztori elég hosszú, ha szánunk némi időt a rejtett tárgyak felkutatására is, akár 14 órát is kifacsarhatunk a játékból, ami nem is olyan rossz teljesítmény!

Nem hibátlan játék a Legend of Kay. De ennek ellenére egy remek, élvezhető alkotás, ami még most is megállja a helyét, köszönhetően a feljavított verziónak. Nagyon örülök, hogy a Nordic ebbe az irányba halad és hasonló klasszikusokat is szívesen játszanék újrakevert formában. Destroy all Humans, esetleg, kérem szépen? 

Pro:
+ Könnyed játékmenet, magával ragadó atmoszféra
+ Könnyen elsajátítható, jól működő harcrendszer
+ Tisztességes felújítás
+ Bőséges tartalom

Kontra: 
- A főhős szinkronhangja rossz
- Elnyújtott tutorial rész
- A platformer részek nem mindig működnek rendesen
- A vaddisznós részek teljesen feleslegesek

Értékelés
8	Játékmenet:  A harcrendszer jól lett kialakítva, a platformer részek nem rosszak, de egyes helyeken nem ártott volna finomítani a rendszeren. No meg a vaddisznós-versenyzős részt kivágni teljesen, úgy, ahogy van.
8.5	Hangulat:  Remek, kicsit már-már retro hangulatot áraszt magából a játék, amely felidézi bennünk az egykori remek PS2-es címek hamisíthatatlan hangulatát.
8	Grafika:  Felújított verzióhoz képest egész szépen néz ki a játék, leszámítva pár nem játékos karaktert, akik kissé kidolgozatlanok. Mindettől függetlenül vállalható minőségű a játék megjelenése.
7	Hangok:  Felnőtt füllel elég nehéz megszokni, de a saját maga kis világán belül a hangok egész jók. Mondjuk a főhőssel elég nehéz azonosulni, és ezen a jellegtelen, borzalmas szinkronszínész is csak ront.
8	Szavatosság: Szerintem ebben a játékban bőven van minimum 2, akár 3 végigjátszás is. Egy időtálló alkotás, ami még nem bűzlik a mai kor játékainak szennyétől. Akár kicsiknek is könnyűszerrel ajánlható!
Review score
8	Mindig is jó érzéssel töltött el egy régi klasszikust viszont látni, felújított formában, és a Legend of Kay esetében is hasonló boldogságot érzek még annak ellenére is, hogy számomra ismeretlen volt a cím. Egy megfizethető árú játék, kellő tartalommal és odaadással elkészítve.