Fallout: New Vegas - Retro Teszt

Üdvözöljük Új Vegasban...

A megújult, nagy sikernek örvendő Fallout 3 után nem kellett sokat várnunk a következő rész megjelenésére, amit habár nem a Bethesda fejlesztett házon belül, aggodalomra nem volt okunk, hiszen a már többször is bizonyított Obsidian Entertainment hozta tető alá. Az eszközök és a tehetséges csapat is adott volt, ezt a receptet nagyon nehéz lett volna elrontani. És csak egy kicsit lett túl sós. Üdvözöljük New Vegas-ban!

Névtelen hősünk ezúttal egy csomagszállító, akire eszméletlenül talál rá Goodsprings városában a helyi doki, és miután helyrepofozott, röviden és tömören vázolja nekünk a helyzet súlyosságát. Mint az később kiderül, karakterünk egy meglehetősen fontos és értékes csomag birtokában volt, amit egyszerűen csak a Platinum Chip-nek neveznek errefelé és elég értékes tárgy ahhoz, hogy a piti útonállóktól kezdve a nagy kaliberű bűnözőkön át mindenki meg akarja magának szerezni. Egy szerencsés véletlen során túléljük a támadást, célunk pedig megtalálni a tettest, aki a merénylet mögött állt. Később viszont bonyolódnak a dolgok és kiderül, a Platinum Chip többre hivatott, mint az gondolnánk.

Aki a harmadik résszel játszott, annak 90%-ban ismerős lesz New Vegas terepe is. A nagyszerű Pip-Boy itt is elengedhetetlen része lesz az életünknek, a remek V.A.T.S. rendszer most is visszaköszön és a Nevadai terep viszonylag nagy és bőséges tartalommal kínálkozik. A játékmenet, az interakciók, a gyűjtögető-vadászó életmód most is az egész program lelkét és szívét képzi, de ezt felesleges is elmondanom mindazoknak, akik már játszottak a Bethesda 2008-as klasszikusával. Koncentráljunk az újdonságokra. Az egyik legnagyobb dolog, amit érdemes kiemelni mindenek közül, hogy megjelentek a frakciók, amelyek a játék és a történet alappilléreként szolgálnak. Egyes csoportoknak elvégezhetünk megbízásokat, szívességeket tehetünk meg a számukra, és ettől függően válik el, mennyire szimpatizálnak velünk. Ez sok esetben elég kétélű dolog, mert amíg az egyik csoport ”erre” kér meg, a másik pont annak az ellenkezőjét szeretné megvalósítani, ez viszont sok esetben választás elé állítja a játékost a történet és egyes mellékküldetések esetében. Ha ez nem lenne elég, még azzal is növelhetjük/ronthatjuk a hírnevünket, ha egy bizonyos csoportosulás öltözékét viseljük magunkon. Ez egy nagyon aprólékos, ötletekben gazdag újítás, amit én örömmel fogadtam. Sok esetben nagy nyomást erőltet a játékos vállára, ennek eredményeképp az újrajátszási faktor nagyon magas.

De nem valószínű, hogy mindenki többször is neki szeretne esni New Vegas meghódításának. Sajnos, mint a stúdió legtöbb játéka esetében itt is igaz, hogy maga a játék nagyon jó, okosan van felépítve telis-tele jobbnál jobb ötletekkel, de a kisördög a részletekben rejlik. Kezdésképp azt emelném ki, hogy a játék már könnyű fokozaton is elég sok kihívást nyújt. Ezzel nincs semmi bajom, mert szerintem a Fallout 3-at Normál fokozat alatt nem is érdemes elkezdeni, annyira egyszerű és játszi könnyedséggel végigvihető az egész játék. A New Vegas itt már bekeményít. A jobb dolgok elég drágák, kupakokat sem fogunk mindenütt elszórva találni, a gyógyinjekció szinte már luxuscikk és a lőszer is hamar elpufogtatható. Emiatt az első órák kifejezetten a taktikás játékra és a túlélésre ösztönzik az embert, de ahogy az lenni szokott, minél táposabb a karakterünk, később annál könnyebb dolgunk lesz. Ez itt sincs másképp. Bár néhány ellenfél elég szívós, például az őrrobotok és a mutáns rovarok engem nagyon sokszor a másvilágra küldtek, a többi ellenfél nem jelent túl nagy veszélyt a kalandorokra.

A skillek egy az egyben át lettek hozva a harmadik részből, a perkek nagy része pedig szintén megegyezik az elődben láthatott képességekkel, de szerencsére bekerült néhány új darab is, így tovább bővítették a karakter tápolás lehetőségét. Minden kiegészítő tartalom birtoklásával összesen az 50. szintig fejlődhetünk, ami habár nem túl sok, de bőven elég ahhoz, hogy ez idő alatt felfedezhessük New Vegas minden apró zegét-zugát. Átalakultak a képzettségnövelő könyvek is. Míg a Fallout 3 esetében a plusz képzettségpont örökre megmaradt, itt csak limitált ideig lesz okosabb karakterünk, a tudás később elszáll. Ezért érdemes gyűjtögetni és tartogatni őket, mert higgyétek el, sokszor fogunk olyan helyzetbe keveredni, amikor nagy hasznukat vesszük. Kicsi érdekesség, hogy a fegyvereknek mostantól használhatjuk a célkeresztjeit, de akár módosíthatjuk is őket nagyobb tárral, hosszabb csővel, mini távcsővel és egyéb hasznos kiegészítőkkel, amelyeket szétszórva találhatunk a világban, vagy vásárolhatunk meg a kereskedőktől. De itt még nem állunk meg, mert akár a lőszertípusokat is szabadon váltogathatjuk puskáinkban. A sima lőszerek mellett használhatunk üresfejű és páncéltörő töltényeket is, amelyeket igazán érdemes az alkalomhoz megfelelően váltogatni, mert a nehéz páncélt hordó rossz fiúkat ezáltal hamarabb a földre küldhetjük, nem kevés fejfájást megspórolva ezzel magunknak.

Annyi minden jót felmutatott ez a játék, olyan sok ötlet, elhivatás és szeretet van mögötte, de nem… egyszerűen nem tudtam imádni, csak szeretni. És ez hatalmas csalódás számomra, mert én imádni, áradozni akartam erről a játékról, de sajnos nem tudok. Nem tudok, mert tele van idegesítő, butuska hibákkal, amelyek hosszútávon tönkreteszik a játékélményt. Kezdjük a legidegesítőbb hibánál, hogy a V.A.T.S. használhatatlan, és az esetek 60%-ban állandóan bebugol. A karakter nem támad, miközben folyamatosan kapom a támadást, és csak állok, mint fasz a lakodalomban, majd mikor visszakapom az irányítást már halott is vagyok. Ez arra ösztönöz, hogy lehetőleg ne használd a rendszert, csak akkor, ha kisebb, 2-3 ellenfélből álló csoport támad rád. A folyamatos tüzelés sokszor sebzést nem okozó sorozattűzzé alakul át, ami az alsókulcsos sörétes esetében nem csak, hogy idegesítő, de fizikailag lehetetlen is. Az ellenfelek nehézsége nincs kiegyensúlyozva. Miért intézem el könnyebben a RoboCo biztonsági robotot, mint egy szaros mutáns legyet? A játék végére pedig néhány ellenfél annyira nagy túlerőben támad a játékosra, hogy már az önmagában elegendő kihívást kelljen, hogy nyújtson, de emellé még a sebzéstűrésük is hatalmas, ami könnyű fokozaton szerintem elfogadhatatlan. A végtaglebénulás habár jó ötlet, nagyon túlzásba lett vive a kamerarángatás és az oda-vissza való… nem is tudom, talán dülöngélés lehet. Értem én a funkcióját… csak inkább idegesítő, mint érdekes játékelem. És akkor nem is beszéltem még a textúrák mögé bebugoló ellenfelekről, a bugos NPC-kről és az olykor hasznavehetetlen minimapról is.

Grafikailag a New Vegas egy fikarcnyival sem lett szebb a Fallout 3-nál, ami azért már 2010-ben is elég nagy érvágást jelentett a játéknak. Csúnya, ez tény. Nem keresem benne a szépet, mert nincs. Viszont nem érdekel, mert a játékélmény képes annyit nyújtani, ami elfeledteti velem azt a technológiai káoszt, ami a New Vegas mögött húzódik. A szinkronhangok egyébként egész jók, a zenei aláfestés most is hangulatos és a hangeffektekkel is meg voltam elégedve, habár a nagy részét azoknak is csak örökölte a játék, nem igazán tud felmutatni újat ezen a téren sem. PC-n szerencsére megmaradt a modtámogatás, így az idegesítő hibák és félretervezett játékelemek most is könnyedén orvosolhatóak, a teljesen új játékot kitevő, rajongói munkákról pedig még csak ne is beszéljünk. A térkép hatalmas, rengeteg felfedezni valóval kecsegtet, magas az újrajátszási faktora és a játékidő is bőven kitolható 100 órára, vagy netán afölé. Csak hajlani kell a felfedezés felé.

Igen, a New Vegas teljes mértékben megéri a pénzét, de a Fallout 3-höz közel sem ér fel még az újdonságai ellenére sem. Egy bughalmaz, tele hibákkal, így aki hozzám hasonlóan még csak most tervezi a játék végigjátszását, az készüljön fel, esetleg vegyen magához némi nyugtatót, mert valószínűleg szükség lesz rá. És ne felejtsétek el élvezni a játékot!

Pro: 
+ Frakciók bevezetése
+ Többféle választási lehetőség
+ Bő fegyverarzenál
+ Nagyon tartalmas

Kontra: 
- Elképesztő mennyiségű bug
- Használhatatlan V.A.T.S
- Kiegyensúlyozatlan nehézség

Értékelés
9	Történet:  A sztori elég jó lábakon áll, bár kevésbé megfogó, mint a harmadik rész esetében, a sok választási lehetőség rendesen megfűszerezi a forgatókönyvet.
7	Játékmenet:  A tipikus Fallout játékmenet megmaradt a régiben, az újítások is nagyon örvendetesek, de az ezekkel párosuló bugok igencsak képesek elrontani a szórakozást hosszútávon, ami nem tesz jót a játék renoméjének.
8	Hangulat:  A Las Vegas-i hangulat tökéletesen átérződik az egész világból, nagyon hamar képes magába szippantani és egy pillanat múlva máris a Black Jack asztal mögött fogod találni magad.
9	Szavatosság:  Ha képesek vagyunk túltenni a hibáin, akkor hosszú órákra képes maga elé szegezni és egy biztos, az a 150-200 óra szórakozás garantált lesz.
7	Retro-faktor: Szerintem nem emelkedik a harmadik rész magasságába, így a kettő közül elég valószínűtlen, hogy bárki is a New Vegas-t hozná fel kiemelkedő példaként, de az elődjéhez hasonlóan ez is egy olyan remek játék, amit szívesen fogunk felemlegetni a későbbiekben.
Review score
8	Több, hasonlóan színvonalas, de gyengébb része lett a Fallout szériának a New Vegas, amit mindenféle negatívumától eltekintve nagyon ajánlott beszerezni minden szerepjáték fanatikusnak, aki szereti a poszt apokaliptikus témát.