Egy eddig meg nem járt háború...
Tudjátok mi fogalmazódott meg bennem már elég régóta? Vajon miért nem készítenek olyan shootereket, melynek alapja az első világháború? Persze a 2. világháború sokkal több érdekes helyszínnel és történéssel szolgál, ami hálás alapanyag lehet a fejlesztők számára, de ezt a témát már rongyosra használták. Pedig az elsőben is lenne potenciál, még ha nem is akkora, ami elbírna a hátán akár egy trilógiát. És úgy látszik ez a kérdés nem csak bennem merült fel, vagy a többi játékosban, hanem a Verdun készítői is rátaláltak erre a tátongó űrre. Settiben be is tömték, és nagyon úgy látszik, hogy elég nagy sikernek örvendezhet!
Amit elsősorban tisztáznunk kell azon olvasók számára, akiknek ismeretlen lenne ez a játék az az a tény, hogy a Verdun egy többjátékos módra kihegyezett FPS. Ergo nem találunk benne se kampány módot, és nincs lehetőségünk egyjátékos játékra sem, mint például a Battlefield 1942 esetében. Ha ezen sikerül túllépnünk és megbarátkoztunk a gondolattal, akkor irány a csatatér.
A játékmódokat illetően nincs túlzottan bő tartalommal ellátva a játék. Összesen 2 lehetőségünk van: Az egyik a Rifle Deatmatch, ami egy mezei mindenki-mindenki ellen játékmód. A játék letesz minket az egyik pálya kissé leszűkített verziójára, aztán mehet a csata, ahol értelemszerűen a legtöbb öléssel rendelkező játékos fog győzni. A Frontlines már egy összetettebb, csapat alapú játékmód. Ezek a csaták már eleve nagyobb térképeken zajlanak, ahol a fő cél az előrenyomulás és a kijelölt frontvonalak elfoglalása. Ez igazán változó: olykor meg kell rohamoznunk a következő lövészárkot, máskor, ha az ellenfél jobban teljesít, akkor nekünk kell visszavonulót fújnunk és védekező pozícióba állnunk. Olykor unalmasnak tűnő, de elég intenzív csaták kerekedhetnek ki belőle, főleg akkor, ha barátokkal játszunk együtt.
Ezt persze még lehet tovább bontani is. Habár 2 fél csap össze egymással, mindkét csapaton belül maximum 4 darab, 4 fős osztagokhoz csatlakozhatunk, vagy ha úgy tetszik, akár a saját alakulatunkat is létrehozhatjuk. Ezen belül mindenkinek megvan a saját szerepköre. Biztosíthatunk fedező tüzet géppuskásként, gránát specialistaként könnyebben rohamozhatunk, tüzérségi tisztként pedig parancsokat osztogatva irányíthatjuk osztagunkat, vagy kérhetünk légi támogatást. Az olybá híres mustárgáz támadás is a játék részét képzi, amely ellen könnyen védekezhetünk a bármikor felvehető gázmaszk segítségével, ami másrészt sokat hátráltat a tájékozódásban, de végül is megvéd a halálos gáztól, és ez a lényeg. A csaták végeztével a játék egy egészen részletes statisztikát készít, ami alapján osztagunk és mi magunk is tapasztalati pontokat kapunk. Ezek segítségével léphetünk szintet, amikért meg karrier pontokat kapunk. Kacifántos, ugye? Igen, elsőre nekem is az volt. De mire is jók ezek a karrier pontok? Aktuális fegyvereinket felszerelhetjük bajonettel vagy távcsővel, de akár új puskákat is kioldhatunk velük. Habár így leírva ez nem tűnik nagy kunsztnak, hamar rá kell jönnünk, hogy lesznek fegyverek, amelyek hamar a kedvenceinkké fognak válni. Révén a lassú újratöltésnek, a tárkapacitásnak és típusnak vagy elég, ha csak magát a célzást veszem alapul, ami elég nehézkes. Eleve nem nagy a látóhatár, és habár a lélegzetünk visszafojtásával ráközelíthetünk a célpontra, a sikeres találathoz nem csak tapasztalat, de szerencse is kell. Ezért sokszor tűnhet úgy, mint ha csak vaktába lövöldöznénk, de ez ne riasszon el senkit. Ami viszont elszomorító, az a közelharc használhatatlansága. Az egy dolog, hogy a tussal való ütlegelés súlytalannak érzik, de semmi haszna sincs, hiszen mire odaérkeznénk, hogy leüssük szerencsétlen ellenfelünket az tuti, hogy hasbalő minket.
Ami a megjelenítést illeti, a Unity Engine remekül muzsikál. Habár olykor akadnak framerate esések, ez egyáltalán nem zavaró. A fegyverek szépen le vannak modellezve, a karakterek is rendben vannak, ami viszont kicsit szúrta a szemem az a túlzott csillogás. Konkrétan még a fa felület is visszaveri a fényt, ami szerintem kifejezetten zavaró. A pályák elég sivárak és kopottak, de a hepehupás, bombák által vájt kráterek és szögesdrótok tarkította terep remekül áthozza a háború hangulatát. A katonák hangjai és a fegyverek ropogása egészen jól lettek reprodukálva. Nem is beszélve az olyan kis apróságokról, mint a tompa puffanás, amikor egy lövedék éppen mellettünk fúródik bele a földbe, vagy a közelgő bombázó repülőgép moraja. Ezek a kis apróságok keltik azt az érzést a játékosban, mint ha valóban a csata részese lenne. A csapatkiegyenlítő/büntető rendszer habár első blikkre jó ötletnek tűnhet, az igazság az, hogy hiába bünteti meg a fölényben lévő csapatot, a csata végkimenetelén sokat nem fog változtatni. Hiába kínálja fel a lehetőséget, hogy csatlakozz egy másik osztaghoz az egyenlő felállás érdekében, ha azt mindenki elutasítva. Volt viszont még valami, amihez nem tudtam hozzászokni: a távcső. Nagyon furcsán működik, ilyet én még sehol nem láttam ezelőtt. Konkrétan, ha nem vagyunk bezoomolva a távcső akkor is úgy működik, mint ha be lennénk zoomolva, ami annyiban jó, hogy könnyen át lehet pásztázni vele a terepet, de ha egy közelebb lévő ellenfelet kell lelőni, akkor inkább hátráltat, mintsem a segítségünkre lenne. És nekem nagyon zavaró is volt, egyszerűen nem tudtam hozzászokni. Jobb lenne, ha inkább a régi formulánál maradnának a fejlesztők.
Aki szereti a Red Orchestrát, annak biztos tetszeni fog a Verdun is, mert hasonló élményt nyújt, még ha korlátozott lehetőséget is biztosít hozzá képest. Hangulatos, könnyen beleéli magát az ember és újszerűen hat a többi, mai tucatlövölde mellett.
Pro:
+ Remek témaválasztás
+ Mindent tud, amit a hasonló típusú társai
+ Viszonylag hosszú, élvezetes csaták
+ Remek hangok és jól eltalált szinkron
Kontra:
- Zavaró távcső
- Használhatatlan közelharc
- Túl sok a fényvisszaverődés a fa felületeken
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: Minden úgy működik a játékban, ahogyan az a hasonló volumenű címeknél is, helyenként apróbb változtatásokkal. |
| 9 | Hangulat:
A pályák felépítése, a hangok és az egészet összefogó mechanika rendkívül jól visszaadja azt a háborús hangulatot, amelyben ezelőtt még nem volt részünk. |
| 8 | Grafika: Habár nem közelíti meg egy AAA kategóriájú játék ”kisugárzását”, összegségében mégis jól néz ki a játék, bár a túlzott csillogás szerintem ront az összképen. |
| 9.5 | Hangok: A fegyverek szépen szólnak, a katonák hangjai is remekül lettek összeválogatva. Minderre még rátesznek egy lapáttal az olyan apróságok, mint a mellettünk becsapódó lövedék tompa hangja, vagy a bombázó elsüvítése a fejünk felett. |
| 8 | Szavatosság: Ha hozzászokunk a gyakori elhalálozáshoz és át tudjuk élni a csapatos harc hangulatát, akkor hosszú órákig magába fog szippantani |
| Review score | |
| 8.6 | Egy remek háborús élményt kínál a Verdun, ami igazán kiemelkedő a maga kategóriájában, s legfőbb erénye az új témaválasztás. Remek multis lövölde, ami garantáltan hosszú szórakozást biztosít minden érdeklődő számára. |