Igen, jól látjátok, DYING
LIGT! Szerény kis csapatunk a nagy videojáték oldalakkal egy időben kapta meg
a Techland új zombis játékát, amire
mi igen csak büszkék vagyunk. Ez nekünk nagy szó, hiszen idő előtt írhatunk
erről a remek alkotásról. Én kicsit tartottam tőle egyébként, az igazat
megvallva annyira van elegem az élőhalottas játékokból, mint a Twilight idején a vámpírokból, de
felettébb kellemeset csalódtam. Engedjétek meg tehát, hogy egy kis bemutató
keretében elkalauzoljalak benneteket Harran
városába, mely tehát a Dying Light
zombi-túlélő-RPG játék színtere.
Fejlesztői történelem…
A játékot 2012-ben kezdték megalkotni, akkoriban a Dying Light a Dead Island folytatása lett volna. A készítők, és a kiadó, a Deep Silver sok dologban nem értettek
egyet. A Techland szeretett volna
egy komolyabb hangvételű, több RPG-s elemekkel rendelkező játékot teremteni. A
nézeteltérések miatt szakított egymással a két cég. A Dead Island megmaradt a Deep
Silver-nek, ahol most is dolgoznak már a második részen, a Techland viszont önállósodott. Ők
fejlesztik és majd adják ki a saját játékukat, tehát a Dying Light egy teljesen különb, független és új név.
Eredetileg 2014 májusában jelent volna meg, mint
tapasztalhattátok, a játék majdnem egy évet csúszik, mert stabilabb és szebb dolgot
akartak összehozni. Sajnos ennek az a következménye, hogy PlayStation 3 és Xbox 360-on
nem fogunk tudni a zombis játékkal játszani, csak PS4, Xbox One és PC-s platformokon.
A város, amit
elemésztett a vírus…
A rendelkezésünkre álló hatalmas terület, az maga a
fertőzött város, Harran. Ismeretlen
okokból elterjedt egy vírus, mely zombi szerű lényekkel varázsolta a
lakosságot, ezt nemes egyszerűséggel el is keresztelték Harran vírusnak. A Dying
Light igazán életszerű szférát teremt nekünk (már ha életszerű a zombi
apokalipszis). Mint más játékokban, itt is a Védelmi Minisztérium karanténba zárja a várost és egy segéd
csoport, a Global Relief Effort, amit
a későbbiekben nevezzünk csak GRE-nek,
folyamatosan segédcsomagokat dob le, melyben a különféle ellátmányok közül, az Antizin-nek nevezett szérum minden
kincset megér. Habár utóbbi nem ellenanyag, de gátolja a fertőződést erősödését
az emberi szervezetben. Ez annyit jelent, hogy akit megrágott egy zombi és
rendelkezésére áll az Antizin, az
maradhat nyugodtan ember, amíg ki nem fogy a szérumból. Kialakul a városban 2
szervezet, az egyszerűség kedvéért a jók és a rosszak. A jó fiúk nem szenvednek
az emberi empátia teljes hiányában, így, ha nem is szívjóságból, segítenek a
bajba esett lakosokon, hiszen mit ér az emberiség, ha a bajban nem támogatja
egymást. A rosszak kizárólag saját maguknak akarjak felhasználni az Antizin-t, nem segítenek, sőt, a zombik
mellett komoly fenyegetést jelentenek mindenki számára, hiszen a túlélést
érdekében bármire képesek.
Mi, Kyle Crane-et
alakítjuk a játékban, aki egy szupertitkos ninja pókember. Viccet félretéve, a GRE által megbízott ügynök szerepében
játszunk, akit a Harran incidens után
2 hónappal dobnak le a karanténba. Már javában fel van bolygatva az egykor jobb
napokat látott fejlődő város. Szerencsétlenségünkre rosszul landolunk, és
kapásból ránk találnak a banditák, akik kérdezés nélkül kinyírnának minket, ha
a zombik nem szakítják meg a folyamatot. Mivel az ugrás után elég nagyot
estünk, és még a gonosz emberek is összevertek, nem nagyon tudunk elmenekülni,
de a jó fiúk megérkeznek és megmentenek minket. Bár túléltük az incidenst,
mégis megfertőződtünk, így a bázison el is keresztelnek minket 31-esnek, azaz a
harmincegyes fertőzöttnek.
És kezdődik a kaland! Eredetileg Kadir Suleiman-t kell felkeresnünk, aki vélhetőleg rendelkezik egy
titkos fájllal, melyben a Harran vírus
ellenszerének az összetevői vannak. Ő viszont idő közben elvesztette a
testvérét, Hassan-t, amiért a GRE-t vádolja, szóval nem akarja odaadni
az információt. Mivel Crane fertőzött
és a felszerelésnek is híján van, kénytelen a jó fiúknak dolgozni, hiszen
szüksége van ellátásra és segítségre.
Ha zombikat akarnál
ölni, van egy rossz hírem…
A játék valami gyönyörű. Tényleg, nem tudok olyan dolgot
mondani a grafikát illetően, ami negatívan hatna. Csodálatos a környezet, remek
fények és árnyékok, élethű karakterek. A szereplők annyira ki van dolgozva,
főleg az átvezető videókban látható, hogy a mozgásuk annyira valóságosnak
tűnik, mintha tényleg igazi emberek játszanának egy filmben. DE, ami szembetűnőbb,
és ennél nagyobb bókot nem kaphat egy FPS játék, hogy VAN LÁBUNK! Nem tudom ki
hogy van vele, nekem az első dolgom egy belső nézetes alkotásban, hogy magam
alá nézek, lóg-e valami ki belőlem. A Dying
Light-ban igen! Lehet, hogy ez nem sokat dob a játékmenetén, de a magam
részéről szeretem, ha van alattam test.
Gyorsan kapunk egy kis tutorialt, melyben belekóstolhatunk
abba, ami elénk kerül a következő feszülten kellemes 50 órában. A rendszer
nagyon hasonlít a Dead Island-hez.
Ugyanúgy tudunk tárgyakat készíteni vacakból és szemétből, mint például
gyógycsomagokat vagy zajkeltő eszközöket. Karakterünk tapasztalati pontot kap
és szintet lép, habár ez már eltér az előbb említett zombis játéktól. Itt is 3
talent fa áll rendelkezésünkre, viszont az XP megoszlik a szerint, hogy melyik
játékstílust részesítjük előnyben. A küldetések során kapott tapasztalati
pontok a túlélő képességhez tartoznak, ha verekedünk, akkor a harci rendszerbe
kapunk elosztható skill-t. A harmadig ág (egyébként ez a középső a játékban),
nem más, mint az agilitás, ami szerintem a játék legélvezetesebb és
legkülönlegesebb dolgával kapcsolható össze.
Dying Light: Mirror’s
Edge, Assassin’s Creed és Dead Island…
Azzal kezdtem az egészet, hogy zombis játékunk teljesen
különbözik az eddig látottaktól, még sem írtam eddig semmi olyat, amit
élőhalottas alkotásokban nem találhatnánk meg. Szóval itt az ideje beszélni arról,
hogy a Dying Light miért is annyira
egyedülálló. A Techland a lehető
legéletszerűbben szimulálja egy zombi-apokalipszis környezetét. Ugye vannak a
rivális bandák, vannak akik segítenek, vannak akik vírus fenyegetése mellett
embereket ölnek a túlélésért, de a legjobb dolog szerintem, hogy egy ember,
jelen esetben mi, semmit nem érünk egy városnyi zombi ellen. Nincs az, hogy
kimegyünk az utcára és egy vascsővel agyonverünk mindenkit, felejtsétek el.
Menekülni kell, bujkálni kell. Na jó, nem mindig lehet kikerülni az erőszakot,
de alapvetőleg nincs kapacitásunk a zombikat irtani úgy, mint azt eddig
megszokhattunk.
Harran tele van
megmászható és átugorható elemekkel. A stílust, amivel ki tudjuk kerülni az
élőhalottakat és dinamikusan ugrálunk tetőről-tetőre a parkour nevet viseli. Ez
a futás-ugrás képességet a végtelenbe kombináló dolog már ismert, többek között
a való életből, de a játékok között is. A Dying
Light menekülő rendszerét tehát a leginkább a Mirror’s Edge.hez és az Assassin’s
Creed-hez tudom hasonlítani, csak ott nem voltak zombik. Szerintem ez a legélvezetesebb
rész, tényleg hangulatos a tetőkön ugrálni, miközben a zombik csorgó nyállal
vágyakoznak formás alfelünk után, remek kombináció. Viszont oda kell
figyelnünk, hogy energiánkat mikor is hogyan osztjuk be, ugyan is már maga a
futás staminát igényel, függetlenül attól, hogy hol vagyunk. Meg kell hát
gondolnunk, hogy mikor sprintelünk, mert kitudja, hogy a következő sarok mögött
milyen fenyegetés vár minket.
A játékban egyébként váltakoznak a ciklusok, így van nappal
és láss csodát, éjszaka. Nem úgy működik ez, mint egy GTA-ban, ahol 1 másodperc 1 játékbeli perc, hanem ahogy haladunk
előre az aktuális tartalommal, úgy változik a napszak. Éjszaka kezd nehezedni a
játék. A zombik nappal lomhák és gyengék, sötétben viszont erősebbek és a préda
után is képesek futni. Ráadásul többen vannak egy csoportban, szóval
felejtsétek el a harcot. De mindenre fel lehet készülni. Mivel sötétben nem
sokat látni, sőt, az időjárás is ront sokszor a dolgokon: esik az eső vagy
éppen köd van, különböző szenzorokat kell alkalmaznunk. Ilyen például az
éjjellátó, mellyel könnyen észrevehetjük az előttünk kóborló hordákat. Ha bajba
kerülünk, akkor se kell kétségbeesni, kis harcnak azért lehet helyet adni
olykor, de a figyelemelterelő eszközöknek is meg van a maga szerepük. A zombik
olyanok, mint a kis cicák, ami csillog is hangot ad ki, az érdekli őket.
A későbbiekben összetűzésbe keveredünk a banditákkal,
ellenük már a parkour képességünk nem sokat ér. A játékban vannak lőfegyverek
is, bár meg kell jegyeznem, hogy elsősorban közelharci tárgyakat fogunk
találni, de ha jönnek a gonoszak, akkor mehet a jól ismert lövöldözés.
Sötétség nélkül nincs
fény, ember nélkül nincs zombi…
Habár a játék nem early
acces, még sincs még lehetőségünk mindent kipróbálni: a több játékos mód
majd csak a megjelenéssel egy időben, azaz január
30-tól elérhető. Aggodalomra semmi ok, ez most egy rövid kis bemutató volt,
de a későbbiekben olvashatjátok majd a tesztet is a Dying Light-ról, amiben megpróbálok még többet írni a játékról. Ha
kedvet kaptatok egy kis zombi-apokalipszishez, akkor Steam-en már
előrendelhetitek magatoknak, bár még pár napot aludni kell rá. Viszont, hogy ne
csak betűket és képeket lássatok, készítettem nektek egy rövid kis videót (ígérem
a tesztnél hosszabbat csinálok), jó szórakozást:
--- Entomofob
---
Preview
|
|
A+
|
A Dying Light
igazán nagyszerűen keveri össze azokat a stíluselemeket, amelyekről álmodban
sem gondoltad volna, hogy működnének egy és ugyan azon játékban. Dinamikus,
akció dús és rengeteg kihívást tartogat. Merőben új élmény. Készültségi
szint: maximális!
|