Én mindig becsültem és becsülni is fogom azokat a
kiadókat, fejlesztőket, akik veszik a fáradtságot, és ha nem is teljes
egészében dolgozzák át a régi játékokat, az én gyerekkorom játékait, de kiadják
újra, így a különböző platformokon tudunk megint "szórakozni" a régi
kazettás vagy éppen játékgépi leletekkel. Nagyon örültem, mikor megkaptam
tesztelni a Double Dragon Trilogy-t.
Az 1987-es játékot a DotEmu tette
nekünk elérhetővé, puszi a srácoknak! Nagyon sajnálom, de a Fraps nem szerette a trilógiát, és nem
hogy videót, még print screen-t se csinált róla, pedig nagyon szívesen
bemutattam volna nektek egy rövid gameplay keretében. Szóval marad a cikk,
olvassátok véleményem tehát a Double
Dragon Trilogy-ról!
Double
Dragon...
Ez a játék első része. Semmi köze nincs a sárkányokhoz
egyik epizódnak sem, csak jól hangzik, viszont a dupla kifejezésnek már annál
inkább, ugyanis ez egy két személyes móka. Lehet persze egyedül is tolni, de
ketten még jobb, mert amikor felhúz a játék, akkor lehet egymást püfölni.
Mert ez lesz a vége. Nem tudom ki emlékszik a régi
dolgokra, de ezeknek a játékoknak egy nagyon fontos tulajdonságuk volt, hogy igazságtalanok
olykor, illetve legtöbbször. Sztori nincsen, vagyis én nem véltem felfedezni,
esetleg annyit, hogy a végén van egy megkötözött lány, akit meg kell menteni.
Persze ehhez mindenkit szét kell verni. Tudunk tehát ugrani, rúgni és ütni.
Legtöbbször az ugrás-rúgás kombót kell alkalmazni, mivel ez sokat sebez, és
levegőben nem tudnak minket elkapni. Sajnos azt kell mondtam, hogy az
ellenfeleink többször találnak el minket olyan pozíciókból, ahonnan mi nem
őket.
Az ugrás-rúgás viszont király, DE, nem mindig működik.
Legalábbis nekem ritkán adta be. Ilyenkor csak ugrottam, majd földre érkeztem
és kloffoltak, mint anya a húst. Annyira igazságtalan a játék, hogy sokszor
hárman állnak körbe, és mikor felkelnél, pont valaki megüt. Természetesen mi 1
ütésből kifekszünk, így gyorsan elfogy az élet. Meg a hajunk, mert kitépjük.
Sok ellenfélnek van fegyvere, ostor vagy baseball ütő,
amiket ha kiütünk a kezükből mi is felvehetjük. Ezek igen hasznosak, mert
erősebbek az alaptámadásnál és messzebbről tudunk velük ütni. A pálya végén
általában van egy boss, ami nem erősebb egy mezei rossz fiúnál, csak több élete
van. Jaj de bánom, hogy nem ment a Fraps,
a 4. pályán látnátok az igazságtalanság igazságtalanságát, ahol ugyanis a
falban csapdák voltak és véletlenszerűen aktiválódtak. Semmi jelzés nem volt,
hogy mikor melyik csapda fog megsebezni minket, szóval úgy kezdődött a játék
azon része, hogy a 4+1 életünkből 3-at itt elvesztettünk. A későbbiekben
finomodik a majd, de még mindig tartogat meglepetéseket.
Double Dragon
II...
Igazából nem sokban változott a játék. A grafika
minimálisan lett szebb, de a felépítés maradt ugyan az. Például egyes ládák és
emelvények ugyan ott vannak elhelyezve a pályán, mint az első részben, valamint
ugyanúgy a 1-es és a 2-es szint között lifttel kell lemenni, hogy folytathassuk
a kalandunkat.
A gonoszok új modelleket kaptak, már nem annyira
ocsmányak, mint korábban. Van szuperkombónk, ez az ugrás-rúgás, és ha nem
nyomunk irányt, akkor egy tornádó-ciklon rúgást idézünk elő, ami egyébként tök
haszontalan, mert ez csak akkor sebzi az ellenfeleinket, ha közel van, viszont
ilyen közelségben nagyon kevésszer lehet ezt elnyomni, mert mire ugornánk
leütnek.
Érdekes viszont az alap rúgás. Ugyanis, ha megnyomjuk
a gombot, az ellenkező irányba történik a cselekvés, tehát ha jobbra nézünk és
rúgunk, akkor balra emeli a lábát a karakterünk. Jó mi?
Double Dragon
3...
Itt már van történet, valami köveket kell megszerezni,
egy öregembernéniúrnak. Látszik, hogy a fejlesztők technológiát változtattak. A
modellek máshogy mozognak, nyújtottabbak, de a cselekvések is szaggatottabbak.
A zene is más hangzású. Itt már jól működnek a gombok, ugrás-rúgásnál mindig
ugrani és rúgni fogsz.
A pályák elején bemehetünk egy boltba, ahol különböző
cuccokat vehetünk magunknak zsetonért, de mivel jelenleg végtelen zseton áll
rendelkezésünkre, nem pedig egy gépbe kell pénzt bedobálnunk, így a sok
variáció közül 1 darab pluszt választhatunk: több élet, fegyver, ilyesmi. Míg
az előző 2 részben sok ellenfélnek volt baseball ütője, kése, ostora vagy éppen
lapátja, amit elvehettünk tőlük és használhattuk, itt már senkinek sincs
fegyvere, pontosabban később lesznek olyan ellenfelek, akik íjjal jönnek és azzal
ÜTNEK minket, de a lényeg, hogy nem lehet már tőlük elvenni, csak a játék
elején juthatunk hozzá. Viszont ha a földre kerülünk elveszítjük ezt a pluszt.
Az előbb említett földről felkelés és aztán kifekvés,
mert leütnek minket, itt a legintenzívebb. Ha háromnál többen vannak
körülöttünk és halálkörbe raknak kész, onnan már nehéz visszajönni.
Double Dragon
Trilogy…
Összességében elmondhatjuk, hogy igazi retro címmel
van dolgunk. Ugyan annyiban szórakoztató, mint idegtépő. Igazi klasszikus. Az
új kiadásban lehetőségünk van nehézséget állítani, ami azt szabályozza, hogy
mennyi élettel kezdjük a játékot, illetve van választható Arcade és Story mód is.
Mind a kettőben ugyan azokat a pályákat játsszuk végig, csak utóbbiban, ha
netalántán egészen véletlenül meghalnánk, később ki tudjuk választani a
szintet, ahonnan kezdeni szeretnénk. Persze csak akkor, ha már elértük.
A játékban van beépített több játékos rendszer. Nem
csak lokális formában, hanem globálisan is, szóval csinálhatunk szervert, vagy
valaki másnak a kalandozásához csatlakozhatunk. A Double Dragon Trilogy egyébként nem drága, jelenleg le is van
akciózva, szóval most egész olcsón hozzájuthattok, természetesen Steam-en! A
játék tartalmaz achivementeket is, így játékkártyák is elérhetőek. Jó
szórakozást és kevés idegeskedést kívánok!
--- Entomofob
---
Pro:
+ Jó ötlet a régi játékok újrakiadása
+ Semmi sem
lehetne ennél nosztalgikusabb
+ Király zene
+ Több játékos
móka, mely nincs lokál co-op-ra korlátozva
Kontra:
- Igazságtalan
- Rövid
- Igazságtalan
- Nincs
újrajátszási faktor
- Igazságtalan
Értékelés
|
|
6
|
Játékmenet:
Csak üss, rúgj és ugorj, valamint ezeket kombináld a végtelenségbe és imádkozz, hogy a karaktered meg is fogja csinálni. |
9
|
Hangulat:
Nagyon jó, igazi retro. Már csak egy Videoton tévé kéne, és minden klappolna. |
9
|
Grafika:
Én úgy gondolom, hogy az 1987-1990-es felhozatalhoz képest egy igazán szépre sikerült alkotás. |
8
|
Hangok:
Én mindig is bírtam ezeket a kevés bit-es hangokat. A zene nagyon élvezetes, talán lehetne több féle ütés meg nyögés hang. |
4
|
Szavatosság:
Ezeknek a játékoknak az biztosította a szavatosságát, hogy ha meghaltunk elölről kellett kezdenünk mindent. Mivel most van lehetőség a pályák betöltésére, így az első végigjátszás után az egyetlen motiváló ok maximum az lehet, hogy ne csak egyedül szenvedjük végig. |
Review
score
|
|
7.2
|
Jó szórakozás ez a Double Dragon Trilogy, de nem sokáig tud lekötni. A nosztalgia élményét alig több, mint 1 óráig tudja fent tartani, és ha neki ülnénk valamely barátunkkal végig vinni, mind a 3 epizódot, akkor is maximum 2 órát tudjuk élvezni. |