Annyi AAA cím jött ki így év vége felé, hogy az ember azt
sem tudja, hova kapja a fejét. Kalandozhatunk hosszú-hosszú órákon át a
szentségtelenül bugos Párizsban, ami annyira szaggat, hogy a forradalom helyett
az NPC-k a fejlesztők ellen lázadnak. Elefántháton járhatjuk be a csodaszép
Kyratot, vagy egy sárkányvészes fantasy világban harcolhatunk személyre szabott
karakterünkkel és annak élő és lélegző csapatával. Sorolhatnám még, egy szó
mint száz, sok nagy cím jött ki, és mind figyelemre méltó, ráadásul tartalomban
sem szűkölködnek. Épp ezért totálisan elterelődik a figyelem a kis címekről,
ami szomorú, de érthető. Megragadnám az alkalmat, és felszólítanám a hobbi
assassinokat, farba krájolókat, sárkányvadászokat, és mindenki mást, hogy vessenek
egy pillantást a hátsó sorokra is, ahol szintén nagyon jó címekkel
találkozhatunk. Olyanokkal, melyek első ránézésre mindent elérnek, csak azt
nem, hogy érdekeljenek. Így voltam én is a Particulars-el, mely a trailerek,
képek, de még az első pár perc után is totál hidegen hagyott. Aztán tovább
játszottam, és szégyelltem magam, hogy alábecsültem ezt az indie játékot.
Elemekkel dacolva
Van a játéknak sztorija, ami nagyon felemás érzést hagy maga
után, de ez nem annak köszönhető, hogy jó vagy rossz. A puszta léte az, ami vegyes
érzelmeket hagyott bennem. A játékmenethez ugyanis totál fölösleges és
érdektelen, de ha mégis elkezd figyelni az ember a történetre, akkor új
értelmet kap az, amit csinálunk. Komplexé válik a játék egésze azzal, hogy
megértjük a sztorit, de igazából semmit nem veszítünk azzal, ha nem figyelünk
rá. Ez egy ilyen fura dolog.
A történet szerint Alison egy fiatal fizikus palánta, aki
nagyobb örömét leli a fizikában és a tudományban az élet helyett. Birtokába jut
egy játék gépnek egy elhagyatott raktárban, melyet senki sem szeret, mert túl
nehéz, és a témája sem épp közkedvelt. Alisonnak tökéletes, ugyanis a játék
gyakorlatilag az ő életét szimbolizálja. Folyamatosan vívódik a múlt
fájdalmaival, rossz és jó emlékekkel, melyek folyamatosan pörögnek az agyában,
ahogy pályáról pályára halad. Minden feladat, minden pálya az ő életének egy
apró részlete, és ahogy mi megoldjuk a feladatokat, ő úgy dolgozza fel a
múltat. Nagyon érdekes koncepció.
Na de mit jelent ez a játékmenetben? Nem fogjuk Alisont
irányítani, csak a játékot, amit játszik. A Particularsban egy szub-atomi
részecske szerepét vesszük fel, és a részecskék kaotikus, mégis szigorú fizikai
törvényeken alapuló életét irányíthatjuk. „Főhősünk” egy kvark, egy elemi
részecske, a terep pedig az igen szűkösre hagyott üres tér, melyben a fizika
alap mozgástörvényeinek segítségével mozoghatunk. A gravitáció itt nem
érvényesül, szóval pattoghatunk és repkedhetünk kedvünkre. Aztán jönnek a
bonyodalmak.
Játék még soha nem vette ennyire komolyan a fizika
tudományát, így sokaknak elsőre nagyon csábító, másoknak elrettentő lehet. Én
magam is dobtam egy hátast, mikor megnyitottam a játék kvázi súgójaként
használatos részecske útmutatóját. Elképesztően sok fajta elem, pontos
megnevezésekkel, jelöléssel, képlettel és tulajdonságokkal. Az infó áradat, ami
arcul csapott valóban letaglózó volt elsőre, de szerencsére a játék emészthető
sebességgel adagolja nekünk ezeket. Kezdetben lesz egy-egy részecske, amit csak
be kell gyűjtenünk, majd lesz olyan amit vonzani vagy épp taszítani fogunk,
lesz ami kioltja a mi energiánkat, míg a többit erősíti, és ezek a reakciók
egyre csak sokasodnak. Egyre több féle elem jelenik meg, egyre több
tulajdonsággal, melyek nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, és nekünk
pontosan ezeket az összefüggéseket és különbségeket kell az előnyünkre
fordítanunk. A feladatok nem annyira bonyolultak: ne pusztulj el x másodpercig,
vidd az elemeket a megfelelő helyre, gyűjts össze ennyit meg ennyit, hozd létre
pár elem reakcióját, stb. Ez kezdetben jó móka, és viszonylag egyszerű, de
ahogy szaporodnak az elem típusok, úgy lesz bonyolultabb az egész.
Láncreakció
A játék nagyon szépen kiegyensúlyozza, hogy mikor kell fogni
a kezünket, és mikor nem. Ha megjelenik egy új elem, egy is adattáblán
láthatjuk az alapvető infókat: név, típus, negatív vagy pozitív hatások. Ha
kell, egy gombnyomással újra olvashatjuk a dolgokat, vagy az archívumban
részletesen is megismerkedhetünk az említett elemmel. Aztán a játék elenged
minket, és oldjuk meg a feladatot úgy, ahogy tudjuk. Ez pedig bezony nem
egyszerű. Sőt, egy idő után határozottan nehéz. De a nehézség oka külön
izgalmas téma, és épp ezért szomorú, ha valaki frusztráltságra hivatkozva
hagyja magára a játékot. Ez ugyanis csak azt mutatja, hogy az illető nem csak
hogy buta mint a föld, de nem is hajlandó az önfejlesztésre. A Particulars nem
csak az elemek folyamatos megismerését követeli meg tőlünk, de igényli a
türelmet, a megfontolt cselekvést, a tervezést, reflexeket, logikai
problémamegoldást, és csak utólag fizikai tudást. A játék nem egy iskolai
segédprogram, de akár annak is elmehetne, és nem a fizika miatt. A kihívások
melyek elé állít valóban bosszantóak, nehezek és néha kilátástalanok, de ha az
ember leül, és arra törekszik, hogy megtalálja a megoldást, akkor a győzelem
mámorító lesz. De csak egy ideig, ugyanis amint sikerrel járunk, jön a következő
feladat. Emlékeztek még a May’s Mysteriesre? Az is az önfejlesztésről szól,
ahogy ez a játék is.
Na de vajon csak magunkat fejlesztjük? A képességeinket? Mi
a helyzet Alisonnal, akinek minden pálya elején és végén hallhatjuk/láthatjuk
egy ismerőse megszólalását, vagy a saját gondolatait, napló szerűen. Egészen
kicsi korától kezdve kapunk infókat Alisonról, hogy mit gondoltak róla, és ő
mit gondolt a világról. Tipikus „fura lány”-t ismerhetünk meg, aki vonzódott a
fizikához és a tanuláshoz, és kevésbé érdekelték a hétköznapi, lányos dolgok.
Épp ez miatt abszolút tipikus helyzeteket ismerhetünk meg, mint a kiközösítés,
a kétes barátságok, a túl nagy elvárásokat felállító szülők vagy tanárok, majd
a tini korban ez egyre erősebb, amit már az élet pofonjai kísérnek. Alison
nagyon is közel áll a játékoshoz, ugyanis akár a padtársunk is lehetett volna a
suliban, vagy a lány, aki mellénk ül a buszon. Még akár magunkra is ismerhetünk
pár tulajdonságot illetően. Épp ezért aki követi Alison sztoriját, az lassan rájön,
hogy közben amit játszik, az a belső vívódásának, félelmeinek, vágyainak és
érzéseinek harca. Az elemek érzések, a reakciók következmények és események.
Mikor egy régi sérelem nem tisztul ki a szívünkből, úgy próbálhatjuk meg
részecskék ként elpusztítani. Alison története nem feltétlen lebilincselő, de a
játék és a közte létező párhuzam nagyon érdekes.
Grafikailag a Particulars kellemes, hiszen egy játékgép
képernyőjét bámuljuk. A részecskék sokfélék, színesek és akár még szépnek is
mondható a táncuk. Az átvezető jelenetek nagyon minimális animációt
tartalmaznak, a rajzok bár nem rosszak, de nem is épp látványosak. A
kezelőfelület egyszerű mint a faék, de ez az egyszerűség ebben az esetben
áldás, lévén a temérdek adatnak átláthatónak kell lennie, hogy hasznunkra
lehessen. Össz-egészében a játék nem képvisel egyedi stílust, de a látvány és
látványvilág teljesen élvezhető.
Hangok terén szerényebb a felhozatal, de ez a fajta
szerénység is az előnyére válik a Particularsnak. A kis csilingelések,
hangeffektek amik az elemek reakcióival járnak együtt kellemesek, épp csak
annyi van belőlük, ami megtörné a magányos csendet. A zenéről is ugyanez
mondható el, kellemes és jól megvan a háttérben, csak annyi a célja, hogy ne
totál csendben kelljen játszani. Akit magával ragad esetleg az Alison féle
sztori, annak akár hangulatos is lehet, mert a lassú, szelíd dallamok is apró
szimbólumai az elhangzottaknak.
Ítélet
A Particulars rettentő egyszerű alapokra épít, és első
ránézésre akár egy harmad osztályú telefonalkalmazás is lehetne. De az igazság
teljesen más, ugyanis a játék meglehetősen komplex, tele van nagyon kemény
kihívásokkal, és úgy épül fel, hogy a játékos ne lehetetlen szituációkkal
szembesüljön, hanem problémákkal, melyeket meg kell oldania, és ha minden jól
megy, akarni is fogja ezt. A Particulars sok olyan készséget és képességet
életre hív bennünk, melyre a mindennapokban, és egyéb dolgainkban is
szükségesek, így ideális eszköze az önfejlesztésnek. Aki pedig merengő
hangulatában találja magát, annak Alison szimbolikus érzelmi harca az elemekkel
és részecskékkel érdekes és hangulatos élményt nyújthat. Nagy hiba alábecsülni
ezt a játékot, mert tipikusan az a ritka példa, amikor a játék nyújt valamit,
de a valódi tartalmat nekünk kell hozzáadni. Ez pedig komolyabb feladat, mint
hinnénk. Ajánlom mindenkinek.
-Róka-
Pro:
+Érdekes alapkoncepció
+Kihívás
+Önfejlesztés
+Steam teljesítmények
Kontra:
-Nem mindenkinek szól
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: A Particulars nagyon egyszerű alapokra épít, amit a feladatokhoz járuló elemek sokféleségének segítségével bonyolít el lépésről lépésre. |
| 7.5 | Hangulat:
Jópofa a fizikával játszani, megvan az arcade-logikai játék hangulata, de van egy másik, sztori alapú hangulat is, ami annak jön át, aki figyel rá. |
| 7.5 | Grafika: A grafika szerény és csak a legfontosabb dolgokra hagyatkozik, ami éppen elegendő, és élvezhető, és nem utolsó sorban átlátható. |
| 7.5 | Hangok: Kevés hang és effekt csendül fel, de azok teljesen jók, és elegendőek is ahhoz, hogy megtörjék a magányos csendet. Ugyanez igaz a zenékre is. |
| 8.5 | Szavatosság: A játékban egész sok pálya található, és pár feladattal el fogunk szöszmötölni egy ideig, mire sikerül. Sok a tartalom, de kategóriáját tekintve ez még mindig egy arcade játék. Épp ezért ehhez viszonyítva hosszabb időre le tudja kötni az embert. |
| Review score | |
| 8.0 | A Particulars sokkal több, mint aminek látszik. Egy arcade logikai és ügyességi játék, de csupa olyan dolgot rejt, mely sokkal többre hivatott. Épp ezért nem szabad elmenni csak úgy mellette, mert megérdemli a figyelmet. |