Particulars - Teszt

Teszteltük az új, meglepően komplex indie játékot...

Annyi AAA cím jött ki így év vége felé, hogy az ember azt sem tudja, hova kapja a fejét. Kalandozhatunk hosszú-hosszú órákon át a szentségtelenül bugos Párizsban, ami annyira szaggat, hogy a forradalom helyett az NPC-k a fejlesztők ellen lázadnak. Elefántháton járhatjuk be a csodaszép Kyratot, vagy egy sárkányvészes fantasy világban harcolhatunk személyre szabott karakterünkkel és annak élő és lélegző csapatával. Sorolhatnám még, egy szó mint száz, sok nagy cím jött ki, és mind figyelemre méltó, ráadásul tartalomban sem szűkölködnek. Épp ezért totálisan elterelődik a figyelem a kis címekről, ami szomorú, de érthető. Megragadnám az alkalmat, és felszólítanám a hobbi assassinokat, farba krájolókat, sárkányvadászokat, és mindenki mást, hogy vessenek egy pillantást a hátsó sorokra is, ahol szintén nagyon jó címekkel találkozhatunk. Olyanokkal, melyek első ránézésre mindent elérnek, csak azt nem, hogy érdekeljenek. Így voltam én is a Particulars-el, mely a trailerek, képek, de még az első pár perc után is totál hidegen hagyott. Aztán tovább játszottam, és szégyelltem magam, hogy alábecsültem ezt az indie játékot.

Elemekkel dacolva

Van a játéknak sztorija, ami nagyon felemás érzést hagy maga után, de ez nem annak köszönhető, hogy jó vagy rossz. A puszta léte az, ami vegyes érzelmeket hagyott bennem. A játékmenethez ugyanis totál fölösleges és érdektelen, de ha mégis elkezd figyelni az ember a történetre, akkor új értelmet kap az, amit csinálunk. Komplexé válik a játék egésze azzal, hogy megértjük a sztorit, de igazából semmit nem veszítünk azzal, ha nem figyelünk rá. Ez egy ilyen fura dolog.

A történet szerint Alison egy fiatal fizikus palánta, aki nagyobb örömét leli a fizikában és a tudományban az élet helyett. Birtokába jut egy játék gépnek egy elhagyatott raktárban, melyet senki sem szeret, mert túl nehéz, és a témája sem épp közkedvelt. Alisonnak tökéletes, ugyanis a játék gyakorlatilag az ő életét szimbolizálja. Folyamatosan vívódik a múlt fájdalmaival, rossz és jó emlékekkel, melyek folyamatosan pörögnek az agyában, ahogy pályáról pályára halad. Minden feladat, minden pálya az ő életének egy apró részlete, és ahogy mi megoldjuk a feladatokat, ő úgy dolgozza fel a múltat. Nagyon érdekes koncepció.

Na de mit jelent ez a játékmenetben? Nem fogjuk Alisont irányítani, csak a játékot, amit játszik. A Particularsban egy szub-atomi részecske szerepét vesszük fel, és a részecskék kaotikus, mégis szigorú fizikai törvényeken alapuló életét irányíthatjuk. „Főhősünk” egy kvark, egy elemi részecske, a terep pedig az igen szűkösre hagyott üres tér, melyben a fizika alap mozgástörvényeinek segítségével mozoghatunk. A gravitáció itt nem érvényesül, szóval pattoghatunk és repkedhetünk kedvünkre. Aztán jönnek a bonyodalmak.

Játék még soha nem vette ennyire komolyan a fizika tudományát, így sokaknak elsőre nagyon csábító, másoknak elrettentő lehet. Én magam is dobtam egy hátast, mikor megnyitottam a játék kvázi súgójaként használatos részecske útmutatóját. Elképesztően sok fajta elem, pontos megnevezésekkel, jelöléssel, képlettel és tulajdonságokkal. Az infó áradat, ami arcul csapott valóban letaglózó volt elsőre, de szerencsére a játék emészthető sebességgel adagolja nekünk ezeket. Kezdetben lesz egy-egy részecske, amit csak be kell gyűjtenünk, majd lesz olyan amit vonzani vagy épp taszítani fogunk, lesz ami kioltja a mi energiánkat, míg a többit erősíti, és ezek a reakciók egyre csak sokasodnak. Egyre több féle elem jelenik meg, egyre több tulajdonsággal, melyek nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, és nekünk pontosan ezeket az összefüggéseket és különbségeket kell az előnyünkre fordítanunk. A feladatok nem annyira bonyolultak: ne pusztulj el x másodpercig, vidd az elemeket a megfelelő helyre, gyűjts össze ennyit meg ennyit, hozd létre pár elem reakcióját, stb. Ez kezdetben jó móka, és viszonylag egyszerű, de ahogy szaporodnak az elem típusok, úgy lesz bonyolultabb az egész.

Láncreakció

A játék nagyon szépen kiegyensúlyozza, hogy mikor kell fogni a kezünket, és mikor nem. Ha megjelenik egy új elem, egy is adattáblán láthatjuk az alapvető infókat: név, típus, negatív vagy pozitív hatások. Ha kell, egy gombnyomással újra olvashatjuk a dolgokat, vagy az archívumban részletesen is megismerkedhetünk az említett elemmel. Aztán a játék elenged minket, és oldjuk meg a feladatot úgy, ahogy tudjuk. Ez pedig bezony nem egyszerű. Sőt, egy idő után határozottan nehéz. De a nehézség oka külön izgalmas téma, és épp ezért szomorú, ha valaki frusztráltságra hivatkozva hagyja magára a játékot. Ez ugyanis csak azt mutatja, hogy az illető nem csak hogy buta mint a föld, de nem is hajlandó az önfejlesztésre. A Particulars nem csak az elemek folyamatos megismerését követeli meg tőlünk, de igényli a türelmet, a megfontolt cselekvést, a tervezést, reflexeket, logikai problémamegoldást, és csak utólag fizikai tudást. A játék nem egy iskolai segédprogram, de akár annak is elmehetne, és nem a fizika miatt. A kihívások melyek elé állít valóban bosszantóak, nehezek és néha kilátástalanok, de ha az ember leül, és arra törekszik, hogy megtalálja a megoldást, akkor a győzelem mámorító lesz. De csak egy ideig, ugyanis amint sikerrel járunk, jön a következő feladat. Emlékeztek még a May’s Mysteriesre? Az is az önfejlesztésről szól, ahogy ez a játék is.

Na de vajon csak magunkat fejlesztjük? A képességeinket? Mi a helyzet Alisonnal, akinek minden pálya elején és végén hallhatjuk/láthatjuk egy ismerőse megszólalását, vagy a saját gondolatait, napló szerűen. Egészen kicsi korától kezdve kapunk infókat Alisonról, hogy mit gondoltak róla, és ő mit gondolt a világról. Tipikus „fura lány”-t ismerhetünk meg, aki vonzódott a fizikához és a tanuláshoz, és kevésbé érdekelték a hétköznapi, lányos dolgok. Épp ez miatt abszolút tipikus helyzeteket ismerhetünk meg, mint a kiközösítés, a kétes barátságok, a túl nagy elvárásokat felállító szülők vagy tanárok, majd a tini korban ez egyre erősebb, amit már az élet pofonjai kísérnek. Alison nagyon is közel áll a játékoshoz, ugyanis akár a padtársunk is lehetett volna a suliban, vagy a lány, aki mellénk ül a buszon. Még akár magunkra is ismerhetünk pár tulajdonságot illetően. Épp ezért aki követi Alison sztoriját, az lassan rájön, hogy közben amit játszik, az a belső vívódásának, félelmeinek, vágyainak és érzéseinek harca. Az elemek érzések, a reakciók következmények és események. Mikor egy régi sérelem nem tisztul ki a szívünkből, úgy próbálhatjuk meg részecskék ként elpusztítani. Alison története nem feltétlen lebilincselő, de a játék és a közte létező párhuzam nagyon érdekes.

Grafikailag a Particulars kellemes, hiszen egy játékgép képernyőjét bámuljuk. A részecskék sokfélék, színesek és akár még szépnek is mondható a táncuk. Az átvezető jelenetek nagyon minimális animációt tartalmaznak, a rajzok bár nem rosszak, de nem is épp látványosak. A kezelőfelület egyszerű mint a faék, de ez az egyszerűség ebben az esetben áldás, lévén a temérdek adatnak átláthatónak kell lennie, hogy hasznunkra lehessen. Össz-egészében a játék nem képvisel egyedi stílust, de a látvány és látványvilág teljesen élvezhető.

Hangok terén szerényebb a felhozatal, de ez a fajta szerénység is az előnyére válik a Particularsnak. A kis csilingelések, hangeffektek amik az elemek reakcióival járnak együtt kellemesek, épp csak annyi van belőlük, ami megtörné a magányos csendet. A zenéről is ugyanez mondható el, kellemes és jól megvan a háttérben, csak annyi a célja, hogy ne totál csendben kelljen játszani. Akit magával ragad esetleg az Alison féle sztori, annak akár hangulatos is lehet, mert a lassú, szelíd dallamok is apró szimbólumai az elhangzottaknak.

Ítélet

A Particulars rettentő egyszerű alapokra épít, és első ránézésre akár egy harmad osztályú telefonalkalmazás is lehetne. De az igazság teljesen más, ugyanis a játék meglehetősen komplex, tele van nagyon kemény kihívásokkal, és úgy épül fel, hogy a játékos ne lehetetlen szituációkkal szembesüljön, hanem problémákkal, melyeket meg kell oldania, és ha minden jól megy, akarni is fogja ezt. A Particulars sok olyan készséget és képességet életre hív bennünk, melyre a mindennapokban, és egyéb dolgainkban is szükségesek, így ideális eszköze az önfejlesztésnek. Aki pedig merengő hangulatában találja magát, annak Alison szimbolikus érzelmi harca az elemekkel és részecskékkel érdekes és hangulatos élményt nyújthat. Nagy hiba alábecsülni ezt a játékot, mert tipikusan az a ritka példa, amikor a játék nyújt valamit, de a valódi tartalmat nekünk kell hozzáadni. Ez pedig komolyabb feladat, mint hinnénk. Ajánlom mindenkinek.

-Róka-

Pro:

+Érdekes alapkoncepció

+Kihívás

+Önfejlesztés

+Steam teljesítmények

Kontra:

-Nem mindenkinek szól

Értékelés
9.0	Játékmenet: A Particulars nagyon egyszerű alapokra épít, amit a feladatokhoz járuló elemek sokféleségének segítségével bonyolít el lépésről lépésre.
7.5	Hangulat:  Jópofa a fizikával játszani, megvan az arcade-logikai játék hangulata, de van egy másik, sztori alapú hangulat is, ami annak jön át, aki figyel rá.
7.5	Grafika:  A grafika szerény és csak a legfontosabb dolgokra hagyatkozik, ami éppen elegendő, és élvezhető, és nem utolsó sorban átlátható.
7.5	Hangok:  Kevés hang és effekt csendül fel, de azok teljesen jók, és elegendőek is ahhoz, hogy megtörjék a magányos csendet. Ugyanez igaz a zenékre is.
8.5	Szavatosság: A játékban egész sok pálya található, és pár feladattal el fogunk szöszmötölni egy ideig, mire sikerül. Sok a tartalom, de kategóriáját tekintve ez még mindig egy arcade játék. Épp ezért ehhez viszonyítva hosszabb időre le tudja kötni az embert.
Review score
8.0	A Particulars sokkal több, mint aminek látszik. Egy arcade logikai és ügyességi játék, de csupa olyan dolgot rejt, mely sokkal többre hivatott. Épp ezért nem szabad elmenni csak úgy mellette, mert megérdemli a figyelmet.