Jobb lett az elődjénél vagy ugyanaz más köntösben?
A Far Cry 3 nagy trópusi világa és remekül kitalált fő
gonosza egy jó nyílt világú akciójátékot eredményezett. A negyedik rész
bejelentésekor az első videók, információk alapján sokaknak az jött le, hogy ez
ugyanolyan lesz, mint a harmadik rész csak éppen más vidéken, más
karakterekkel. Vajon tényleg ez lett belőle vagy egy teljesen más, jobb játék?
Az előző rész játszása közben sokszor éreztem azt, hogy
karakterünk egyszerűen nem oda való. Őszintén szólva csak Vaas-ra emlékszem belőle. Nem láttam még videojátékban ennyire pszichopata, beteg másfelől vicces, „öröm
hallgatni” karaktert. Jason Brody egy unalmas főhős volt, ám ezen sikerült
változtatnia az Ubisoft-nak a negyedik részben. Ajay Ghale saját akaratából utazik
el a gyönyörűen szép hegyekkel taglalt Kryat-ba, mivel anyja utolsó kívánságát
szeretné teljesíteni, szétszórni a hamvait szülőhazájában. Csak e közben
találkozik a lila zakós, belőtt szőke hajú, koránt sem épelméjű Pagan Min-nel,
aki miatt belecsöppenünk egy civil háborúba. Ugyan nem annyira beteg állat mint
a harmadik rész fő ellensége, a dumáján jókat lehet derülni. Innentől kezdve
nyakig benne vagyunk a háborúba, legyen elég is ennyi a sztoriról.
Lényegében a játék mechanikája maradt ugyanaz, amit a
harmadik részben már megismertünk. Adott egy nyílt világ (jóval nagyobb, mint
az elődben), tele sok faluval, sok NPC-vel, sok fő-és mellékküldetéssel,
fejlődés rendszerrel, sok fegyverrel és még több állattal. Mivel lényegében egy
sandbox stílusú játékban vagyunk, ezért többféleképpen is megközelíthetjük és
hajthatjuk végre a küldetéseket. Az elején különösen ajánlott megfontolt módon
játszani, mivel lőszer hiányában el kell felejtenünk a Rambo stílust. Ki kell
használni a minket körülvevő környezetet, egy magasabb pontból kameránkkal bejelölve
az ellenséget nagymértékben megkönnyíti munkánkat a terepen, hiszen falon át
is követhetjük mozgásukat, így egyszerűbbé téve az megközelítésüket. Egy
bokorban üldögélve, míg közelebb nem ér az ellenséges katona könnyen
elrejtőzhetünk, majd a remek pillanatba csendben eltehetjük láb alól,
megkaparintva fegyverét és egy kis pénzt is. Másfelől tényleg érdemesebb a
csendesebb megközelítést választani, hiszen a bemegyek és szétlövök stílus
sokszor nem működik, az AI se perc alatt meg tud ölni, ha pluszba még erősítést
is hív, jó esély van rá, hogy a betöltő képernyőt fogjuk bámulni újra és újra.
Akcióink során nem csak a „Golden Path” lázadói segíthetnek
(Karma szintek növelésével több áll rendelkezésünkre), hanem az élővilág is. Az
állatok megnyúzása itt is visszaköszön, aminek egyik előnye (a kraftoláson
kívül), hogy csaliként is használhatóak. Eldobva egy hússzeletet megjelenik
valamilyen ragadozó, ami pikk-pakk rendet tesz a megtisztításra váró táborban, így
nekünk már csak a töltényeket, ládákat kell megszereznünk, a piszkos munkát
elintézték helyettünk. A bezárt állatok okozhatnak vicces jeleneteket, egy kiszabadult
elefántot nem állít meg senki és semmi sem, az autók pedig csak úgy repülnek
össze-vissza és ha véget ér a düh kitörése, nyugodtan elkezdi falatozni a
legközelebbi bokrot. A sas (vagy sólyom) pedig még veszélyesebb, más állatokat
simán felkapja és elrepül velük, az embereket pedig szívesen megtámadja, lelőni pedig nem a legkönnyebb feladat. A
különböző fejlesztésekért elég sok állatot kell megnyúznunk, legyen az medve,
rinocérosz vagy valamiféle vízi szörny, amiket a legjobb ha „tiszta” módszerrel
ölünk meg, mert a molotov koktél és gránát elrontja a prémük állapotát, még ha viccesen is néz ki egy szaladgáló égő rinocérosz.
Ebben a részben is találkozunk a rádiótornyokkal, amik
likvidálásával feltárulnak a különböző városok, különleges helyek. Az
Outpost-okat ismételten elfoglalhatjuk, amelyekkel kevesebb eséllyel futhatunk
össze ellenséges katonákkal, na meg még több mellékküldetéshez férhetünk hozzá.
Mivel annyiféle mellékküldetés van, nem fullad unalomba a játék. Míg egyik
pillanatban a Himalája havas hegyein próbálunk oxigén maszkokat találni
hóviharban, a másikban már Kyrat dimbes-dombos tájain száguldozunk
hegyen-völgyön, tűzön-vízen, árkon-bokron át az extrém gyors ATV-vel vagy buggy-val.
Versenyezhetünk időre, ritka állatokat vadászhatunk le (na
persze ez nagyon csúnya dolog) és a lista tovább folytatódik, ezeken kívül még
rengeteg ládát nyithatunk ki, helyeket fedezhetünk fel vagy akár téphetjük le a
150 propaganda posztert. Én az esetek nagy részében szeretem összegyűjteni a
dolgokat mielőtt a játék végére érek, de amikor itt megláttam az összegyűjthető
cuccokat a térképen, kihagyott a szívem. Ahhoz, hogy minden egyes kérdőjelet
meglátogassunk, a fentebb említett feladatokat végrehajtsuk rengeteg időt fel
kell áldoznunk a szabadidőnkből, hogy megkaparintsuk az összeset.
Ahogy az előző részekben már megszokhattuk, itt is egy egész
fegyverarzenál közül választhatjuk ki a stílusunkhoz megfelelő fegyvert, legyen
az a csendes gyilkoláshoz tökéletes íj, hangtompítós mesterlövész puska vagy
éppen az ellenkezője, az RPG vagy netalán a lángszóró. Fegyvereken kívül új
közlekedési eszközök is rendelkezésünkre állnak, az egyszemélyes gyrocopter-rel
a legélvezetesebb eljutni A-ból B-be, de a Wingsuit-tal is élvezetes a száguldozás
a dombok, hegyek felett.
Egy új kütyüt is kapott Ajay, a Grapling Hook-ot, amivel
könnyen tudunk a kősziklák tetejére jutni vagy barlangok sötét mélységeibe
ereszkedni. Persze ha kedvünk van ide-oda lenghetünk vele, mint Tarzan, de a
leglényegesebb dolog, hogy új utak és lehetőségek nyílnak meg előttünk
köszönhetően ennek a remek kis kütyünek.
Természetesen nem csak egy magunkba élvezhetjük Kyrat szép
tájait, hanem rendelkezésünkre áll a többjátékos és co-op mód is. A single
player-t is játszhatjuk online módban barátainkkal ám fontos megjegyezni, hogy
ha valami hiba miatt szétkapcsolnak az Ubisoft szerverei, akkor visszakerülünk
a főmenübe, legyünk akár egy küldetésben vagy tűzpárbajban. Ez akkor is igaz,
ha magunkba játszunk szóval ajánlatos offline-ban kezdeni az egyjátékos módot,
ne érjenek váratlan meglepetések.
Az előbb említett többjátékos mód a Battles of Kyrat névre hallgat,
amelyben a Golden Path katonái a Rakshasa harcosok ellen küzdenek, akik képesek
vadállatokat idézni és akár láthatatlanná is válhatnak, ha úgy van kedvük. Az
ötlet egész jónak hangzik, viszont kimerül az „Outpost”-ok védelmében,
bombahatástalanításban, területfoglalásban. Biztosan nem ez fog eszünkbe jutni a jövőben a Far Cry 4-ről, de akik a többjátékos módot preferálják, azokat biztos
leköti hosszú órákra.
Azt mondhatom el a Far Cry 4-ről, hogy élveztem. Nagyon is. Félig igaz az az állítás, hogy ugyanazt a játékot kapjuk, mint az előző rész esetében, de mégis annyival több tartalommal és felfedezni valóval töltötték meg, hogy egy teljes értékű játéknak felel meg, sőt talán még kettőnek is. Bámulatos tájak, remek fő gonosz, aki ugyan nem olyan karakteres és sokkoló, mint Vaas, de így is egy üde színfolt a sok szürke főellenség között. Kyrat világa küldetésről küldetésre egyre jobban magába szív és nem ereszt. Mindig tud újat mutatni, unalomnak semmi helye.
Pros.:
+ bődületes mennyiségű mellékküldetés és gyűjtögetni való
+ Kyrat egyszerűen gyönyörű
+ remek grafika
+ karakteres karakterek
+ okos AI, mindig próbál sarokba szorítani
Cons.:
- pár apróbb hiba néha felüti a fejét
- néha úgy éreztem túl sok is a begyűjtésre váró dolog
| Értékelés | |
| 8 | Játékmenet: Ízlésünk szerint teljesíthetjük a küldetéseket, végiglopakodva vagy hangosan és véresen, mint a Rambo. |
| 9 | Hangulat:
Kyrat magába szív és nem ereszt. |
| 9 | Grafika: Nem találok kifogásolhatót benne, remekül néz ki, mindent kidolgoztak a fejlesztők. |
| 8.5 | Hangok: Remek hangok, de elhallgattam volna még pár plusz nótát. |
| 9 | Szavatosság: Hatalmas világ tele sok-sok küldetéssel és gyűjtögetni valóval. |
| Review score | |
| 8.7 | Véleményem szerint ez lett a széria legprofibb, legjobb része köszönhetően a rengeteg tartalomnak és a remekül létrehozott nyílt világnak. |