TinyKeep - Teszt

Teszteltük az új indie dungeon-crawlert...
Ránk fér néha napján egy-egy jó indie játék, szó se róla. A TinyKeep érdekes élmény volt, nem csak szórakozás szempontjából, de tanulságos is volt. Ugye sokat beszéltem már arról, hogy mitől lesz egy indie játék sok esetben jobb, mint egy rommá hypeolt AAA cím. De arról is beszélgettünk már, hogy bizonyos indie játékok csak egy pillanatig élvezhetik a siker ízét, majd eltűnnek. Voltam olyan balga, hogy azt hittem, játszottam már annyi játékkal, hogy elsőre megjósoljam, hogy az adott játék miképpen fog járni. És nagyot tévedtem, mert én sem tudom megítélni rendesen, és igazából nem is lehet. Ne ítéljünk meg egy könyvet a borítójáról. Valahogy így kell nekiülni a TinyKeepnek is.

A nagy szökés

A TinyKeep egy dungeon crawler, ami azt jelenti, hogy nevesített, vagy épp név nélküli hősünkkel a gép által generált kazamatákban és erődökben kell föl s alá szaladgálni, megölni ami elénk kerül, és bezsebelni mindent, ami mozdítható. Az ilyen játékokat általában a felfedezés, és a jutalom ígérete éltet, és általában jól is működik ez a recept. A TinyKeepben nem egy felfedező, vagy izgalmakat hajszoló harcos vagyunk, csak egy ismeretlen szerencsétlen, aki a tömlöcök legmélyén sínylődik. A karakterünk elkészítése elég korlátolt, van pár arc és haj, nem és bőrszín, meg egy kis ruha alakítás, habár a koszos, szakadt rabruhán nincs mit szépíteni. Nevet is adhatunk karakterünknek, habár ez sem fog sokat számítani.

 

Felébredünk a tömlöcünkben, és találunk magunk mellett egy levelet, ami egykori rabtársunktól, Maggietől van. A levélben leírja, hogy sikerült elmenekülnie, és nem akart minket felébreszteni, de ha mi is ki szeretnénk jutni, csak kövessük az elszórt jegyzeteit. Kedves, nem? Na felocsúdva a szabadulás lehetőségén, máris elindulunk, hogy keressünk valami fegyvert, és megtaláljuk a felszínre vezető utat. Ez viszont nem lesz túl egyszerű, és hősünknek csak egyetlen esélye van.

A TinyKeepben nincs konkrét sztoriszál, vagy cselekmény, a cél semmi más, csak a szabadulás. A tömlöcben fel s alá járkálnak a katonák és a rabőrök, akik azonnal torkunknak ugranak, ha meglátnak. Ezen felül a szűk folyosókon csapdák is találhatóak, amik szerencsére nem csak ránk veszélyesek, de az ügyetlen őrök is könnyedén belesétálhatnak. Kezdetben nincs semmink, csak szakadt kis ruhánk, valamint a bátorságunk, ami igazából elegendő is lehet annak, aki elég bátor, de mi egyelőre maradjunk a bevált módszernél. Keressünk egy kardot és egy pajzsot, majd vágjunk neki a szabadság felé vezető útnak. Az első pályán meg is szerezzük kezdő felszerelésünket, de lepacsizunk az őrökkel is egy-két pofon erejéig. Ha megsérülünk, a pályán találhatunk kaját, vagy gyógyitalt, továbbá a leölt ellenfelekből pénzt zsebelhetünk be, de ugyanilyen javakra bukkanhatunk a kamrákban eldugott ládákban is.

Jogosan gondolhatnánk, hogy egy menekülő rabnak aligha számít most a pénz, ez viszont nem igaz, mert minden pálya végén egy kehelybe kell szórnunk összeszedett pénzünket, hogy a következő pályára vezető út megnyíljon. Amíg nem rendelkezünk a továbbhaladáshoz szükséges tőkével, addig rá leszünk kényszerítve, hogy visszaforduljunk, és összekaparjuk azt a pár tallért. Ez igazából nem annyira nehéz feladat, mert buta ellenfelekből van egy rakás. Még úgy is ki tudjuk iktatni ellenfeleinket, hogy hozzájuk sem érünk, csak bele kell vezetnünk őket a csapdákba, a többit pedig elintézi nekünk a környezet. Ha az automatikusan aktiválódó csapdák nem használhatóak, felboríthatjuk a fáklyatartókat és a tüzeket, hogy azok lángra lobbantsák a bele gyaloglókat. Ugyanez működik a meglazult kövekkel is a falakon, amikhez hozzáérve ledönthetjük a fal egy kis szegletét. Több lehetőségünk is lesz érvényesülni, ráadásul a teljesen véletlenszerűen generált pályák minden újrajátszással ismeretlen, ezáltal izgalmas játékot biztosítanak.

Kiút

Ahogy haladunk a pályákon, úgy durvulnak az ellenfelek, és bonyolodnak az útvonalak. Egy idő után a kapukhoz kulcsot kell találnunk, ami szívósabb ellenfeleknél található. Ezek legyőzése sokkal nehezebb, főleg mert elég jó az állóképességük, és a pofonokat is előszeretettel osztogatják. Később tovább nehezedik a dolog, mert több kulcsra is szükség lesz, ráadásul különböző színekben. A kulcs vadászat még egész jó móka, aztán belebotlunk egy átkot kiszabadító oltárba, melynek köszönhetően elöntik a pályát az élőhalottak. Sokan is vannak, erősek is, mi nekünk pedig csak a kardunk és a pajzsunk van. Ja és mondtam már, hogy nem lehet se menteni, se újraéledni? Bezony, a TinyKeepben a létrehozott karakterünk csak egy esélyt kap a kijutásra. Ha meghal, a játék kilép, és mindent kezdhetünk elölről. Ez a casual játékosoknak nagyon frusztráló lehet, de mivel a TinyKeep eleve nem egy hűde tartalmas és hosszú játék, ezért ez a permanens halál kitolja a végigjátszás idejét. Én már a nyolcadik hősömet fogyasztottam, mire sikerült eljutnom az utolsó pályáig. És a szépség az egészben, hogy minden újrakezdéssel egy teljesen újra generált ösvény fogad, tehát nem ugyanazokat a pályákat kell újra és újra végigpörgetni.

 

A pályákon nem leszünk teljesen egyedül, ugyanis találunk elszórva hozzánk hasonlóan rabságban sínylődő nyomorultakat, akiket szabadon eresztve értékes társakra tehetünk szert. Ezek a srácok addig követnek minket, míg el nem esnek egy csatában, és sajnos ez elő fog fordulni, mivel nem túl erősek. Élő pajzsnak viszont tökéletesek, ugyanis a nagyobb, szívósabb ellenfeleket remekül lefoglalják, míg mi hátulról agyonütjük őket. Ha persze ügyesek vagyunk, és kijuttatjuk az összekapart társakat, az dicsőség. Van még egy segítségünk, ugyanis az összekapargatott pénzünket beáldozhatjuk a pályákon elszórt oltárokba, hogy plusz képességeket adjanak. Ha kihasználjuk ezeket a buffokat, egész sok időt eltölthetünk egy pályán csak a pénz összekapargatásával, majd a képességek kihasználásával.

Grafikailag a TinyKeep felemás. A modellek baltával vannak faragva, elég csúnyán néznek ki, ez igaz a mi hősünkre, és az ellenfelekre is. A környezet már korrektebbül néz ki, bár nem sok változatosság van a folyosók között. Ha nem lenne a térkép, akkor könnyen eltévedtem volna számtalan alkalommal. Viszont vannak fényeffektek, amik szépen bevilágítják a környezetet, és van fizikai motor is a játék alatt, aminek hatására a halott ellenfelek rongybabaként sodorják magukkal a tereptárgyakat. Részleteiben vizsgálva a TinyKeep csúnya, de az összkép mégis élvezhető. Furcsa.

Hangok terén egész kellemes csalódás a TinyKeep. Maggie szinkronja azt leszámítva, hogy elviselhetetlenül akcentusos, egészen jó és élvezhető, jó átvezetés az események között. A zörejek, hangeffektek rendben vannak, a zenék viszont különösen jók lettek. Több szám is felcsendül, ami önmagában is hallgatható és élvezhető, ráadásul remek hangulat források is. Kezdetben a veszélyes, sunnyogó hangulathoz tökéletes a lassú, vészjósló dallam, később pedig mikor már belejöttünk a harcba, hősiesebb és pörgősebb számok csendülnek fel.

Ítélet

A TinyKeep egy nagyon korrekt indie játék, ami egész élvezhető mennyiségű tartalommal rendelkezik, viszont elég nehéz a permanens halál miatt, így folyamatosan ismételhető, mégsem válik unalmassá. Nagyon jó kikapcsolódást nyújt, izgalmas és jópofa, és a minősége sem rossz. Aki kedvet kapott egy kis indie kaszaboláshoz, annak ajánlom kipróbálásra.

-Róka-

Pro:
+Hangulatos
+Újrajátszható
+Jó zenék
+Steam teljesítmények

Kontra:
-Casual játékosoknak frusztráló lehet
-Felemás grafika

Értékelés
8.5	Játékmenet: A TinyKeepben szaladgálunk és kaszabolunk, közben pedig próbálunk túlélni, több pályán keresztül. Ha meghalunk, ennyi volt. Nehéz és szórakoztató, ideális szórakozás.
8.0	Hangulat:  A dungeon crawling eleve izgalmas és a felfedezés is érdekes, a szökésünk a végleges halál miatt elég kétségbeesett és veszélyes, amihez jó zenék és hangok párosulnak.
7.0	Grafika:  Elég felemás a látvány, a legtöbb modell nagyon kidolgozatlan, a környezet nem rossz, az effektek miatt viszont élvezhető az összhatás. Furcsa ez a kettősség, de a végeredmény pozitív.
8.5	Hangok:  A hangeffektek jó minőségűek, az a kevés szinkron is élvezhető, a zenék viszont meglepően jók.
8.0	Szavatosság: Egyszer végigvinni sem épp könnyű, sokszor meghalunk, de újra fogjuk kezdeni, ez pedig már így is jó pár óra lehet. Simán újrajátszható, tehát indie játékhoz képest a szavatosság teljesen korrekt.
Review score
8.0	A TinyKeep egy nagyon jó tagja az indie felhozatalnak, mert azt adja, amire szükségünk van: szórakoztató, izgalmas, ismételhető. Nagy hibát nem találni benne, max olyat ami lehetne jobb is. Ajánlom kipróbálásra mindenkinek.