Heroes & Generals - Early Access
Észrevettétek, hogy a Steamen milyen őrületes sebességgel
záporoznak az újabb és újabb free-to-play játékok? Egymást követik a ZS
kategóriás MMO-k és lövöldék, a legtöbbjük érdemes a figyelemre, de csak kevés
éri el, hogy stabil rajongótábor épüljön ki. Mindenesetre virágzik a free to
play piac, és nekem személy szerint kellemetlen a bőség zavara, de igyekszem
mindent kipróbálni. Így futottam bele a Heroes and Generalsba is, ami első
ránézésre egy középszerű multi fps, méghozzá második világháborús, ami egy
részről jó is, meg rossz is. Jó, mert már régóta a modern hadviselés uralja a
háborús játékokat, és sokszor visszasírom a régi Call of Dutykat és
Battlefieldeket, viszont rossz is olyan szempontból, hogy ebben a témában
aligha lehet egyedit és újat alkotni. Megsúgom, a Heroes and Generals semmi
újat nem fog nyújtani a műfajban. Ám mégis megérdemli a figyelmet. Miért? Máris
elmagyarázom.
Harcra fel
A játék telepítése után létrehozzuk az ingame profilunkat,
és a játék első pillanatában rákényszerülünk, hogy válasszuk ki a számunkra
szimpatikus nagyhatalmat, melynek zászlaja alatt vonulunk csatába. Jelenleg az
USA és Németország választható, az oldal kiválasztásakor pedig azt is látjuk,
hogy épp mely történelmi hadjáratban fogunk részt venni. Ezek nem feltétlen
illeszkednek a történelemkönyvekben leírtakhoz, de a lényeg nem is ez. Amint
kiválasztottuk, hogy angolul vagy németül brekegünk, megcsodálhatjuk
karakterünket, akinek csak a nevét változtathatjuk meg, a fizimiskáját viszont
nem. Kapunk egy alap felszerelést, ami kimerül egy puskában és gránátokban,
majd a játék felajánlja, hogy ugorjunk a mély vízbe, akár tutorial nélkül is.
Persze érdemes a kiképzéssel kezdeni, de ha valaki eme cikk hatására kezdene
bele a játékba, akkor én ajánlom, hogy nyugodtan kattintsatok az éles
bevetésre.
A játékban jelenleg három játékmód található, a Skirmish, az
Assault és az Interdiction. A Skirmish kimerül a jó öreg csapatalapú
öldöklésben, ami vagy időre megy, vagy egy bizonyos mennyiségű ölést kell
begyűjtenünk bajtársainkkal. Az Assault szintén egy klasszikus játékmód, a
területfoglalgatós móka, mikor a pályán elszórt stratégiai pontokat kell
megszereznünk, majd minél tovább az irányításunk alatt tartani, hogy gyűjtsük a
pontokat. Viszont az Interdiction játékmód adja a Heroes and Generals
szíve-lelkét. Ebben a játékmódban a választott országtól függően leszünk védők
vagy támadók, és előre meghatározott sorrendben lepakolt stratégiai pontokat
kell egymás után megszereznünk, vagy épp megvédenünk a támadóktól. Ha miénk az
első pont, jöhet a következő, majd a következő, végül az ellenség bázisa. A
frontvonal mögé lopózni pont foglalás érdekében felesleges, ugyanis csak sorban
lehet elfoglalni a pontokat. A folyamatos harc közben mindkét csapat pontokat
szerez, így az állóháború kialakulása esetén is van esélyünk győzelemre vezetni
a csapatunkat.
A győzelem ára pedig nem a magányos harc, és nem is az
eszetlen száguldozás a járművekben, hanem a jól megszervezett és összehangolt
csapatjáték. A jelenleg elérhető pályák igen nagyok, első ránézésre talán túl
nagyok is ennyi ember számára, de ha már benne vagyunk a csata sűrűjében, hálát
fogunk adni a fejlesztőknek, hogy ekkora csatateret adtak nekünk. Frontális
támadás esetén akár a főutakon is masírozhatunk, sokat nem számít, viszont az
ellenséges vonalak mögül intézett támadások, vagy a járműharcok érdekében ki
kell használnunk a pálya minden méterét, beleértve a fedezékeket, magaslati
pontokat, és a stratégiai pontokat is. Mikor bedob minket a játék,
megszemlélhetjük a térképet, és be is zoomolhatunk azokra a pontokra, amit már
elfoglaltunk. Így könnyedén lekövethetjük, hogy csapatunk jelenleg merre halad,
hogy áll az adott pont védelme, és előretervezhetünk, hogy érkezésünk után
mivel segítsük a győzelmünket.
Az adott pontra érkezünk után van pár másodperc, amikor
mozoghatunk, de nem tud senki megsebezni, ezzel is kiszűrik a játékból a spawn
killereket, örök hála a fejlesztőknek ezért. Ha fizikailag is megjelentünk a
csatatéren, három dolgot tehetünk: követjük a többieket a csata hevébe,
elsettenkedünk a front mögé, vagy járműbe pattanunk. Utóbbi evidensnek tűnhet a
frontális támadásokhoz, de igazából itt a járműveknek több szerepe van, mint
ahogy azt hinnénk. Nem csak velük nyerni, de ha jól kihasználjuk az általuk
adott lehetőségeket, akkor könnyedén megfordíthatjuk egy csata menetét.
Gondolok ezzel egy tank bevetésére, vagy csapatszállító kocsi vezetésére, de
van másik véglet is, mikor ráugrunk egy bringára, és eltekerünk a susnyásban.
Igen, van bicaj, és most kinevethettek, de szerintem nincs ennél királyabb
jármű. Gyors, kicsi, szinte hangtalan, diszkréten eltekerhetünk a kertek alatt,
és még meneküléshez is ideális, révén elég jól lehet vele manőverezni, nem úgy,
mint egy harckocsival, amit az első percben kilőnek egy rakétával. Van ezen
felül a játékban még motor, és persze repülőgép is, aminek a vezetése meglepően
könnyed, megfelelő kihasználása a csatában viszont annál nehezebb. A földi
egységek bombázása körülményes, a levegőben kialakuló pulykavadászat
időigényes, a légvédelmi ütegek pedig gyorsan földre kényszeríthetnek minket.
Érdemrend
A meccsek végén kapunk jutalmat, de ami a legfontosabb, hogy
az általunk választott ország is kap pontot a győzelmünkért. A rendszer
ötletes, és sok lehetőséget rejt, ugyanis bizonyos időközönként cserélődnek a
bevetések, és a játékosok teljesítménye szerint fog eldőlni, hogy az adott
hadjáratot melyik ország fogja megnyerni. A győztesek nem csak hogy az Európa
térképen fognak virítani, de a játékban is kapnak jutalmakat a győzelemért. Ez
nagyon jó dolog, bár sajnos mivel eddig Németország volt sikeresebb, ezért a
legtöbb játékos oda akar menni, míg szegény USA csak kínlódik. A játék ezen
részére ráfér egy kis balansz, de semmi pánik, ugyanis a jövőben előkerül még
pár ország, akiket támogathatunk a háborúban, ez pedig több bevetést is jelent
egy időben.
Ha a játékmenetet kellene tovább jellemeznem, azt mondanám,
hogy a Heroes and Generals egy újragondolt Battlefield 1942. Technikailag és
hangulatilag is hasonlítanak, csak ezúttal van pár extra dolog, amivel mégis
több lesz a már jól ismert háború. Ilyen a taktikai térkép használata, a
csapatjátékhoz alkotott stratégiai rendszer, és napjainkban már nem létezhet
játék rank és mikrotranzakció nélkül. A karakterünk folyamatosan kapja a
tapasztalati pontot és a pénzt, idővel rankot is lépünk, a pénzből pedig új
fegyvereket és fegyver fejlesztéseket vásárolhatunk. A mikrotranzakció
segítségével folyamatosan támogathatjuk a fejlesztőket, hogy tovább toldozzák-foldozzák
a játékot, és így hamar hozzájuthatunk a magas szintű fegyverekhez és
fejlesztésekhez. Ez mind szép és jó, de sajnos ez miatt a játék pay to winné
válik. Aki nem szeretne költeni a játékra, de aktívan játszik, nem fog tudni
sok mindent tenni egy olyan játékos ellen, akinek elég mély a zsebe, és már az
első rankon feltankolt mindenből, hogy abszolút dominálja az ellenfeleit. Azzal
nincs baj, hogy a fizető játékosok több mindent kapnak, de egy nagyon kicsit
balansz igazán kijárna a hűséges ingyenélőknek is, hogy ha már játszanak,
legalább a játékélményükön ne essen csorba.
Grafikailag a Heroes and Generals felemás, de ennek egyik
oka, hogy a világháborús műfajban sok szépség nem is igen lehetne. Mit várunk
egy észak-európai mocsaras erdőtől? Szürke, ködös, semmitmondó, a falvak
romokban, a tankcsapdák elrozsdáltak… ez nem az a műfajban, amiben szépséget
találhat az ember, de látványos attól még igenis lehet. Egy századnyi rohamozó
gyalogos, egy rakat dübörgő tank, záporozó golyók, robbanások, az égben
száguldozó repülők… ezek nem csak látványt, de igen erős hangulatot is
szolgáltatnak, és ezen a téren jól teljesít a játék. Van persze egy-két meccs,
ahol a játékosok fejetlenül rohangálnak, és nincs értelme semminek, amit
csinálnak, így nem sok izgalomban lesz részünk, de más meccsekben valóban
megismerhetjük, miért mondják azt, hogy a háború a pokol. És igazából ennyit
várunk el egy háborús játéktól, semmi többet.
Előítélet
A Heroes and Generals egy ígéretes multiplayer fps, aminek a
műfaja már unalomig ismert, de mégis tud olyan élményt nyújtani, hogy érdemes
legyen vele játszani. Most még az Early Access állapotban eléggé bugos a játék,
főleg grafikai hibákba szaladhatunk bele, továbbá technikai
kiegyensúlyozatlanságok adhatnak okot értetlenkedésre, de mindettől eltekintve
a játék élvezetes, főleg ha van egy maréknyi haverunk, akikkel csapatba
verődhetünk. Egyedül is érdemes belevágni, tapasztalataim szerint a legtöbb
játékos kellő komolysággal áll a játékhoz, és hajlanak a csapat munkára, ami
kell is ehhez a játékhoz. Aki szereti a műfajt, és épp egy kis háborúzásra
vágyik, az próbálja ki a játékot. Ebben az állapotában sem rossz, a jövő pedig
egész kellemes dolgokat tartogat a Heroes and Generals számára.
-Róka-
| Preview | |
| A |
Mostani állapotában a játék kellemes, de még ráfér a csinosítgatás és a kiegyensúlyozás. Érdemes figyelemmel követni a játék fejlesztését, elvégre ez még csak Early Access, és ha tovább fejlődik, akkor a Heroes and Generals egy nagyon jó háborús multiplayer fps lehet.
|
