Tente, baba, tente, itt van már az este...
Az Among the Sleep közben folyton azon járt az eszem, vajon eltorzulhat-e így egy kisgyerek álma. Emlékszem, óvodás koromban egy visszatérő rémkép gyötört éjszakánként, amikor is egy sötét utcán figyeltem egy távolodó autót. A jármű megállt, majd a hátsó ülésről egy cilinderes koponya meredt rám. Bár ez gyermetegen hangozhat, akkor bizony nem egyszer ébredtem verejtékben úszva. Az Among the Sleep kétéves hősének szintén tudatalattijának rémségeivel kell szembenéznie.
Pedig a játék idilli alkalommal indít. A névtelen főszereplő édesanyjával ünnepli második születésnapját, de az önfeledt tortahabzsolást kemény kopogtatás töri meg. Az anyuka szorongva kifárad az előtérbe, a látogatóval váltott heves párbeszédet statikus zörej torzítja. Az anya visszatér, kezében egy dobozzal, ami egy beszélő teddy macit rejt. A kalandozás során ő ad hangot a hős gondolatainak, ha még ő maga nem képes erre.
A délutáni móka során elsajátítottam az irányítás alapjait. A kisded már járkál, pontosabban totyog, ugyan rövid ideig szaporábban is képes szedni a lábát, de négykézláb mászva gyorsabban halad. Fel tudja venni a közelében lévő különböző tárgyakat, akár el is dobhatja őket. Nagyon tetszett, hogy a feladványokat egy ilyen fiatal karakter képességeihez szabták. Itt akár egy ajtó kinyitása is emberes feladat. Hamar hozzászoktam, hogy a szekrények fiókjait ki lehet húzni, a székeket, sámlikat arrébb lehet ráncigálni, hogy magasabb pontra juthassak. Az asztal vagy az ágy alatt hiteles búvóhelyre találtam. Ki ne rejtőzött volna hasonló helyen ilyen fiatalon? A sötétebb részeken magamhoz ölelhettem a macimat, s rögtön halvány fény derengett fel. A fejlesztők azt is nagyon jól érzékeltették, hogyan keveredik a valóság és a képzelet egy gyermek álmában. A teljesen hétköznapi tárgyak kerültek szürreális és néhol igencsak nyugtalanító kompozícióba, egyszer például egy végtelennek tűnő, koromsötét gardróbban kellett keringenem, miközben óriásoknak tetsző kabátok között törtem utat magamnak.
Manapság a belső nézetű horror játékok tagadhatatlanul a köztudatban vannak, nem csoda, hogy a kisebb költségvetésű fejlesztések világában egyre többen nyúlnak a zsánerhez. Az Among the Sleep a jelenség nagyágyúinak - Amnesia, Outlast - mechanikáját követi, azaz nem tudsz harcolni, csupán elbújni az ellenség elől, illetve fejtörőket kell megoldanod. Sajnos egyik elem sem hozza azt az ötletességet és kidolgozottságot, amihez hozzászokhattunk. A rémképek ugyan elkaphatják a kisgyereket, és ezzel a legutóbbi mentési pontra száműzik vissza, feltűnésüket erős zörej és a kép elmosódása követi, elég bebújni a legközelebbi asztal alá és megvárni, míg továbbállnak. Feltűnésük forgatókönyvhöz kötött, de a terep elrendezését látva előre is megjósolható, mikor érdemes résen lenni.
A feladványok sem tartoznak az élvonalba. A nyúlfarknyi kaland során - nagyjából két és fél óra játékidőre számíthatsz - összesen három nagyobb puzzlet kell megoldanod, pontosabban megtalálnod a hiányzó darabokat, amiket aztán a kiindulási pontra visszatérve a megfelelő és nyilvánvaló helyre igazítva megnyílik a továbbjutást jelentő út.
A pályatervezés azonban dicséretes. Mindig tudtam, merre tovább, aminek jobban örültem, mintha céltalanul bolyongtam volna a helyszíneken. S bár nem tartottam hitelesnek egy kisgyermek szemén keresztül a látottakat, helyenként felnőttként is összeszorult egy kicsit a gyomrom. Ehhez a sokszor hátborzongató hangok - sikítások, recsegések -, és a mindig jókor bekövetkező ijesztő események is hozzájárultak.
Sajnos haladásomat kisebb technikai problémák akadályozták. Nagyobb bogárba nem futottam bele, de egyszer-kétszer sikerült beszorulnom egy doboz vagy egy szék mögé, és a játék második felében indokolatlan szaggatást is tapasztaltam. Pedig a látványvilág nem indokolta volna. Az Among the Sleep grafika tekintetében nem tartozik az élvonalba, de a célnak megfelelő vizuális adottságokkal bír.
A lineáris, kevés gondolkodást igénylő feladványok zavartak a legjobban, és igazán elmerülni sem volt időm a játékban, hiszen hamar a végére értem, de elismeréssel adózok a nem mindennapi téma előtt, főleg, hogy a konklúzió gondolkodásra és elmélkedésre ad okot. A műfaj rajongói talán csalódva állnak fel, de a viszonylag friss megközelítés miatt így is érdemes egy pillantást vetni rá.
Az Among the Sleep közben folyton azon járt az eszem, vajon eltorzulhat-e így egy kisgyerek álma. Emlékszem, óvodás koromban egy visszatérő rémkép gyötört éjszakánként, amikor is egy sötét utcán figyeltem egy távolodó autót. A jármű megállt, majd a hátsó ülésről egy cilinderes koponya meredt rám. Bár ez gyermetegen hangozhat, akkor bizony nem egyszer ébredtem verejtékben úszva. Az Among the Sleep kétéves hősének szintén tudatalattijának rémségeivel kell szembenéznie.
Pedig a játék idilli alkalommal indít. A névtelen főszereplő édesanyjával ünnepli második születésnapját, de az önfeledt tortahabzsolást kemény kopogtatás töri meg. Az anyuka szorongva kifárad az előtérbe, a látogatóval váltott heves párbeszédet statikus zörej torzítja. Az anya visszatér, kezében egy dobozzal, ami egy beszélő teddy macit rejt. A kalandozás során ő ad hangot a hős gondolatainak, ha még ő maga nem képes erre.
A délutáni móka során elsajátítottam az irányítás alapjait. A kisded már járkál, pontosabban totyog, ugyan rövid ideig szaporábban is képes szedni a lábát, de négykézláb mászva gyorsabban halad. Fel tudja venni a közelében lévő különböző tárgyakat, akár el is dobhatja őket. Nagyon tetszett, hogy a feladványokat egy ilyen fiatal karakter képességeihez szabták. Itt akár egy ajtó kinyitása is emberes feladat. Hamar hozzászoktam, hogy a szekrények fiókjait ki lehet húzni, a székeket, sámlikat arrébb lehet ráncigálni, hogy magasabb pontra juthassak. Az asztal vagy az ágy alatt hiteles búvóhelyre találtam. Ki ne rejtőzött volna hasonló helyen ilyen fiatalon? A sötétebb részeken magamhoz ölelhettem a macimat, s rögtön halvány fény derengett fel. A fejlesztők azt is nagyon jól érzékeltették, hogyan keveredik a valóság és a képzelet egy gyermek álmában. A teljesen hétköznapi tárgyak kerültek szürreális és néhol igencsak nyugtalanító kompozícióba, egyszer például egy végtelennek tűnő, koromsötét gardróbban kellett keringenem, miközben óriásoknak tetsző kabátok között törtem utat magamnak.
Manapság a belső nézetű horror játékok tagadhatatlanul a köztudatban vannak, nem csoda, hogy a kisebb költségvetésű fejlesztések világában egyre többen nyúlnak a zsánerhez. Az Among the Sleep a jelenség nagyágyúinak - Amnesia, Outlast - mechanikáját követi, azaz nem tudsz harcolni, csupán elbújni az ellenség elől, illetve fejtörőket kell megoldanod. Sajnos egyik elem sem hozza azt az ötletességet és kidolgozottságot, amihez hozzászokhattunk. A rémképek ugyan elkaphatják a kisgyereket, és ezzel a legutóbbi mentési pontra száműzik vissza, feltűnésüket erős zörej és a kép elmosódása követi, elég bebújni a legközelebbi asztal alá és megvárni, míg továbbállnak. Feltűnésük forgatókönyvhöz kötött, de a terep elrendezését látva előre is megjósolható, mikor érdemes résen lenni.
A feladványok sem tartoznak az élvonalba. A nyúlfarknyi kaland során - nagyjából két és fél óra játékidőre számíthatsz - összesen három nagyobb puzzlet kell megoldanod, pontosabban megtalálnod a hiányzó darabokat, amiket aztán a kiindulási pontra visszatérve a megfelelő és nyilvánvaló helyre igazítva megnyílik a továbbjutást jelentő út.
A pályatervezés azonban dicséretes. Mindig tudtam, merre tovább, aminek jobban örültem, mintha céltalanul bolyongtam volna a helyszíneken. S bár nem tartottam hitelesnek egy kisgyermek szemén keresztül a látottakat, helyenként felnőttként is összeszorult egy kicsit a gyomrom. Ehhez a sokszor hátborzongató hangok - sikítások, recsegések -, és a mindig jókor bekövetkező ijesztő események is hozzájárultak.
Sajnos haladásomat kisebb technikai problémák akadályozták. Nagyobb bogárba nem futottam bele, de egyszer-kétszer sikerült beszorulnom egy doboz vagy egy szék mögé, és a játék második felében indokolatlan szaggatást is tapasztaltam. Pedig a látványvilág nem indokolta volna. Az Among the Sleep grafika tekintetében nem tartozik az élvonalba, de a célnak megfelelő vizuális adottságokkal bír.
A lineáris, kevés gondolkodást igénylő feladványok zavartak a legjobban, és igazán elmerülni sem volt időm a játékban, hiszen hamar a végére értem, de elismeréssel adózok a nem mindennapi téma előtt, főleg, hogy a konklúzió gondolkodásra és elmélkedésre ad okot. A műfaj rajongói talán csalódva állnak fel, de a viszonylag friss megközelítés miatt így is érdemes egy pillantást vetni rá.
atlas
Az Among the Sleep 20 euróért megvásárolható a Steam-en.
Értékelés | |
7.0 | Játékmenet: Sajnos az Among the Sleep nem tud felnőni a műfaj nagyjaihoz, ez főleg a feladványok egyszerűségében látszik, viszont tetszett a kétéves főhős képességeihez igazított előrehaladás. |
8.5 | Hangulat:
A valóság és a képzelet elemeit keverő, végig nyugtalanító álom egészen lebilincselő, néhol már-már félelmetes. |
8.0 | Grafika: Az Among the Sleep inkább a művészi rendezésben jeleskedik, semmint a pixelparádéban, de véleményem szerint előbbi nagyobb értékkel bír. A zavaros álomképek egészen jól sikerültek. |
9.0 | Hangok: Ha valamiben kimagasló a játék, akkor azok a hangok. A sötét szobákban és jóval elrugaszkodottabb helyeken mászkálva itt-ott hátborzongató hangok ijesztgettek, az eltorzuló altatódalok pedig mindig kiverik a biztosítékot. |
5.0 | Szavatosság: Sajnos az Among the Sleep nagyon rövid, én két és fél óra alatt végeztem vele, ráadásul az előre rögzített események és feladványok miatt az újrajátszhatósága is erősen korlátolt. |
Review score | |
7.5 | Az Among the Sleep rövid, sajnos nem kínál elegendő mennyiségű és minőségű kihívást, de újszerű megközelítésével, a nem mindennapi témával, a magába szippantó, félelmetes álomképeivel, és példaértékű hangzásvilágával megér egy próbát azoknak, akik kicsit feszengeni szeretnének a monitor előtt. |