Nether - Teszt

Teszteltük a posztapokaliptikus túlélő játékot...

Manapság túlélős játékokból annyi van, hogy azt se tudjuk, mit kezdjünk velük. Én már nem igazán tudom, hol is indult el a hullám, de egyik pillanatról a másikra elárasztottak bennünket survival játékokkal, amiknek a lényege egy és ugyanaz: próbálj túlélni egy hatalmas világban, bármilyen kukázott cucc segítségével. Sok ilyen játék van, de az igazat megvallva nem is baj. Legyen szó bármelyik tucat túlélős játékról, mindegyik élvezetes, mindegyikben vannak nagyon szuper dolgok, amik miatt megéri beruházni rájuk. Nem elég belőlük, mindről érdemes beszélni, és csak akkor bukhat el egy ilyen játék, ha túlságosan hasonlít a többire, és nincs benne legalább egy olyan elem, ami miatt egyedi hangulatot kap. Ilyenre szerencsére kevés példa van.
Mostani cikkünk témája is egy hasonló játék, ami a Nether címet viseli. Ha nagyon röviden akarnánk jellemezni ezt a játékot, akkor azt mondanám, hogy a DayZ és a Fallout 3 keveréke, és nem is járok túl messze az igazságtól, de persze ennyivel nem ússzátok meg. Vállra az Ak-t, lábra a bakancsot, és irány a pokol szörnyei által elözönlött város.

Pokollá változott város

A Nether elindítása után annyit sem kapunk a játéktól, hogy menü, vagy bármi, csak egy szerver lista, és uzsgyi a mélyvízbe! Ez elsőre ijesztő élmény, de később látva a Nether hozzáállását a játékosok lelkivilágához és érzelmi stabilitásához, nem meglepő. Egy gyors karakter készítőben összerakhatjuk hősünket, nemet, fejet, nacit és felsőt választva. Még indulás előtt átnyálazhatjuk a beállításokat is, de aztán nem marad más hátra, mint belépni a pokollá változott nagyvárosba.

A Netherben nem fogunk magyarázatot kapni arra, hogy mi is történt a világgal, mi irtotta ki az emberiség több mint felét, és hogy nekünk miért kell elviselnünk ezt a borzalmas helyzetet. Csak a saját megfigyeléseinkből tudunk összerakni bármiféle elképzelést arról, hogy mi történt a mi szeretett kis világunkkal, de már késő lesz siratni. A játéktérnek helyet adó város és környéke lesz számunkra az egyetlen, ami számít, és garantálom, hogy minden utcát, minden épületet jól meg fogunk ismerni, és a nagyon sokadik próbálkozás során is emlékezni fogunk rájuk.


Ha új karaktert kezdünk, akkor két választásunk van: a világba csöppenünk, vagy a biztonságot jelentő menedékhelyre. Utóbbit ajánlott választani kezdetben, mert itt legalább van esélyünk két percet szánni arra, hogy mit is kell tennünk a túlélés érdekében. Egy elég minimalista tutorial keretében meglátogatjuk a menedékhely árusait, bejárjuk az amúgy nem túl nagy helyet, és ami a legfontosabb: belépünk egy szervezetbe. Ehhez sajna előbb pénzre lesz szükségünk, így elindulhatunk a kijárat felé. Na a kezdő játékosok itt vagy negatív, vagy pozitív csalódásban fognak részesülni. A szerencsésebbekkel nem történik semmi borzalom, csak kiérnek az utcára, és már kezdhetik is a kincsekért folytatott kétségbeesett kutatást. Akik kevésbé szerencsések, azok megismerkednek a Nether világában uralkodó embertelen helyzettel, ugyanis a játékosok szemrebbenés nélkül sajátítják ki maguknak a menedékhelyek kijáratait, hogy a gyanútlan embertársukat lesből gyilkolják le. Erre még lesz példa, de ne szaladjunk előre.

Túlélés kezdőknek

Tegyük fel, hogy mindenfajta probléma nélkül kerülünk ki az utcára. Ami rögtön meggyőző lehet, az a grafika és az atmoszféra. A Nether nem vált világot a látvánnyal, de ahhoz elég jól néz ki, hogy rácsodálkozzunk bizonyos területekre, ráadásul az otthonunkat jelentő város igen nagy gondossággal lett berendezve. Omladozó épületek, lerobbant kocsik mindenütt, szemét, rothadó hullák, földöntúli sötétségbe burkolózó metró aluljárók, és a többi. Egy hosszabb főút látványa elképesztő magányérzetet ültet az emberbe, és legalább olyan érzésünk támad, mintha a Legenda vagyok film díszletei között járkálnánk. Sebtében kifosztott üzletek, beszorult mentőkocsik, széttépett katonai kocsik, és a távolban a tiszta, hibátlan pusztulás látványa tárul a szemünk elé. Na persze amit látunk, az nem üres, ugyanis több meglepetés is várni fog minket a romok között. Elsősorban a városban hátrahagyott cuccokra fogunk vadászni, legyen szó akármiről. Az étel természetesen nagyon fontos, és a használható állapotú eszközöket is el lehet majd adni jó pénzért, de mivel a várost átjárja a halál és a könyörtelenség, ezért az önvédelemre használatos tárgyak felkutatása lesz az elsődleges, és legéletbevágóbb feladatunk.


Hogy milyen veszélyek lesnek ránk? Hát lássuk csak. Az egész földi lakosságot elpusztító förtelem, a nether egy fajta dimenzió törés lehet a valóság szövetén, mert az utcákat rettenetes szörnyetegek népesítik be. Egy részük talán emberekből mutálódott át, de vannak olyan förtelmek is, amik semmire nem hasonlítanak, de minden eszközt megmozgatnak azért, hogy minket elpusztítsanak. Ezek a szörnyetegek több formában is előfordulnak, változó mennyiségben, de akár egy is jelenthet végzetes veszedelmet. Az alap szörnyek egész könnyen kivégezhetők, de vannak egy ütésre haló, ám pusztulásukkor felrobbanó zombik is. Aztán jönnek a szívósabb dögök, a gyors és erős harcosok, vagy a sikoltozó Shrieker, ami egy sikoltással a nyakunkra hozza az összes közeli szörnyet, és persze játékost is. A listának nincs vége, ugyanis csak most következnek a repülő vízköpő kinézetű szörnyek, és a gorilla szerű nehézsúlyú dögök. Bármelyik fajta szörny jelenthet hatalmas problémát, nagyobb mennyiségben pedig egyetlen esélyünk a futás. Ha az nem jön be, akkor egy csepp esélyünk sem lesz.

Ember embernek farkasa

A játék legveszedelmes ellenfelei azonban nem a pokol szülöttei, hanem a játékosok. A Nether világában nincs könyörület, nincs barátság, és nincs remény. Az emberek a borzalmas körülmények hatására kegyetlenekké váltak, és hajlandóak gyilkolni akár egy darab kenyérért is. Ha pedig nem a túlélésért ölnek, akkor azért, mert nem bíznak másokban, vagy ami még rosszabb: azért teszik, mert megtehetik. Mindegyik verzió kellemetlen, és halálos, és sajnos rengeteget fogunk vele találkozni a játék során. Mint említettem, van olyan nyomorult, aki a menedékhely bejáratánál várja a játékosokat, hogy bejöjjenek, vagy épp kimenjenek, hogy levadássza, és kifossza őket. Ha a városban futunk össze egy játékossal, ott magyarázhatjuk a kialakuló konfliktust bizalmatlansággal, hiszen ha már valakinek a hátán ott virít a puska, feltételezhető, hogy használni is fogja. 10 játékosból 9 fegyvert fog rántani, és le is fog lőni minket, ha mi nem tesszük meg előbb. Természetesen mindig van kivétel, de szörnyen ritka, és nem is mindig kifizetődő megbízni a barátságosan viselkedő játékosban, hisz bármikor elárulhat bennünket. Itt bizony a ravaszabb él túl, és ehhez kell tartanunk nekünk is magunkat. Lesznek nagyon dühítő pillanatok, mikor egy játékos mocsok módon szórakozik velünk, amikor egy olyasvalaki szivat, aki ezerszer jobban felszerelt, és semmi oka tönkretenni a játékunkat, de hát ehhez hozzá kell szokni.


A játékban egyetlen módunk lesz, hogy barátokra leljünk, ez pedig a szervezet. Elég sok klán/banda található a Netherben, akik együtt vadásznak, együtt próbálják megszerezni maguknak a várost, és ha a tagja vagyunk egynek, akkor a klán társaink jó eséllyel nem fognak minket bántani, sőt, velünk is tartanak egy-egy portyára. Már pedig a klán társakkal nyomulás fontos része lesz a játéknak, több szempontból is. Az, hogy többen ezerszer könnyebb, az csak egy a sok indokból. A térképen ugyanis rengeteg fontos épület, vagy terület található, amiknek a birtoklása sokat jelent ebben a világban. Lehet szó egy térről, épületről, ha a mi klánunk birtokolja, akkor nő a befolyásunk a világban. A szervereknél mindig látni fogjuk, hogy ki uralkodik az adott területen, és a csata a területekért sokszor elhatalmasodik, így nem árt észnél lenni. Egy jól bevéthető területért folytatott csata eltarthat sokáig, és akkor még nem is beszéltünk a közbeavatkozó szörnyekről, de akár egyedül is megszerezhetünk olyan területet, amit nem szemelt ki más is magának. A foglalásért xp-t, és reputációs pontot kapunk az adott klánnál.

Az xp lesz a másik fontos erőforrásunk a játék során, amit azért kapunk, ha megölünk valamit, elfoglalunk egy pontot, vagy csak azért is, ha megyünk, és játszunk. A sok Xp szintlépést jelent, ami egy nem túl bonyolult képesség rendszerhez fog minket vezetni. Itt több kategóriában fejleszthetjük a karakterünket, erő, állóképesség, lopakodás, stb. Minden képesség húzása bizonyos előnyökhöz juttat minket, például ha okosan építjük a karaktert, megoldhatjuk, hogy gyorsan gyógyuljon, ne legyen gyorsan éhes, bírja a közelharcokat, jobban célozzon, stb. A skillekre való koncentrálás jelentősen megkönnyíti az életet a Netherben, habár a halálunk esetén az összes szintünket, így a skilljeinket is elveszítjük. Kellemetlen, de szerencsére a fejlődés nem annyira nehéz, csak ügyelni kell arra, hogy a játékosok ne kapjanak el minket.

Ha harcra kerül a sor, akkor manőverezésre, jó fegyverekre, és gyorsaságra van szükség. Sajnos a Netherben a harc valamiért túl körülményesre sikerült, amit én személy szerint nem is értek. A lőfegyverek használatához hozzá lehet szokni, de valamiért kényelmetlen a használatuk. A közelharci fegyverek esetében viszont tökéletes értetlenség kerít a hatalmába. A kis szörnyek elintézése nem nagy tudomány, elugrálunk az ütéseik elől, mi pedig ott csépeljük őket, ahol érjük. Na persze, ez nem ilyen egyszerű. Eleve a Nether szörnyei képesek dimenziót ugrani, eltűnve a szemünk elől, hogy pozíciót váltva támadjanak ránk. Ezzel még nem lenne gond, mert ha ügyesek vagyunk, akkor elkerülhetjük a kellemetlen csapásokat, de mi magunk valahogy nem tudunk bizonyos szörnyekkel mit kezdeni. Remélem csak bennem van a hiba, de a kis szörnyek hitbox-a annyira ostobán működik, hogy közvetlen közelről csépelve sem lehet sebzést ejteni rajtuk, de még a sikeres csapást nyújtó hangot sem hallani. Nagyobb szörnyeknél ez nem gond, ott elég nagy felület áll rendelkezésre a csapásokhoz, de más esetben furcsa, kényelmetlen, ezáltal frusztráló a közelharc.


A harcokhoz találhatunk sok féle közelharci fegyvert, vagy lőfegyvert, habár a lőszer ritka, és értékes kincs a Netherben. Általában a komplett, működő fegyver a legritkább kincs az utcákon, inkább fegyver darabokra fogunk bukkanni, amiket elvihetünk a menedékhelyre, hogy a darabokból összeépítsünk valamilyen mordályt. Nem kell spórolnunk igazából semmivel, a menedékhelyeken található Global Inventory segítségével bármikor bankba rakhatjuk a holminkat, megőrizve azt akkor is, ha esetleg meghalnánk. Ebből a bankból bármikor előkaphatjuk a fegyvereinket, ha új karaktert indítunk, így a gyűjtögetés jelentősen könnyebbé válik, akár többszöri elhalálozás esetén is. Viszont a játékban meglepően kevés hely van, ahol találunk is tárgyakat, és akkor a talált cuccok sem mindig kielégítőek. Túl sokat kell baktatni ahhoz, hogy egy kósza ládára bukkanjunk, amiben van egy félig megrágott rágógumi, és néha belefutunk olyan tárolókba is, amikhez kulcs kell. Ha sűrűbben lennének kincsek, akár értékesek, akár nem, az sokkal élvezetesebbé tenné a kincskeresést, mert így viszont hosszadalmas, és bizonyos esetekben monoton is. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a tárolóknak a megtalálása nem egy nagy tudomány, ugyanis mindig ugyanott vannak, és bizonyos időközönként újra megtelnek, és még éjszaka is jól láthatóak, ugyanis úgy villognak, hogy kétszáz méterről kiszúrjuk őket.

Romok és kincs

Mint említettem, a grafika egész jó, a lerombolt város látványa vérfagyasztó, és hangulatos. A szörnyek kinézete nem árulkodik túl nagy kreativitásról, de végülis egyszerűségük nem jelent túl sokat, mikor megöljük őket. Könnyen felismerhetőek, és ez segít is abban, hogy tudjuk, melyikhez nem szabad odamenni. A játékos karakterek kinézete is rendben van, a boltban vásárolható kozmetikai kiegészítőknek hála egész pofás karaktereket létre lehet hozni, és a városban is könnyű kiszúrni őket, ha más nem a neon zöld hátizsák miatt. Ami érdekes, és kevésbé meggyőző, az a várostól nyugatra elterülő mocsáros terület. Míg a város egy részletesen kidolgozott, hangulatos játéktér, addig a mocsár üres, szürke, és nincs benne semmi. Mintha a készítők megunták volna a város tovább építését, és a kihasználatlan térkép területre ráfogták volna, hogy mostantól ez a vadon. Furcsa kontrasztot alkot a két terület, de sajnos ez miatt a mocsárba kerülő játékosok igyekeznek a városba kerülni, a városban levők pedig elkerülik az unalmas és üres mocsarat.


Zenével nem fogunk találkozni a játékban, ami egy részről nem gond, mert utazásaink során nagyon oda kell figyelnünk a környezet hangjaira, de néha jó lett volna a hangulathoz hozzájáruló atmoszférikus muzsika. Szinkron sincs a játékba, csak egy-két halálsikoly, mikor egy gonosz játékos szórakozásának esünk áldozatul. A játék többi hangja viszont átlagos, de nem pozitívan. A fegyverek csapásainak hangja ezer másik játékban hallható, a városnak nincs túl sok zöreje, a szörnyek hangjai pedig átlagosak. Egyedül a shrieker üvöltése a meghatározó, és értékelhető hang, ami nem csak vérfagyasztó, de a legfontosabb tájékozódási pont az utcákon, ha például játékosokra vadászunk. Ugyanígy persze egy shrieker feldühítése miatt minket is megtalálhatnak, arról nem is beszélve, hogy az üvöltözésre a környék szörnyei is felfigyelnek. De ezzel be is zárul a kör.


Ítélet

A Nether egy a sok túlélős játékok közül, de mint ahogy az a stílus minden játékára jellemző, úgy ennek is van olyan egyedi eleme, ami különlegessé teszi. A Nether erőssége az atmoszféra, amit a jól berendezett terep, és a vadászat hangulata nyújt. A veszélyekkel teli városban szörnyek, és könyörtelen játékos társak várnak ránk, de van lehetőségünk klán társakkal harcolni a jobb kincsekért, és a terület birtoklásáért. A jó összhatáshoz kapunk egy egész jó grafikát is, egyedül csak hangok terén marad alul a Nether. Aki szereti a hasonló játékokat, annak ajánlott kipróbálásra, mert bár egyedül elég nehézkes, de élvezetes, és csapatban izgalmas játék. Aki még nem próbált hasonló játékot, az is megpróbálkozhat vele, de akkor ajánlott barátokkal nekikezdeni, mert ez a játék képes elvenni a kedvét az embernek. Ha nem a nehézkes harccal, akkor a kegyetlenkedő játékosokkal. 

-Róka-

Pro:
+Atmoszféra
+Többen izgalmas

Kontra:
-Kevés loot
-Furán működő harc
-Sokszor frusztráló (egyedül)

Értékelés
8.0Játékmenet:
A túlélés, fosztogatás és kincskeresés itt is egy bevált alapanyag, aminek a gonosz játékosok tudnak egyedül gátat vetni. Ez a gát azonban elég masszív, ami kissé frusztráló, de többen játszva élvezetesebb, és izgalmasabb.
8.5 Hangulat: 
A lepusztult város látványa eleve nagyon erős hangulatot áraszt, de a kóborlás is magával tudja ragadni az embert. A klánokkal való bandázás is jó, a barátokkal felfedezni a lerombolt várost igazán jó élmény. 
8.0Grafika: 
Grafikailag a Nether az átlagnál egy fokkal jobb, de az utcák felépítése különösen jóra sikerült. A mocsaras területek rondák és üresek, de szerencsére ez nem mondható el másról. 
6.0Hangok: 
Zene nincs, szinkron nincs, és egy emlékezetesebb szörny hangot leszámítva a játék hangjai átlagosak, de nem a jó értelemben. 
8.5Szavatosság:
 Egyedül játszani a Nethert nehézkes, de jól el lehet vele lenni, ha kitartó az ember. Ellenben csapattal, és jól működő klánnal hosszú órákat eltölthetünk a játékban, mert a kincskeresés és vadászat meglepően sok időt ellop, észrevétlenül. 
Review score
7.8A Nether nem lesz a túlélős játékok királya, de figyelemre méltó tagja a listának. Jó hangulatú, csapatban élvezetes túlélős móka, ahol a játékosok a legnagyobb veszély a szörnyek mellett. Apró hiányosságok és furcsaságok vannak, amiket illene kijavítani, de ettől függetlenül érdemes meglesni a Nethert minden hobbi-túlélőnek. 
Újabb Régebbi