Manapság túlélős játékokból annyi van, hogy azt se tudjuk,
mit kezdjünk velük. Én már nem igazán tudom, hol is indult el a hullám, de
egyik pillanatról a másikra elárasztottak bennünket survival játékokkal,
amiknek a lényege egy és ugyanaz: próbálj túlélni egy hatalmas világban,
bármilyen kukázott cucc segítségével. Sok ilyen játék van, de az igazat
megvallva nem is baj. Legyen szó bármelyik tucat túlélős játékról, mindegyik
élvezetes, mindegyikben vannak nagyon szuper dolgok, amik miatt megéri
beruházni rájuk. Nem elég belőlük, mindről érdemes beszélni, és csak akkor
bukhat el egy ilyen játék, ha túlságosan hasonlít a többire, és nincs benne
legalább egy olyan elem, ami miatt egyedi hangulatot kap. Ilyenre szerencsére
kevés példa van.
Mostani cikkünk témája is egy hasonló játék, ami a Nether
címet viseli. Ha nagyon röviden akarnánk jellemezni ezt a játékot, akkor azt
mondanám, hogy a DayZ és a Fallout 3 keveréke, és nem is járok túl messze az
igazságtól, de persze ennyivel nem ússzátok meg. Vállra az Ak-t, lábra a
bakancsot, és irány a pokol szörnyei által elözönlött város.
Pokollá változott város
A Nether elindítása után annyit sem kapunk a játéktól, hogy
menü, vagy bármi, csak egy szerver lista, és uzsgyi a mélyvízbe! Ez elsőre
ijesztő élmény, de később látva a Nether hozzáállását a játékosok
lelkivilágához és érzelmi stabilitásához, nem meglepő. Egy gyors karakter
készítőben összerakhatjuk hősünket, nemet, fejet, nacit és felsőt választva.
Még indulás előtt átnyálazhatjuk a beállításokat is, de aztán nem marad más
hátra, mint belépni a pokollá változott nagyvárosba.
A Netherben nem fogunk magyarázatot kapni arra, hogy mi is
történt a világgal, mi irtotta ki az emberiség több mint felét, és hogy nekünk
miért kell elviselnünk ezt a borzalmas helyzetet. Csak a saját
megfigyeléseinkből tudunk összerakni bármiféle elképzelést arról, hogy mi
történt a mi szeretett kis világunkkal, de már késő lesz siratni. A játéktérnek
helyet adó város és környéke lesz számunkra az egyetlen, ami számít, és
garantálom, hogy minden utcát, minden épületet jól meg fogunk ismerni, és a
nagyon sokadik próbálkozás során is emlékezni fogunk rájuk.
Ha új karaktert kezdünk, akkor két választásunk van: a
világba csöppenünk, vagy a biztonságot jelentő menedékhelyre. Utóbbit ajánlott
választani kezdetben, mert itt legalább van esélyünk két percet szánni arra,
hogy mit is kell tennünk a túlélés érdekében. Egy elég minimalista tutorial
keretében meglátogatjuk a menedékhely árusait, bejárjuk az amúgy nem túl nagy
helyet, és ami a legfontosabb: belépünk egy szervezetbe. Ehhez sajna előbb
pénzre lesz szükségünk, így elindulhatunk a kijárat felé. Na a kezdő játékosok
itt vagy negatív, vagy pozitív csalódásban fognak részesülni. A
szerencsésebbekkel nem történik semmi borzalom, csak kiérnek az utcára, és már
kezdhetik is a kincsekért folytatott kétségbeesett kutatást. Akik kevésbé
szerencsések, azok megismerkednek a Nether világában uralkodó embertelen
helyzettel, ugyanis a játékosok szemrebbenés nélkül sajátítják ki maguknak a
menedékhelyek kijáratait, hogy a gyanútlan embertársukat lesből gyilkolják le.
Erre még lesz példa, de ne szaladjunk előre.
Túlélés kezdőknek
Tegyük fel, hogy mindenfajta probléma nélkül kerülünk ki az
utcára. Ami rögtön meggyőző lehet, az a grafika és az atmoszféra. A Nether nem
vált világot a látvánnyal, de ahhoz elég jól néz ki, hogy rácsodálkozzunk
bizonyos területekre, ráadásul az otthonunkat jelentő város igen nagy
gondossággal lett berendezve. Omladozó épületek, lerobbant kocsik mindenütt,
szemét, rothadó hullák, földöntúli sötétségbe burkolózó metró aluljárók, és a
többi. Egy hosszabb főút látványa elképesztő magányérzetet ültet az emberbe, és
legalább olyan érzésünk támad, mintha a Legenda vagyok film díszletei között
járkálnánk. Sebtében kifosztott üzletek, beszorult mentőkocsik, széttépett
katonai kocsik, és a távolban a tiszta, hibátlan pusztulás látványa tárul a
szemünk elé. Na persze amit látunk, az nem üres, ugyanis több meglepetés is
várni fog minket a romok között. Elsősorban a városban hátrahagyott cuccokra
fogunk vadászni, legyen szó akármiről. Az étel természetesen nagyon fontos, és
a használható állapotú eszközöket is el lehet majd adni jó pénzért, de mivel a
várost átjárja a halál és a könyörtelenség, ezért az önvédelemre használatos
tárgyak felkutatása lesz az elsődleges, és legéletbevágóbb feladatunk.
Hogy milyen veszélyek lesnek ránk? Hát lássuk csak. Az egész
földi lakosságot elpusztító förtelem, a nether egy fajta dimenzió törés lehet a
valóság szövetén, mert az utcákat rettenetes szörnyetegek népesítik be. Egy
részük talán emberekből mutálódott át, de vannak olyan förtelmek is, amik semmire
nem hasonlítanak, de minden eszközt megmozgatnak azért, hogy minket
elpusztítsanak. Ezek a szörnyetegek több formában is előfordulnak, változó
mennyiségben, de akár egy is jelenthet végzetes veszedelmet. Az alap szörnyek
egész könnyen kivégezhetők, de vannak egy ütésre haló, ám pusztulásukkor
felrobbanó zombik is. Aztán jönnek a szívósabb dögök, a gyors és erős harcosok,
vagy a sikoltozó Shrieker, ami egy sikoltással a nyakunkra hozza az összes
közeli szörnyet, és persze játékost is. A listának nincs vége, ugyanis csak most
következnek a repülő vízköpő kinézetű szörnyek, és a gorilla szerű nehézsúlyú
dögök. Bármelyik fajta szörny jelenthet hatalmas problémát, nagyobb
mennyiségben pedig egyetlen esélyünk a futás. Ha az nem jön be, akkor egy csepp
esélyünk sem lesz.
Ember embernek farkasa
A játék legveszedelmes ellenfelei azonban nem a pokol szülöttei,
hanem a játékosok. A Nether világában nincs könyörület, nincs barátság, és
nincs remény. Az emberek a borzalmas körülmények hatására kegyetlenekké váltak,
és hajlandóak gyilkolni akár egy darab kenyérért is. Ha pedig nem a túlélésért
ölnek, akkor azért, mert nem bíznak másokban, vagy ami még rosszabb: azért
teszik, mert megtehetik. Mindegyik verzió kellemetlen, és halálos, és sajnos
rengeteget fogunk vele találkozni a játék során. Mint említettem, van olyan
nyomorult, aki a menedékhely bejáratánál várja a játékosokat, hogy bejöjjenek,
vagy épp kimenjenek, hogy levadássza, és kifossza őket. Ha a városban futunk
össze egy játékossal, ott magyarázhatjuk a kialakuló konfliktust
bizalmatlansággal, hiszen ha már valakinek a hátán ott virít a puska,
feltételezhető, hogy használni is fogja. 10 játékosból 9 fegyvert fog rántani,
és le is fog lőni minket, ha mi nem tesszük meg előbb. Természetesen mindig van
kivétel, de szörnyen ritka, és nem is mindig kifizetődő megbízni a barátságosan
viselkedő játékosban, hisz bármikor elárulhat bennünket. Itt bizony a ravaszabb
él túl, és ehhez kell tartanunk nekünk is magunkat. Lesznek nagyon dühítő
pillanatok, mikor egy játékos mocsok módon szórakozik velünk, amikor egy
olyasvalaki szivat, aki ezerszer jobban felszerelt, és semmi oka tönkretenni a
játékunkat, de hát ehhez hozzá kell szokni.
A játékban egyetlen módunk lesz, hogy barátokra leljünk, ez
pedig a szervezet. Elég sok klán/banda található a Netherben, akik együtt
vadásznak, együtt próbálják megszerezni maguknak a várost, és ha a tagja
vagyunk egynek, akkor a klán társaink jó eséllyel nem fognak minket bántani,
sőt, velünk is tartanak egy-egy portyára. Már pedig a klán társakkal nyomulás
fontos része lesz a játéknak, több szempontból is. Az, hogy többen ezerszer
könnyebb, az csak egy a sok indokból. A térképen ugyanis rengeteg fontos
épület, vagy terület található, amiknek a birtoklása sokat jelent ebben a
világban. Lehet szó egy térről, épületről, ha a mi klánunk birtokolja, akkor nő
a befolyásunk a világban. A szervereknél mindig látni fogjuk, hogy ki uralkodik
az adott területen, és a csata a területekért sokszor elhatalmasodik, így nem
árt észnél lenni. Egy jól bevéthető területért folytatott csata eltarthat
sokáig, és akkor még nem is beszéltünk a közbeavatkozó szörnyekről, de akár
egyedül is megszerezhetünk olyan területet, amit nem szemelt ki más is magának.
A foglalásért xp-t, és reputációs pontot kapunk az adott klánnál.
Az xp lesz a másik fontos erőforrásunk a játék során, amit
azért kapunk, ha megölünk valamit, elfoglalunk egy pontot, vagy csak azért is,
ha megyünk, és játszunk. A sok Xp szintlépést jelent, ami egy nem túl bonyolult
képesség rendszerhez fog minket vezetni. Itt több kategóriában fejleszthetjük a
karakterünket, erő, állóképesség, lopakodás, stb. Minden képesség húzása
bizonyos előnyökhöz juttat minket, például ha okosan építjük a karaktert,
megoldhatjuk, hogy gyorsan gyógyuljon, ne legyen gyorsan éhes, bírja a
közelharcokat, jobban célozzon, stb. A skillekre való koncentrálás jelentősen
megkönnyíti az életet a Netherben, habár a halálunk esetén az összes
szintünket, így a skilljeinket is elveszítjük. Kellemetlen, de szerencsére a
fejlődés nem annyira nehéz, csak ügyelni kell arra, hogy a játékosok ne
kapjanak el minket.
Ha harcra kerül a sor, akkor manőverezésre, jó fegyverekre,
és gyorsaságra van szükség. Sajnos a Netherben a harc valamiért túl
körülményesre sikerült, amit én személy szerint nem is értek. A lőfegyverek
használatához hozzá lehet szokni, de valamiért kényelmetlen a használatuk. A
közelharci fegyverek esetében viszont tökéletes értetlenség kerít a hatalmába.
A kis szörnyek elintézése nem nagy tudomány, elugrálunk az ütéseik elől, mi
pedig ott csépeljük őket, ahol érjük. Na persze, ez nem ilyen egyszerű. Eleve a
Nether szörnyei képesek dimenziót ugrani, eltűnve a szemünk elől, hogy pozíciót
váltva támadjanak ránk. Ezzel még nem lenne gond, mert ha ügyesek vagyunk,
akkor elkerülhetjük a kellemetlen csapásokat, de mi magunk valahogy nem tudunk
bizonyos szörnyekkel mit kezdeni. Remélem csak bennem van a hiba, de a kis
szörnyek hitbox-a annyira ostobán működik, hogy közvetlen közelről csépelve sem
lehet sebzést ejteni rajtuk, de még a sikeres csapást nyújtó hangot sem
hallani. Nagyobb szörnyeknél ez nem gond, ott elég nagy felület áll
rendelkezésre a csapásokhoz, de más esetben furcsa, kényelmetlen, ezáltal
frusztráló a közelharc.
A harcokhoz találhatunk sok féle közelharci fegyvert, vagy
lőfegyvert, habár a lőszer ritka, és értékes kincs a Netherben. Általában a
komplett, működő fegyver a legritkább kincs az utcákon, inkább fegyver
darabokra fogunk bukkanni, amiket elvihetünk a menedékhelyre, hogy a darabokból
összeépítsünk valamilyen mordályt. Nem kell spórolnunk igazából semmivel, a
menedékhelyeken található Global Inventory segítségével bármikor bankba
rakhatjuk a holminkat, megőrizve azt akkor is, ha esetleg meghalnánk. Ebből a
bankból bármikor előkaphatjuk a fegyvereinket, ha új karaktert indítunk, így a
gyűjtögetés jelentősen könnyebbé válik, akár többszöri elhalálozás esetén is.
Viszont a játékban meglepően kevés hely van, ahol találunk is tárgyakat, és
akkor a talált cuccok sem mindig kielégítőek. Túl sokat kell baktatni ahhoz,
hogy egy kósza ládára bukkanjunk, amiben van egy félig megrágott rágógumi, és
néha belefutunk olyan tárolókba is, amikhez kulcs kell. Ha sűrűbben lennének
kincsek, akár értékesek, akár nem, az sokkal élvezetesebbé tenné a kincskeresést,
mert így viszont hosszadalmas, és bizonyos esetekben monoton is. Arról nem is
beszélve, hogy ezeknek a tárolóknak a megtalálása nem egy nagy tudomány,
ugyanis mindig ugyanott vannak, és bizonyos időközönként újra megtelnek, és még
éjszaka is jól láthatóak, ugyanis úgy villognak, hogy kétszáz méterről kiszúrjuk
őket.
Romok és kincs
Mint említettem, a grafika egész jó, a lerombolt város
látványa vérfagyasztó, és hangulatos. A szörnyek kinézete nem árulkodik túl
nagy kreativitásról, de végülis egyszerűségük nem jelent túl sokat, mikor
megöljük őket. Könnyen felismerhetőek, és ez segít is abban, hogy tudjuk,
melyikhez nem szabad odamenni. A játékos karakterek kinézete is rendben van, a
boltban vásárolható kozmetikai kiegészítőknek hála egész pofás karaktereket
létre lehet hozni, és a városban is könnyű kiszúrni őket, ha más nem a neon
zöld hátizsák miatt. Ami érdekes, és kevésbé meggyőző, az a várostól nyugatra
elterülő mocsáros terület. Míg a város egy részletesen kidolgozott, hangulatos
játéktér, addig a mocsár üres, szürke, és nincs benne semmi. Mintha a készítők
megunták volna a város tovább építését, és a kihasználatlan térkép területre
ráfogták volna, hogy mostantól ez a vadon. Furcsa kontrasztot alkot a két
terület, de sajnos ez miatt a mocsárba kerülő játékosok igyekeznek a városba
kerülni, a városban levők pedig elkerülik az unalmas és üres mocsarat.
Zenével nem fogunk találkozni a játékban, ami egy részről nem gond, mert utazásaink során nagyon oda kell figyelnünk a környezet hangjaira, de néha jó lett volna a hangulathoz hozzájáruló atmoszférikus muzsika. Szinkron sincs a játékba, csak egy-két halálsikoly, mikor egy gonosz játékos szórakozásának esünk áldozatul. A játék többi hangja viszont átlagos, de nem pozitívan. A fegyverek csapásainak hangja ezer másik játékban hallható, a városnak nincs túl sok zöreje, a szörnyek hangjai pedig átlagosak. Egyedül a shrieker üvöltése a meghatározó, és értékelhető hang, ami nem csak vérfagyasztó, de a legfontosabb tájékozódási pont az utcákon, ha például játékosokra vadászunk. Ugyanígy persze egy shrieker feldühítése miatt minket is megtalálhatnak, arról nem is beszélve, hogy az üvöltözésre a környék szörnyei is felfigyelnek. De ezzel be is zárul a kör.
Ítélet
A Nether egy a sok túlélős játékok közül, de mint ahogy az a
stílus minden játékára jellemző, úgy ennek is van olyan egyedi eleme, ami
különlegessé teszi. A Nether erőssége az atmoszféra, amit a jól berendezett
terep, és a vadászat hangulata nyújt. A veszélyekkel teli városban szörnyek, és
könyörtelen játékos társak várnak ránk, de van lehetőségünk klán társakkal
harcolni a jobb kincsekért, és a terület birtoklásáért. A jó összhatáshoz
kapunk egy egész jó grafikát is, egyedül csak hangok terén marad alul a Nether.
Aki szereti a hasonló játékokat, annak ajánlott kipróbálásra, mert bár egyedül
elég nehézkes, de élvezetes, és csapatban izgalmas játék. Aki még nem próbált
hasonló játékot, az is megpróbálkozhat vele, de akkor ajánlott barátokkal
nekikezdeni, mert ez a játék képes elvenni a kedvét az embernek. Ha nem a
nehézkes harccal, akkor a kegyetlenkedő játékosokkal.
-Róka-
Pro:
+Atmoszféra
+Többen izgalmas
Kontra:
-Kevés loot
-Furán működő harc
-Sokszor frusztráló (egyedül)
| Értékelés | |
| 8.0 | Játékmenet: A túlélés, fosztogatás és kincskeresés itt is egy bevált alapanyag, aminek a gonosz játékosok tudnak egyedül gátat vetni. Ez a gát azonban elég masszív, ami kissé frusztráló, de többen játszva élvezetesebb, és izgalmasabb. |
| 8.5 | Hangulat: A lepusztult város látványa eleve nagyon erős hangulatot áraszt, de a kóborlás is magával tudja ragadni az embert. A klánokkal való bandázás is jó, a barátokkal felfedezni a lerombolt várost igazán jó élmény. |
| 8.0 | Grafika: Grafikailag a Nether az átlagnál egy fokkal jobb, de az utcák felépítése különösen jóra sikerült. A mocsaras területek rondák és üresek, de szerencsére ez nem mondható el másról. |
| 6.0 | Hangok: Zene nincs, szinkron nincs, és egy emlékezetesebb szörny hangot leszámítva a játék hangjai átlagosak, de nem a jó értelemben. |
| 8.5 | Szavatosság: Egyedül játszani a Nethert nehézkes, de jól el lehet vele lenni, ha kitartó az ember. Ellenben csapattal, és jól működő klánnal hosszú órákat eltölthetünk a játékban, mert a kincskeresés és vadászat meglepően sok időt ellop, észrevétlenül. |
| Review score | |
| 7.8 | A Nether nem lesz a túlélős játékok királya, de figyelemre méltó tagja a listának. Jó hangulatú, csapatban élvezetes túlélős móka, ahol a játékosok a legnagyobb veszély a szörnyek mellett. Apró hiányosságok és furcsaságok vannak, amiket illene kijavítani, de ettől függetlenül érdemes meglesni a Nethert minden hobbi-túlélőnek. |