Ha emlékeim nem csalnak, valamikor 2012 őszén fejeződött be a Broken Sword ötödik részének Kickstarter kampánya. Természetesen sikerrel, másképp most nem íratnék nektek a fenti képen látható páros legújabb kalandjáról. Charles Cecil, a sorozat atyja csapatával együtt igencsak meggyőzőnek bizonyult, a célként kitűzött négyszázezer dollár helyett annak közel duplája gyűlt össze, így nem maradt akadálya a The Serpent's Curse elkészítésének. A széria rajongóinak feltételezhetően a korai felvonásokért dobog a szívük, az utolsó két rész - legyünk őszinték - nem lett az igazi. Az akkori trendekbe való izzadtságszagú kapaszkodás nem hozta meg a gyümölcsét, éppen ezért nem meglepő, hogy Cecil egy huszárvágással utat nyitott a kezdetek felé, a legújabb Broken Sword az alapok filozófiáját követve készült el, csak éppen a mai, modern világhoz igazítva. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A Broken Sword varázsát a vadregényes tájak, az ősi romok, elhagyatott városok adták, ezért furcsálltam, hogy a két részre bontott történet első felében főleg Párizs utcáin nyomoztam. Egy galériából megfújják a La Malediccíó névre hallgató festményt, a rablás gyilkosságba torkollik. A galéria néhai tulajdonosa éppen George cégével kötött biztosítást, Nico pedig még mindig a La Liberté lelkes oknyomozó újságírója, mindketten az események sűrűjébe csöppennek tehát. Mindazonáltal nem is áll szándékukban kihátrálni belőle, hiszen a sebtiben kikérdezett tanúk, és az első nyomok felgöngyölítése egy frappáns összeesküvéshez vezethetnek.
Hogy a The Serpent's Curse hogyan fordult vissza a első részekhez? Kezdetben itt a látvány. A realisztikus(nak tervezett) 3D-s grafikát kukázták, a Broken Sword ismét 2D-s, kézzel rajzolt, és gyönyörű. Ha igazán jó művészeket ültetnek le a digitális papír elé, akik képesek elkapni a játék és a megvalósítani kívánt helyszínek hangulatát, ott már nem lehet nagy gond. Párizs élénk és vidám, London egy kicsit borús (ezt a színek is nagyon jól érzékeltetik), a többi helyszínnel sincs gond, de ezek kilétének felfedezésétől nem fosztanálak meg titeket. Minden a legapróbb részletekig ki van dolgozva, nincs mit ragozni, az összhatás roppant kellemes a szemnek, például egy virágboltba betévedve percekig gyönyörködtem a képernyő alján burjánzó virágcsokrokban.
Sajnos a dallamokról már nem tudok ilyen elismerősen nyilatkozni. Szó se róla, tökéletesen illeszkednek a nyomozásokhoz, de számuk szerény, egy-két órán belül annyira monotonná váltak, hogy fel sem tűntek a kutakodás közben. Szerencsére egy rádió vagy lemezlejátszó segítségével alkalomadtán kellemes dalokkal tölthettem meg a szobákat.
A Broken Sword-ben mindig is szerettem a kellemes, visszafogott humort. Hiába volt szó műkincsek eltulajdonításáról, konspirációról, sőt, gyilkosságról is, a szereplők sosem vették komolyan magukat, a legtöbbjük egyenesen dilis volt. Nincs ez másként most sem. Természetesen a középpontban most is a rámenős George és a bájos francia akcentussal megáldott Nico áll, de nem panaszkodhatom a mellékkarakterekre sem, sőt, nagyon jókat derültem rajtuk. Mindegyiküknek megvan a saját személyisége, ki vidámabb, ki mogorvább, vannak okostojások és önjelölt filozófusok, a szövegírók és a szinkronszínészek is jó munkát végeztek, mindenki választékosan, már-már mesterségesen megkomponálva társalog, de ez adja a dialógusok igazi ízét, egyszerűen nem lehet mosoly nélkül hagyni egy-egy díszcsomagolásba bújtatott csipkelődést, nem mindennapi bölcselkedést vagy megállapítást. Nyugodtan mutogassátok végig mindenkinek az éppen nálatok lévő tárgyakat és derüljetek jót a reakciókon.
Kalandjátékról lévén szó, a Broken Sword gerincét a feladványok adják. A helyszíneket bejárva érdemes alaposan körbenézni, George és Nico szinte mindhez fűz egy szellemes kommentárt, de a továbbhaladáshoz szükséges eszközöket is így lehet összeszedni. George a végén már egy két lábon járó talált tárgyak osztálya volt. A részletekbe nem vesztem bele, mert a The Serpent's Curse sajnos meglehetősen lineáris. A történet sokszor a kezemet fogva vezetett a következő lokációhoz, ritkábban én magam választhattam ki a térképen, hogy merre tovább. A sorrendnek nincs lehetősége, amint betettem valahová a lábamat, onnan csak akkor mehettem el, ha megoldottam a rejtvényeket, összeszedtem, amire a későbbiekben szükségem volt. Ilyen tekintetben elég behatárolt a játék, mindig elég volt az épen rendelkezésemre álló eszköztárra és az adott helyszínre koncentrálnom. Maguk a feladványok lépten-nyomon idézik meg a korai epizódokat, a gyakorlott kalandorok nem fognak vért izzadni, de el lehet bíbelődni velük, néha egész furfangos a megoldás. A párbeszédeknél sem zavarodtam bele a sok lehetőségbe. Szép sorban végigmentem a lehetőségeken, meghallgattam a többiek mondanivalóját, ha a kívánt kényes információt nem tudtam kihúzni belőlük, akkor biztos lehettem benne, hogy alaposabban szét kell néznem egy megfelelő tárgy - fotó, levél - után, amivel beszédre bírhatom őket. A megszerzett tárgyakat sokszor már ott helyben fel lehet használni, a kombinálási lehetőség száma sem magas, de a viszonylagos vérszegénység ellenére is meg kell mozgatni a szürkeállományt. Ha mégis elakadnál a menüben bármikor megnyithatod a sorban álló tippeket, amik az alaphelyzet felvázolásától a konkrét megoldásig vezetnek. Érdekesnek tartottam, hogy felhasználásukat semmilyen korláthoz vagy feltételhez nem kötötte a játék.
Itt-ott a Broken Sword 5 megkapta a magáét, a keményvonalas point 'n' click játékosok megtalálják rajta a fogást, de ennek megvan az oka. Ma, a felgyorsult világban egy régimódi kalandjátékot már nehezebben emésztene meg a játékosok többsége, ennek elkerülése érdekében pedig eresztettek egy egészségeset a gyeplőn a fejlesztők. Nagy ok nincs az aggodalomra azonban, a The Serpent's Curse meglehetősen kellemes darab, a lassabban csordogáló, de fordulatokban és szellemes hozzászólásokban nem szűkölködő történetek kedvelői megtalálják a számításukat, és attól sem kell tartaniuk, hogy egy interaktív filmet ülnek végig.
Pros:
+ gyönyörű, kézzel rajzolt világ
+ humoros, kedvelhető karakterek
+ nem két délután a történet végére érni, a játékidő akár a 15 órát is elérheti
Cons:
- a játék végig fogja a játékos kezét
- lineáris párbeszédek
- korlátozott kombinálási lehetőség
| Értékelés | |
| 7.5 | Játékmenet: A Broken Sword 5 igazi point 'n' click kalandjáték. A helyszínek bejárása sajnos lineáris, ráadásul a fejtörők sokszor egyetlen képernyőn várakoznak a megfejtésre, de szerencsére vannak furfangosabb darabok, nem egyszer remegett meg a kezem a megnyitható tippek fölött. |
| 9.0 | Hangulat:
A játék szerethető karakterei, megnyerő látványvilága rögtön berántott, a kellemes, humoros párbeszédek, a nyugodt, ráérős tempó igazán relaxáló volt. |
| 9.0 | Grafika: A The Serpent's Curse egyszerűen gyönyörű. A méregdrága grafikus motorok helyett a művészek kapták a főszerepet, akik eszméletlenül részletes rajzokkal hálálták meg a bizalmat. A színes, élettel teli helyszínek szolgálnak bizonyítékul, hogy a készítők apait-anyait beleadtak. |
| 7.0 | Hangok: A dallamok nagyszerűen illeszkednek az adott szituációhoz, a keresgélés, nyomozás alatt sejtelmes zene szól, a lazább pillanatokban könnyed pop szól a rádióból. Sajnos nagyon kevés van belőlük, állandó ismétlődésük pedig egy idő után fárasztó. |
| 7.5 | Szavatosság: A legújabb Broken Sword nem rövid játék, akár 15 nagyon kellemes órát is eltölthetsz vele, igaz, a kalandjátékok sosem újrajátszási lehetőségeikről voltak híresek. |
| Review score | |
| 8.0 | A The Serpent's Curse nem ér fel a kalandjátékok aranykorának képviselőihez, de nem is ez volt a cél. A fejlesztők sikeresen idézték meg a nagy elődöt, és a Broken Sword névhez méltó folytatást készítettek, amit minden kalandornak bátran ajánlok. |